99
éve
Tudomány kategória
92
éve
1934 – Megszületett Bitó László író, szemész kutatóorvos, a zöldhályog elleni cseppek kifejlesztője.
Névváltozat: László Z. Bitó. A Columbia Egyetemen dolgozott New Yorkban, a ranglétrát végigjárva professor emeritus lett. A szem öregedését kutatta, jelentős eredményeket ért el a zöldhályog megértése és kezelése terén, az általa fejleszett gyógyszer 2002-ben az év gyógyszere lett. Az egyetemes orvostudomány terén elért eredményeiért, a zöldhályog elleni cseppek felfedezéséért és a Columbia Egyetem Kelet- és Közép Központja magyar programjának támogatásáért a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal díjjal tüntette ki 2004-ben a magyar köztársasági elnök. Több mutatása
74
éve
1952 – Meghalt Marek József, Kossuth-díjas állatorvos, kutató.
A Magyar Tudományos Akadémia rendes, majd tiszteleti tagja. A 20. század első felének iskolateremtő állatorvosa volt, pályatársával, Hutÿra Ferenccel együtt a magyarországi állatorvos-tudomány legkiemelkedőbb, nemzetközileg is elismert tudós- és szerzőpárosát alkották. Az állatorvosi belgyógyászat területén nevéhez fűződik több állatbetegség – Marek-betegség, májmételykór, kergekór, angolkór stb. – feltárása és gyógymódjának kidolgozása. Az Állatorvosi Főiskola belgyógyászati tanszéke és belklinikája élén töltött harmincnégy esztendő (1901–1935) alatt intézményét világszerte elismert állatorvosképző tanintézetté és tudományos műhellyé, klinikai és állat-egészségügyi ellátóhellyé fejlesztette. Budapest VII. kerületében 1958 óta utca van róla elnevezve. Több mutatása
390
éve
32
éve
1994 – Meghalt Szentágothai János, Kossuth-díjas orvos, politikus, a magyar szkeptikus mozgalom atyja.
Eredeti nevén: Schimert János. A Magyar Tudományos Akadémia elnöke.
181
éve
1845 – Megszületett Acsády Ignác történész, az MTA levelező tagja.
Budapesten a XII. kerületben utca van róla elnevezve.
23
éve
2003 – 95 éves korában meghalt Teller Ede atomfizikus.
A tudóst a kaliforniai Stanfordban érte a halál a kaliforniai Lawrence Livermore Laboratórium nevű nukleáris fegyverkutató intézet közölése szerint. Az intézet 1952-es megalapításában nagy szerepe volt az atomtudósnak, és amelynek Teller 1958 és 1960 között igazgatója volt. 1908. január 15-én született Budapesten. A Trefort utcai gimnáziumban érettségizett, és Budapesten kezdte meg egyetemi tanulmányait, de az erősödő antiszemitizmus miatt a karlsruhei vegyészmérnöki karon, a müncheni, majd a lipcsei egyetem fizikai karán tanult tovább. Müncheni tanulmányai idején villamosbaleset következtében elvesztette a jobb lábfejét. 22 éves korában szerzett doktorátust Lipcsében, Werner Karl Heisenbergnél, aki tehetségét felismerve komoly feladattal bízta meg: a hidrogénmolekula energiaszintjével foglalkozó cikkek ellentmondásait kellett megvizsgálnia. Disszertációjának témája a hidrogénion volt, munkájával segített lefektetni a molekuláris pályák elméletének alapjait. Göttingenben kezdte pályáját, ahol Max Born vezetésével Heisenberg, Wolfgang Pauli, Neumann János, Wigner Jenő és Julius Robert Oppenheimer is dolgozott. 1933-ban a zsidóüldözés miatt elvesztette munkahelyét. Szilárd Leó ekkor már Angliában élt, és Teller részben az ő támogatásával kapott állást a londoni egyetemen, majd Niels Bohrhoz ment Koppenhágába. 1934-ben Budapesten megnősült, majd Londonba költözött, ahol Rockefeller-ösztöndíjat nyert. 1935-ben előadónak hívták Princetonba, s professzornak a George Washington Egyetemre. Teller az utóbbit választotta, ahol magfizikával kezdett foglalkozni. Roosevelt elnök utasítására 1939 októberében létrejött az Uránium Bizottság, s ennek Szilárd és Wigner mellett Teller is tagja lett. Teller 1941-1942-ben a Columbia Egyetemen adott elő, s csatlakozott Enrico Fermi csoportjához a chicagói egyetemen, ahol korszakos kísérleteket végeztek a nukleáris láncreakcióval. Tellert eleinte nem engedték a kutatások közelébe, mert rokonai éltek a nácibarát Magyarországon, de Oppenheimer kérésére később mégis megbízhatónak minősítették. Amikor Oppenheimer 1943-ban megszervezte Los Alamosban a titkos laboratóriumot, az elsők között hívta meg oda Teller Edét. Kettejük közt sokszor támadt feszültség, együttműködésük mégis gyümölcsöző volt. Teller a plutóniumtömegek befelé történő robbantással való egyesítésével foglalkozott, kutatásában felmerült a magfúzió lehetősége is. Az ezt felhasználó "szuperbomba" (a hidrogénbomba) is Tellerhez tartozott, az atombomba azonban ekkor még háttérbe szorította ennek kutatását. A háború után szerette volna folytatni a H-bomba kutatását, Hirosima azonban megrendítette a Los Alamos-i tudósok többségét, és nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Csak 1949-ben, a szovjet atombomba felrobbantása után kezdtek újra a hidrogénbomba fejlesztéséhez. Teller igazgatóhelyettes lett Los Alamosban, és ő vezette a hidrogénbomba kifejlesztésének munkáit. 1951-ig csak kis haladást értek el a termonukleáris eszközök tervezésében. Ekkor Stanislaw Ulam azt javasolta, hogy az atombomba mechanikus lökéshullámát használják fel a fúziós töltet sűrítésére és a robbanás létrehozására. Teller inkább az atombomba robbanásából származó sugárzást ajánlotta a sűrítéshez és a fúziós folyamat beindításához. Az e két elgondolásból ötvöződött megoldás, a kétfokozatú berobbantás Teller-Ulam konfigurációként ismeretes, ennek alapján valósult meg a hidrogénbomba. Az elmélet és gyakorlat összehangolása céljából Teller és Frederic de Hoffmann kísérleti robbantást szervezett a csendes-óceáni Eniwetok-szigeten, 1951-ben. A Greenhouse nevű akció sikere lehetővé tette a hidrogénbomba megtervezését. Egy újabb nagyméretű - 10 millió tonna TNT erejű - robbantással 1952-ben Elugelab szigetét eltüntették a föld színéről. 1951-ben visszatért a chicagói egyetemre. A kormány 1954-ben vizsgálatot indított Oppenheimer megbízhatósága ügyében, mert gyanakodott rá baloldali kapcsolatai miatt, s Teller nem épp kedvezően nyilatkozott volt főnökéről. Bár a vallomás nem volt perdöntő, az amerikai fizikusok sokáig nem bocsátották meg Teller szereplését. Később Teller a Kalifornia Egyetem sugárzási laboratóriumának konzultánsa, fizikaprofesszora, utóbb a Lawrence Livermore Laboratórium igazgatóhelyettese, majd igazgatója. 1975-től a Hoover Intézet főmunkatársa. Ellenezte az 1963-as atomcsendegyezményt, mely megtiltotta a légköri atomrobbantásokat. A 70-es években az amerikai kormány nukleáris fegyverkezési tanácsadója lett. 1982-83-ban ő javasolta Reagan elnöknek a csillagháborús tervként is emlegetett stratégiai védelmi kezdeményezést (SDI) - vagyis egy védekező rendszer kialakítását a szovjet atomrakéták esetleges támadása ellen. 2003. július 23-án George W. Bush amerikai elnök a legmagasabb amerikai polgári kitüntetést, az Elnöki Szabadság-érdemrendet adományozta neki. 1991-ben látogatott először haza. 1994-ben a Magyar Köztársaság Érdemrendjének középkeresztje a csillaggal kitüntetést kapott. 1997-ben a Magyarság Hírnevéért díjjal tüntették ki, 2001-ben elsőként kapta meg a Corvin-lánc kitüntetést. 2002-ben elvállalta a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem nemzetközi tanácsadó testületének tiszteletbeli elnöki tisztét. Több mutatása
18
éve
310
éve
1716 – Nagyenyeden meghalt Pápai Páriz Ferenc orvosdoktor, az első magyar nyelvű orvosi könyvek összeállítója.
Pápai Páriz Erdélyben és Lipcsében folytatott orvosi tanulmányokat, majd a svájci Bázelben 1674-ben kapott orvosi diplomát. Orvosi területen hatalmas tudással rendelkezett, emellett egyéb tudományos, valamint irodalmi és művelődéspolitikai témákban is komoly szaktekintélynek számított. 1680-ban a nagyenyedi kollégium rektora lett, ebben a pozíciójában megújította a teljes hazai értelmiségi- és tudósképzést. Első orvosi könyvét, az 1690-ben megjelent A test békessége című művét a köznépnek szánta, ebben fellelhető volt minden akkoriban ismert betegség összes tünete és lehetséges gyógymódja. Ez a munkája a következő 85 év során tizenegy kiadást ért meg. Orvosi munkáin túl írt történelmi-vallási és béke-központú, filozofikus műveket is. Úttörő szerepe volt a címertani munkák közzétételében, és az ő nevéhez fűződik többek közt az 1708-ban megjelent latin-magyar, valamint magyar-latin-német szótár is. Pápai Páriz az akkori átlaghoz képest hosszú életű volt, 67 éves korában hunyt el Nagyenyeden. Több mutatása
96
éve