48
éve
Magyar kategória
131
éve
1895 – Megszületett Almásy László Ede, autóversenyző, pilóta, Afrika-kutató, felfedező, " Az angol beteg".
Borostyánkőn (ma Bernstein, Ausztria) született. Felfedezte a Zarzura oázist, feltárta a Líbiai-sivatag addig ismeretlen fennsíkját, a Gilf Kebirt. A történelem előtti korból származó sziklafestményeket talált az Uvainat-hegység barlangjaiban. 1935-ben egy olyan Nílus-szigeti törzsről tudósított, mely azzal a hittel tartotta magát magyarnak, hogy őseiket XVI. században Szulejmán szultán telepítette oda az osztrákok országából. 1929-ben Egyiptomban repülőiskolát létesített, 1932-ben megalapította az Al-Maza repülőteret. 1949-ben egy vitorlázó repülőgépnek Párizsból Kairóba való vontatásával harmadmagával távolsági világrekordot állított fel. A kilencszeres Oscar-díjas "Az angol beteg" című filmben róla mintázták a sivatagkutató főhőst. Nevét a térképen a sivatag belsejében álló hegy, a Dzsebel Almásy őrzi. Több mutatása
97
éve
1929 – Megtartották a Magyarok I. Világkongresszusát Budapesten.
Mintegy 172 külföldi magyar egyesület képviseletében 365 fő jelent meg, de rajtuk kívül magánemberként még több mint százan érkeztek. A találkozón a vendégekkel együtt összesen 746-an vettek részt. A munka négy szakosztályban (kulturális, szociális, gazdasági és szervezési) folyt. 54 előadás hangzott el és 117 határozati javaslatot terjesztettek elő. Egyebek között a külföldi magyar telepek tanítókkal való ellátására, a külföldi magyarok tankönyveiről, a külföldi magyar sajtó támogatásáról, a tudományos, művészeti és zenei kapcsolatokról volt szó. Az esemény jelentős politikai sikere volt a Bethlen-kormánynak. A világkongresszus által létrehozott Állandó Szervezeti Iroda 1929-től 1938-ig, a II. világtalálkozóig működött, amikor létrehozták a Magyarok Világszövetségét. A szervezet a világban szétszóródott, illetve az Osztrák-Magyar Monarchia utódállamaiba került magyarság összefogására jött létre. Több mutatása
241
éve
1785 – II. József aláírta a jobbágyrendeletet, amely az örökös jobbágyság megszüntetését szolgálta.
A rendelet a jobbágyság életviszonyainak javítását, a mezőgazdaság kapitalista fejlődését célozta. Kimondta, hogy a jobbágy javaival szabadon rendelkezhet, mesterséget tanulhat, és az úrbérrendezésben rögzített szolgáltatásokon felül semmit sem köteles teljesíteni; biztosította a szabadköltözést, a földesúr engedélye nélküli házasodást. Bár II. József halálos ágyán majdnem minden reformintézkedését visszavonta, a jobbágyrendelet érvényben maradt. Több mutatása
189
éve
1837 – Megnyílt Pest első állandó magyar színháza, a Pesti Magyar Színház, a későbbi Nemzeti Színház.
A színház nevét 1840 augusztusában változtatták Nemzeti Színházra. A Grassalkovich Antal herceg által adományozott telken, a mai Rákóczi út és Múzeum körút sarkán volt a színház. Az adott napon, szinte csak félig készen, meszesgödrökkel körülvéve, de zászlódíszben várta a megnyitó előadás közönségét a színház. A megnyitón Vörösmarty Mihály "Árpád ébredése" című, erre az alkalomra írt, színházavató ünnepi előjátéka, Eduard von Schenk "Belizár" című tragédiája szerepelt, s közben magyar tánc-produkciókat, ünnepi zenedarabokat adtak elő. id. Lendvai Márton színésznek jutott az a halhatatlan szerep, hogy az "Árpád ébredése" darabban az első szót kimondhatta ezen a színpadon. Több mutatása
154
éve
112
éve
1914 – Megszületett Baróti Géza újságíró, a Szabó család egyik írója.
Baróti a Fejér Megyei Naplónál kezdte az újságírást. Később dolgozott az Est-nek, a Kis Újságnak, a Kossuth Népének, az Érdekes Újságnak, s emellett számos novellát írt a Híd, az Új Idők című folyóiratokba. Ezután évtizedekig a Magyar Nemzet munkatársa, majd főmunkatársa volt. Az újságíráson kívül is jelentős irodalmi tevékenységet fejtett ki. Színikritikus, színpadi szerző és tíz zenés darab alkotója volt. Több mint száz rádiójáték szerzőjeként, illetve társszerzőjeként is ismert, így a Bástyasétány 77, illetve a Szabó család egyik írójaként. Meghalt: 1993.09.02 Több mutatása
95
éve
1931 – Bethlen lemondása után gróf Károlyi Gyulát nevezték ki Magyarország miniszterelnökévé.
1932.10.01-jéig töltötte be tisztségét. Tanulmányait a budapesti tudományegyetemen, valamint a bonni és a berlini egyetemen végezte, majd Arad vármegyei birtokán gazdálkodott. 1902-ben kamarási méltóságot kapott, 1905-ben tagja lett a főrendiháznak. 1905-06-ban a darabontkormány elleni "nemzeti ellenállás" aktív résztvevője volt. 1906-tól Arad vármegye és Arad város főispánja volt, 1910-ben, a Nemzeti Munkapárt választási győzelme után birtokára vonult vissza gazdálkodni. Az I. világháború idején az orosz fronton teljesített szolgálatot tartalékos huszárhadnagyként. 1919.05.05-én ellenkormányt alakított Aradon a francia csapatok biztosítására, de kormányának több tagjával együtt a román hadsereg internálta. Kiszabadulása után, május 30-án francia védnökség alatt Szegeden alakított kormányt, amelynek Horthy Miklós lett a hadügyminisztere. Az elmaradt francia támogatás és az egyes politikai csoportok közötti hatalmi harc miatt július 12-én lemondott, és ismét visszavonult a politikai élettől. 1927-ben az újonnan szervezett felsőház tagja lett, 1928-tól 1930-ig koronaőr. 1930. decemberében külügyminiszterré nevezte ki Horthy Miklós kormányzó, 1931-ben a székesfehérvári választókerület kormánypárti országgyűlési képviselője lett. Gróf Bethlen István lemondása után, 1931.08.22-én kormányt alakított, valamint rövidebb időszakokra betöltötte a pénzügyminiszteri, a népjóléti és munkaügyi miniszteri tisztsége is. A nagy gazdasági világválság miatt megszorító intézkedéseket hozott: adóemelések, a köztisztviselők fizetésének és nyugdíjának csökkentése, szigorú takarékossági intézkedések. Hivatkozással a szeptember 13-i biatorbágyi merényletre, statáriumot hirdetett, a rögtönítélő bíróságok hatáskörét kiterjesztette, a gyülekezési jogot korlátozta. Decemberben megtiltotta a külföldi pénzkifizetéseket. A politikai válság a mérséklés helyett egyre inkább elmélyült, a különböző érdekcsoportok támadták, sőt a szélsőjobboldal kormányellenes puccsot akart indítani ellene. 1931. decemberében már le akart mondani, de a kormányzó rábeszélésére hivatalában maradt. 1932. szeptemberében a kormánypárt is szembefordult vele, így október 1-jén lemondott a miniszterelnöki tisztségről, és ismét visszavonult. 1936-ban Horthy Miklós titkos tanácsossá nevezte ki. A II. világháború idején gróf Bethlen Istvánnal és gróf Esterházy Móriccal együtt támogatta Horthy úgynevezett kiugrási politikáját. 1915 és 1945 között a Magyar Tudományos Akadémia igazgató tagja volt. Több mutatása
80
éve
1946 – Háborús főbűnösként kivégezték Sztójay Döme tábornokot, aki a németek által megszállt Magyarország miniszterelnöke volt.
A budapesti Markó utcai fegyház udvarán végezték ki, 62 éves korában. Eredeti nevén: Sztojakovics Döme 1902-ben, a pécsi hadapródiskola elvégzése után zászlóssá avatták és a 28. honvéd gyalogezredhez került. 1910-ben elvégezte a bécsi Hadiiskolát, és beosztották a vezérkarhoz. Az I. világháborúban vezérkari századosként, majd őrnagyként szolgált, vezérkari főnök, végül a hadsereg-főparancsnokság hírszerző osztályán a Balkán-csoport vezetője lett. 1918. novemberétől 1919. márciusig a Hadügyminisztérium 5. osztályát vezette, júliusig a Vörös Hadsereg hírszerző és kémelhárító osztályának volt a csoportfőnöke, augusztusban belépett Horthy Miklós "nemzeti hadseregé"-be. A Honvédelmi Minisztériumban a hírszerzés, kémelhárítás vezetője lett. 1925-től a berlini magyar követség katonai szakelőadója, 1927-től katonai attasé volt, 1929-től tábornoki rangban. 1933-ban hazarendelték és az Elnökség vezetője lett a Honvédelmi Minisztériumban. 1935. decemberében rendkívüli követként és meghatalmazott miniszterként a berlini magyar követség élére került, előléptették altábornaggyá. A németek kezdeti sorozatos sikerei, a náci birodalom felemelkedése egyre jobban elkábította, így a német érdekek legbuzgóbb magyarországi követévé vált. A náci vezetés is teljes mértékben megbízott benne, így Magyarország német megszállásakor, 1944.03.19-én kinevezték miniszterelnökké, valamint a külügyminiszteri tárcát is magának tartotta meg. Horthy Miklós kormányzó azért járult hozzá Sztójay kinevezéséhez, mert politikai elképzeléseinek engedelmes végrehajtóját látta benne, de súlyosan csalódnia kellett. Kormánya feloszlatott és betiltott minden baloldali és ellenzéki pártot, bevezette a teljes sajtócenzúrát, a közigazgatásban, a kormánypártban és a hadseregben nagyarányú tisztogatást hajtott végre. Az antifasisztákat tömegesen tartóztatták le, bevezették a sárga csillag kötelező viselését, megkezdődött a zsidó lakosság gettókba tömörítése és deportálása. A németek oldalán harcoló magyar csapatok létszámát a sorozatos behívásokkal 300 000 főre emelték, jelentősen növelték a Németországba irányuló nyersanyag- és élelmiszerszállítmányokat, és hozzájárultak a megszállási költségek fizetéséhez is. A nemzetközi tiltakozások hatására 1944. júniusában Horthy közbelépett és megakadályozta a budapesti zsidóság deportálását, Sztójay és kormányának eltávolítására törekedett, amelyre augusztus 29-én került sor. A németek az újonnan alakult Lakatos-kormány külügyminiszterévé szerették volna tenni, de Horthy Miklós és Lakatos Géza ellenállásán meghiúsult a tervük. Novemberben még szolgálaton kívüli vezérezredessé léptették elő, 1945-ben letartóztatták. Mint háborús főbűnöst 1946-ban golyó általi halálra ítélték és kivégezték. Több mutatása
38
éve