81
éve
Történelem kategória
74
éve
1952 – Az amerikai elnökválasztásokon a republikánus Dwight David Eisenhower győzőtt.
A második világháborúban a szövetséges csapatok egyik főparancsnoka volt. 1945.08.08-án a győztes szövetséges hatalmak négy főparancsnoka (Bernard Law Montgomery - Nagy-Britannia, Marie Pierre Koenig - Franciaország, Georgij Konsztantyinovics Zsukov - Szovjetunió és Dwight David Eisenhower - USA) ellenőrző tanácsot alakított, amely egész Németország fölött uralkodott. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság Berlinben székelt. 1953.01.20-án a demokrata Harry Spencer Truman utódaként, mint az Amerikai Egyesült Államok 34. elnöke letette az esküt. 1956.11.06-án újból megválasztották. 1957.01.30-án meghirdette az Eisenhower-doktrínát, amely szerint "a közép-keleti nemzetek függetlenségének és integritásának megóvása életbevágóan fontos a saját nemzeti érdekeink (az Amerikai Egyesült Államokéi) és a világbéke szempontjából". Lényege, hogy védelmet és katonai támogatást biztosít az arab államoknak a kommunizmus veszélye ellen. A nyilatkozat aláírására a szuezi válság következményei miatt került sor, az USA igyekezett az arab térségben korlátozni vagy megszüntetni a Szovjetunió befolyását. A hidegháború politikai enyhítésére 1959 szeptemberében Eisenhower elnök meghívására Nyikita Szergejevics Hruscsov szovjet pártvezető és államfő az Egyesült Államokba látogatott. 26-27-én az elnök vidéki rezeidenciáján, Camp Davidben (Maryland) négyszemközt tanácskoztak. Ezek a megbeszélések alapozták meg a világméretű enyhülési politika kezdetét jelentő híres "Camp David-i szellemet". 1960.05.01-jén Szverdlovszk térségében (Szovjetunió) egy U-2 típusú amerikai kémrepülőgép lelövése rontotta meg a már javuló nemzetközi légkört. Július 2-án Eisenhower elnök felhatalmazást kapott a Kuba elleni gazdasági intézkedések bevezetésére, október 19-én teljes embargót vezetett be. Utódjául november 8-án a demokrata John Fitzgerald Kennedyt választották. Több mutatása
70
éve
1956 – A szovjetek utasítására Kádár János, Münnich Ferenc és Marosán György Moszkvához hű kormányt alakított.
A kormány elnöki tisztségét Kádár János, az MSZMP KB főtitkára töltötte be 1958.01.27-ig.
31
éve
1995 – Egy zsidó szélsőséges meggyilkolta a békegyűlésen részt vevő Jichak Rabint, Izrael Állam miniszterelnökét.
Tel-Avivban történt a merénylet. Izraelt megrázta a gyilkosság, és lakosságát egy rövid időre egységbe forrasztotta: másnap a Kneszet elcsarnokában egymillió ember látogatta meg Rabin felravatalozott holttestét. Az elkövető egy szélsőjobboldali zsidó fiatalember, Jigal Amir volt. Tel-Avivban nőtt fel, tanulmányait a Kadourie Mezőgazdasági Iskolában végezte. 1941-ben csatlakozott a Palmahhoz (Plugot Mahac = Rohamosztagok) és részt vett a szövetségesek által megszállt Szíria elleni hadműveletben, majd a parancsnokhelyettese lett annak az alakulatnak, amely 1945.10.10-én megpróbált 208 "illegális" zsidó bevándorlót kiszabadítani az angolok Cipruson található táborából. Ezért letartóztatta a palesztinai brit rendőrség, és nyolc hónapot töltött Rafán, őrizet alatt. Közvetlenül a Függetlenségi Háború előtt a Palmah második dandárjának parancsnokává nevezték ki, 1948. áprilisában a Jeruzsálem védelmével megbízott erők parancsnoka lett. Kidolgozta Ramle és Lod elfoglalásának tervét, amely a Jeruzsálemhez vezető korridort szélesítette, 1949-ben pedig a Rodosz-szigetén zajló fegyverszüneti tárgyalásokon vett részt. 1953-ban az Izraeli Hadsereg Angliába küldte tanulni a Chamberly Staff College-ba, Angliába. 1956-ban az Izraeli Északi Parancsnokság vezetője, később a vezérkar operatív főnöke lett. 1960-tól helyettes vezérkari főnök, majd vezérkari főnök lett. Az 1967-es "hatnapos háborúban" az akkori Egyesült Arab Köztársaságot annak legerősebb pontjain támadta, menekülési útvonalait elvágta. 1968-ban, a sikeres háború után kinevezték Izrael amerikai nagykövetének. 1973-tól munkapárti képviselőként a Kneszet sorait erősítette, 1974. áprilisában ügyvezető miniszterelnök lett, a lemondott Golda Meir utódaként. Miniszterelnöksége alatt 1975. novemberében az ENSZ az arabok nyomására a cionizmust "rasszizmusként" bélyegezte meg, és a visszavonásig, 1991-ig ez a döntése érvényben maradt. 1976.03.30-án összecsaptak az izraeli rendőrök a galileai földkisajátítások ellen tüntető arabokkal, több arab életét vesztette. Ezután a palesztinok március 30-át elnevezték a "Föld Napjának", és rendszeres tüntetéseket tartanak ezen a napon. A terrorista merényletek tovább folytatódtak: 1974-ben Maalotban a PFSZ emberei meggyilkolták egy izraeli iskola huszonkét tanulóját. 1976 nyarán arab terroristák eltérítettek egy Tel-Avivból Párizsba tartó repülőgépet, majd a nem zsidó utasok elengedése után az ugandai Entebbébe vitték, de izraeli kommandósoknak (Joni Netanjahu parancsnoksága alatt) sikerült az utasokat kiszabadítani és Izraelbe vinni. A bravúros akcióval Izrael elnyerte az egész világ szimpátiáját, és erősítette a zsidó szolidaritást. 1984-től 1990-ig Rabin a védelmi miniszteri posztot, 1992. februárjától a Munkapárt elnöki tisztét is betöltötte. A Likud választási bulásával, 1992. júniusától ismét miniszterelnök és védelmi miniszter lett. A Samír-kormány engesztelhetetlen PFSZ-ellenes politikáját hibának tekintette, tárgyalásokat kezdeményezett Jasszer Arafattal, a palesztin vezérrel. 1993. szeptemberében a Washingtonban aláírt alapelvekről szóló megállapodást Rabin miniszterelnök és Jasszer Arafat hitelesítette, ezért mindketten béke Nobel-díjat kaptak. 1994. májusában, Kairóban, Hosni Mubarak egyiptomi elnök jelenlétében ismét egyezményt írtak alá, amely megteremtette a gázai és ciszjordániai hatókörrel létrejött Palesztin Autonómia intézményét. Gázából és a ciszjordániai Jerikóból teljesen kivonult az izraeli hadsereg. A Hamasz és az Iszlám Dzsihád palesztin terrorszervezet bombamerényletei azonban állandóan felborították a béketárgyalásokat. 1994. októberében több mint húsz embert robbantott fel egy palesztin öngyilkos merénylő egy ramat-gani buszon. Rabin és külügyminisztere, Simon Peresz ment tovább a maga útján, 1994.10.26-án aláírták Izrael és Jordánia közötti békeszerződést, Izrael néhány földterületet visszaadott az Arava völgyében. Nem sokkal utána a marokkói Casablancában közel-keleti gazdasági csúcsértekezletet tartottak mintegy 2500 izraeli, arab, amerikai és európai pénzügyi és politikai vezető részvételével. 1995. januárjában palesztin szélsőségesek ismét öngyilkos merényletet követtek el Netanja közelében, ahol huszonkilencen lelték halálukat. Rabin erélyesen követelte Arafattól, hogy az iszlám fundamentalistákat tartóztassa le, amelyet meg is tett. Végül 1995.09.28-án Washingtonban aláírták az úgynevezett Oslo II megállapodást. Ez a Nyugati-Part (Ciszjordánia) területét A (7 arab város palesztin ellenőrzés alá kerül) B (közös izraeli-palesztin ellenőrzés) és C (izraeli ellenőrzés alatti) zónákra osztotta, így még több terület került palesztin kézbe. Azonban az izraeli jobboldali ellenzék egyre erősebben bírálta a politikáját, 1995. novemberében egy tüntetésen Rabint SS-egyenruhában ábrázolták. Még részt vett egy Ammanban megrendezett gazdasági csúcskonferencián, amely a casablancai folytatása volt, és hordozta az "új Közel-Kelet" ígéretét. Több mutatása
102
éve
1924 – Megválasztották az Amerikai Egyesült Államok első női kormányzóját.
A Wyoming állambeli Nellie T. Ross asszonyt választották meg az Amerikai Egyesült Államok első női kormányzójává, akinek az volt a célja, hogy letöltse férje - a hivatali ideje alatt meghalt - William B. Ross hátralévő időszakát. Több mutatása
82
éve
1944 – Fölrobbant a forgalommal zsúfolt Margit híd pesti szakasza.
Több jármű, köztük egy villamos szerelvény a Dunába zuhant. Sok járókelő és utas halt meg. A híd budai szakaszát 1945. január 30-án robbantják föl a németek. Több mutatása
55
éve
1971 – Magyarországon módosították és kiegészítették a büntető törvénykönyvet.
A bűncselekményeket társadalmi veszélyességük szempontjából vétségekre és bűncselekményekre osztják, és visszaállították az életfogytiglani börtönbüntetést. Több mutatása
46
éve
1980 – A republikánus Ronald Reagan győzött az USA elnökválasztásain, ő lett a 40. elnök.
Teljes nevén: Ronald Wilson Reagan Közgazdaságtant és szociológiát tanult, 1932-ben az Iowai Egyetem rádióbemondója, majd 1933-tól 1936-ig a WOC sportriportere volt. 1937-től tv- és filmszínészként, majd producerként dolgozott Hollywoodban. 1942 és 1946 között századosként szolgált a haditengerészeti légirőknél, 1952-től 1962-ig a General Electric Company "General Electric Theater" című tv-műsorának volt a házigazdája. 1967-től 1974-ig Kalifornia állam kormányzói, 1969-ben a Republikánus Kormányzók Szövetségének elnöki tisztségét töltötte be. 1976-ban elnökjelölt, 1981-től 1989-ig az USA elnöke volt. 1981.01.20-án lépett Jimmy Carter elnök helyébe, és az Egyesült Államok 40. elnökeként letette az esküt. Március 30-án Washingtonban a gépkocsijánál merényletet követtek el ellene, revolverből leadott tüdőlövés érte. Április 11-én ismét átvette a hivatali teendőket. Belpolitikájában a gazdaság élénkítésére, a kiadások lefaragásával a költségvetési deficit csökkentésére törekedett. A szociális intézkedések terén takarékoskodott, a fegyverkezési kiadásokat változatlanul hagyta. Külpolitikájában keményen lépett fel a Szovjetunió ellen. 1989 óta a "National Review" című konzervatív lap szerkesztő bizottságának igazgatója. Levelezési címe: 34th Floor, Fox Plaza Tower, Century City, Los Angeles, California, vagy St. Coud Road, Los Angeles, California, USA. Több mutatása
45
éve
1981 – Magyarország felvételét kérte az IMF-be és a Világbankba.
IMF - Nemzetközi Valutaalapba Világbank - Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank
1026
éve