Augusztus 15.
Ma Mária névnapja van

Történelem kategória

79 éve

1947 – Meghalt gróf Károlyi Gyula, aki 1931-32-ben Magyarország miniszterelnöke volt.

Budapesten 75 éves korában halt meg. Az első magyar köztársasági elnök, gróf Károlyi Mihály unokatestvére. Tanulmányait a budapesti tudományegyetemen, valamint a bonni és a berlini egyetemen végezte, majd Arad vármegyei birtokán gazdálkodott. 1902-ben kamarási méltóságot kapott, 1905-ben tagja lett a főrendiháznak. 1905-06-ban a darabontkormány elleni "nemzeti ellenállás" aktív résztvevője volt. 1906-tól Arad vármegye és Arad város főispánja volt, 1910-ben, a Nemzeti Munkapárt választási győzelme után birtokára vonult vissza gazdálkodni. Az I. világháború idején az orosz fronton teljesített szolgálatot tartalékos huszárhadnagyként. 1919. 05. 05-én ellenkormányt alakított Aradon a francia csapatok biztosítására, de kormányának több tagjával együtt a román hadsereg internálta. Kiszabadulása után, május 30-án francia védnökség alatt Szegeden alakított kormányt, amelynek Horthy Miklós lett a hadügyminisztere. Az elmaradt francia támogatás és az egyes politikai csoportok közötti hatalmi harc miatt július 12-én lemondott, és ismét visszavonult a politikai élettől. 1927-ben az újonnan szervezett felsőház tagja lett, 1928-tól 1930-ig koronaőr. 1930. decemberében külügyminiszterré nevezte ki Horthy Miklós kormányzó, 1931-ben a székesfehérvári választókerület kormánypárti országgyűlési képviselője lett. Gróf Bethlen István lemondása után, 1931. 08. 22-én kormányt alakított, valamint rövidebb időszakokra betöltötte a pénzügyminiszteri, a népjóléti és munkaügyi miniszteri tisztségeket is. A nagy gazdasági világválság miatt megszorító intézkedéseket hozott: adóemelések, a köztisztviselők fizetésének és nyugdíjának csökkentése, szigorú takarékossági intézkedések. Hivatkozással a szeptember 13-i biatorbágyi merényletre, statáriumot hirdetett, a rögtönítélő bíróságok hatáskörét kiterjesztette, a gyülekezési jogot korlátozta. Decemberben megtiltotta a külföldi pénzkifizetéseket. A politikai válság a mérséklés helyett egyre inkább elmélyült, a különböző érdekcsoportok támadták, sőt a szélsőjobboldal kormányellenes puccsot akart indítani ellene. 1931. decemberében már le akart mondani, de a kormányzó rábeszélésére hivatalában maradt. 1932. szeptemberében a kormánypárt is szembefordult vele, így október 1-jén lemondott a miniszterelnöki tisztségről, és ismét visszavonult. 1936-ban Horthy Miklós titkos tanácsossá nevezte ki. A II. világháború idején gróf Bethlen Istvánnal és gróf Esterházy Móriccal együtt támogatta Horthy úgynevezett kiugrási politikáját. 1915. és 1945. között a Magyar Tudományos Akadémia igazgató tagja volt. Több mutatása

Teljes esemény 0

1947. 04. 23. Meghalt Történelem Magyar

61 éve

1965 – Felrobbantották a Nemzeti Színházat.

”7-re ma várom a nemzetinél, ott, ahol a 6-os megáll." A korabeli dalszöveg jól kifejezi azt az életérzést, amelyet a Blaha Lujza téren álló színház jelentett a budapestiek számára. Tájékozódási pont, találkahely, kultúrális intézmény. A hivatalos indoklás szerint a metróépítés útjában állt, de korszerűtlennek és balesetveszélyesnek is minősítették, felújítása sokba került volna. A februári bejelentéskor a lapok ezt az utasítást kapták: "Nem gyászolni. Nem írni, minél kevesebb hírt adni." A budapestiek ragaszkodtak az épülethez, de a hatalom nem kívánt költeni rá. A metró a modernizációt jelentette, a Nemzeti pedig a nacionalizmust, a régmúltat. A metró kijárata végül is az aluljáróba lett bekötve, a tervezett többszintes közúti kereszteződés a Blaha Lujza téren nem valósult meg. Több mutatása

Teljes esemény 0

1965. 04. 23. Történelem Magyar

20 éve

2006 – Megtartották a 2006-os országgyűlési választások második fordulóját.

A választások első fordulóját április 9-én, a második fordulót április 23-án rendezték. Az első fordulóban a részvételi arány 67,83% volt, míg a második fordulóban a választópolgárok 64,39%-a jelent meg.A választások után a Magyar Szocialista Párt (MSZP) és a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) alakított kormányt. Több mutatása

Teljes esemény 0

2006. 04. 23. Történelem Magyar

Szent György ünnepe

A katonák és földművelők védőszentje kis-ázsiai keresztény katona és vértanú volt.A néphit Szent György napjától számította a jó időt, a valódi tavasz kezdetét. Ennek emléke az egyik legismertebb gyermekjáték-dal. A gyermekek a rétre kihajtott libák számára így hívogatták a napot: Süss föl nap, Szent György nap! Kert alatt a kislibáim Megfagynak. Terítsd le a köpönyeged, Adjon isten jó meleget! Több mutatása

Teljes esemény 1

04. 24. Történelem Ünnep

526 éve

1500 – Tavaszi gonoszjáró nap, ekkor a boszorkányok szabadon garázdálkodhattak.

Tüskés ágakat, nyírfaágakat tűztek a kerítésbe, ajtóra, hogy a gonoszt távol tartsák. Aki ilyenkor a keresztútra ment, megláthatta a boszorkányokat; e nap hajnalán mentek a néphit szerint harmatot szedni. Lepedővel szedték fel a mezőről a harmatot, majd kifacsarták a lepedőt, s az így nyert nedvet megitatták a tehenekkel. Másutt a harmattal együtt a búza hasznát lopták el a boszorkányok másoktól. Közben azonban mondogatták: "szedem, szedem, felét szedem", ezzel jelezve, hogy csak a haszon felére pályáznak, nehogy a hatás nagyon is feltűnő legyen, s kiderüljön a gonoszság. György napja volt a magyarságnál az állatok első kihajtásának legfontosabb időpontja is. Ilyenkor mágikus praktikákkal igyekeztek védeni a legelőre tartó jószágokat. A Zala mentén első kihajtáskor az istállóküszöb mellé belülről láncot, kívülről tojást tettek, ezen kellett a jószágnak átlépnie, s azt tartották, hogy olyan erősek lesznek, mint a lánc, olyan gömbölyűek, mint a tojás. Több mutatása

Teljes esemény 0

1500. 04. 24. Történelem Ünnep Magyar

804 éve

1222 – II. András kiadta az Aranybullát.

1177-ben született III. Béla magyar király és Chatillon Ágnes hercegnő gyermekeként. Háromszor nősült, 1200 körül vette feleségül Gertrúd merániai hercegnőt, akitől több gyermeke, köztük IV. Béla király és Szent Erzsébet született. 1213-ban Gertrúdot meggyilkolták, 1215-ben II. András újra nősült, Pierre Courtney leányát, Jolantát vette feleségül, akitől egy leánya született. 1233-ban második felesége is meghalt, majd egy itáliai őrgróf leányát, a fiatal Beatrix hercegnőt vette el. Amikor II. András elhunyt, Beatrix gyermeket várt, akit külföldön kellett megszülnie. Az utószülött István herceg származását a magyar udvar sohasem ismerte el, mégis 1290-ben, Kun László meggyilkolása után István fiát hozták haza és ültették a trónra III. Andrásként. 1188-89-ben II. András még gyermekként Halics fejedelme volt. 1196-ban, apja halála után bátyja, Imre lépett a trónra, aki egész uralkodása alatt II. Andrással vívott küzdelmet a hatalomért. 1203-ban öccse ismét lázadást robbantott ki ellene, akit Imre elfogatott és börtönbe záratott. A király közben súlyosan megbetegedett, így a pápa beleegyezésével 1204 augusztusában a kalocsai érsekkel királlyá koronáztatta egyetlen fiát, az ekkor 5 éves Lászlót, aki helyett ő tette le az esküt. Andrást kiengedte a börtönből és fia gyámjává, halála esetén az ország kormányzójává tette. Imre novemberben meghalt, így András herceg vette át a kormányzást, azonban a pápa intése ellenére a gyermekkirály jogait semmibe vette. Az özvegy királyné VI. Lipót osztrák herceghez menekült fiával és a koronázási ékszerek egy részével együtt. Nem sokkal ezután III. László váratlanul meghalt. Péter győri püspök hozatta haza a holttestét és a székesfehérvári bazilikában temette el. A Szent Korona is visszakerült Magyarországra, a királyné pedig visszatért Aragóniába. Végre trónra kerülhetett II. András, akit 1205. május 29-én koronáztak királlyá. Az első magyar király volt, akinek koronázási esküt kellett tennie. Uralkodása idején a királyi birtokok mértéktelen eladományozása vette kezdetét, így rendkívüli adó kivetésével pótolta az elveszett birtokokból származó jövedelmet, a pénzrontástól sem riadt vissza. Első felesége, Gertrúd nagy befolyást gyakorolt rá, rokonaival és egyéb idegenekkel töltötte be az ország vezető tisztségeit. 1211-ben behívta a Német Lovagrendet az országba, és letelepítette a Barcaságban. Már 1210-ben szervezkedni kezdtek ellene, végül a király halicsi távollétét kihasználva, a pilisi erdőben meggyilkolták a gyűlölt királynét. 1214-ben a főurak elérték, hogy királlyá koronáztassa Béla herceget (IV. Bélát), akit saját hatalmi érdekeik érvényesítésére akartak felhasználni. 1216-ban másik fiát, Kálmánt Halics királyává tette. 1217-ben hadat vezetett a Szentföldre. Hazatérésekor, 1218-ban anarchikus állapotok uralkodtak az országban, a kincstár teljesen üres volt. 1222-ben az elégedetlen főurak magukhoz ragadták a hatalmat, és kényszerítették az "Aranybulla" kiadására. 1224-ben az erdélyi szászok számára adott kiváltságlevelet ("Andreanum"). Uralkodásának utolsó szakaszában állandósult az ellenségeskedése fiával, Béla ifjabb királlyal, aki 1226-ban Erdély hercegeként önálló bel- és külpolitikát folytatott, 1227-ben befogadta és megkereszteltette a kunokat, létrehozta a szörényi bánságot, valamint országos méretekben megkezdte az eladományozott birtokok visszavételét. 1231-ben II. András megújította az "Aranybullá"-t, 1233-ban pedig kénytelen volt elfogadni a "beregi egyezmény"-t, amelyek az egyház hatalmának jelentős megerősödését mutatták. Az egresi (ma Románia) kolostorban temették el. Több mutatása

Teljes esemény 0

1222. 04. 24. Történelem Magyar

700 éve

1326 – Károly Róbert magyar király megalapította a Szent György lovagrendet.

A magyar lovagok az ország és a lovagi erények védelmére alapította a Szent György lovagrendet. I. Károly (Károly Róbert) 1288-ban született Nápolyban Martell Károly nápolyi trónörökös, magyar trónkövetelő és Habsburg Klemencia hercegnő egyetlen fiaként. Magyarország iránti érdeklődését nagyanyja, Mária királyné, V. István magyar király leánya keltette fel benne. Már 1300-ban ellenkirályként léptették fel III. Andrással szemben. A III. András halálától 1310. nyaráig eltelt tíz év alatt három királya volt Magyarországnak, még több kiskirály osztozott területén. A három közül végül is az Anjou-házból való I. Károly maradt a győztes, akinek győzelme érdekében háromszor kellett megkoronáztatnia magát. A rendkívüli körülmények, a legsúlyosabb egyházi nyomás és Károly tényleges politikai sikerei sem tudták az országot eltéríteni attól a hittől, hogy Magyarország királya csak az lehet, aki Szent István koronáját hordja, s attól, hogy csak az az érvényes királyavatás, ha ezt a koronát teszik a leendő uralkodó fejére. 1301. tavaszán egy alkalmi koronával koronázták meg, de az ország jelentékeny része vele szemben először a cseh Vencelt (1301-1305), majd a bajor Ottót (1305-1307) ismete el királynak. 1307. októberében a rákosi országgyűlésen, majd 1308. őszén a pesti országgyűlésen I. Károlyt Magyarország királyának választották. 1309. június 16-án Budán, a Boldogasszony (mai Mátyás-) templomban egy újonnan készített koronával másodszor is királlyá avatták. Egyszerre három ősi, biztosan százéves (három-négy nemzedékre tehető) szabályt sértettek meg. A legkisebb volt közülük, hogy a pápai követ végezte a szertartást, hiszen magát a római pápát képviselte, így nehezen lehetett az ő működésével szemben a nála alacsonyabb rangú és a pápától függő esztergomi érsek koronázási jogára hivatkozni. A színhely már nagyobb hiba volt, mert már megint nem Fehérvárott, hanem egy plébániatemplomban avattak királyt, s hiába lett éppen ebben az időben Buda a "királyság feje" és az ország legfontosabb városa, hiába volt a templom nagyobb és fényesebb, mint a többi, mégiscsak egyszerű plébániatemplom volt. A legnagyobb hiba pedig most is a Szent Korona mellőzése volt. Teljesen lehetetlen gondolat volt, hogy a Szent Koronát megfosszák szentségétől, Magyarországon egyszerűen nem érvényesülhetett ez a jogi fordulat, senki nem adott neki hitelt. A korona nem veszett el, csak idegen kézben volt, így a megoldást nem új korona készítése jelentette, hanem a régi visszaszerzése. Nem is akadt más megoldás, mint megvárták, amíg László erdélyi vajda visszaküldte a koronát, és I. Károlyt harmadszor is megkoronázták, de most már a hagyománynak megfelelő szabályok szerint: Fehérvárott, az esztergomi érsekkel és a Szent Koronával, 1310. augusztus 20-án, Szent István napján, "ünnepelve és örvendezve", ahogy a Képes Krónikában írták. 1311. és 1323. között felszámolta a tartományurak hatalmát, és ellenőrzése alá vonta az egész ország területét. 1312-ben, a rozgonyi csatában aratta első nagy győzelmét a Csák Máté által támogatott Aba Amadé tartományúr fiai felett. 1316-ban a Kőszegiek várait foglalta el, 1317-ben az újra lázadó Amadék, a Borsa nemzetség és Petenye fia Péter uralmát számolta fel végleg. Csák Mátétól elfoglalta Visegrádot és Komáromot. 1318-21-ben Erdélyt, 1319-20-ban Csák Máté tartományának keleti részét foglalta el. 1322-ben megszilárdította hatalmát a Délvidéken, Szlavóniában, de Dalmáciát és Horvátországot tartósan nem sikerült meghódítania. 1323-ban Temesvárról áthelyezte székhelyét Visegrádra, és hozzálátott az ország politikai-gazdasági rendjének helyreállításához. Saját hívei között szétosztotta a tartományuraktól elvett birtokok nagy részét. Ezek a birtokosok az új, akkor felemelkedett családokból kikerült bárók voltak, akik I. Károly uralmának szilárd politikai és katonai támaszát és a lovagi kultúra hordozóit jelentették. A királyság pénzügyeit teljesen új alapokra helyezte: a nemesérckivitelt megtiltotta, a királyi pénzverés monopóliuma mellett pénzreformot hajtott végre. 1325-től firenzei mintára aranyforintot veretett. A városok éves adót fizettek a kincstárnak, megszerezte a pápai tized harmincadát is, sőt megadóztatta az egyházat is, ami a papság heves tiltakozását váltotta ki. 1320. után nem hívta össze az országgyűlést. Külpolitikáját inkább a diplomáciai, mint a katonai sikerek jellemezték. 1335-ben a visegrádi királytalálkozón létrehozta Lengyelországgal és Csehországgal a 3 ország szövetségét, amely főként a Habsburgok ellen irányult, emellet az árumegállító joggal rendelkező Bécs megkerülésével új kereskedelmi útvonalakat alakítottak ki. 1339-ben sógora, a gyermektelen III. Kázmér lengyel király örökösödési szerződést kötött vele, amelynek alapján 1370-ben létrejött a magyar-lengyel perszonálunió. Uralkodását különös esemény zavarta meg, amikor 1330-ban Zah (Zách) Felicián sikertelen merényletet követett el ellene és családja ellen, amit I. Károly kegyetlenül megtorolt. 1342-ben halt meg Visegrádon. Székesfehérváron temették el a Budán tartott pompás gyászszertartás után. Több mutatása

Teljes esemény 0

1326. 04. 24. Történelem Magyar