Augusztus 14.
Ma Marcell névnapja van

Történelem kategória

716 éve

1310 – Székesfehérvárott harmadszor - és már teljesen jogszerűen - királlyá koronázták I. Károlyt (Károly Róbertet).

Más források szerint a harmadik koronázás napja augusztus 27 volt.Károly Róbert az Anjou-ház magyar ágának megalapítója volt. 1288-ban született Nápolyban Martell Károly nápolyi trónörökös, magyar trónkövetelő és Habsburg Klemencia hercegnő egyetlen fiaként. Magyarország iránti érdeklődését nagyanyja, Mária királyné, V. István magyar király leánya keltette fel benne. Már 1300-ban ellenkirályként léptették fel III. Andrással szemben. A III. András halálától 1310 nyaráig eltelt tíz év alatt három királya volt Magyarországnak, még több kiskirály osztozott területén. A három közül végül is az Anjou-házból való I. Károly maradt a győztes, akinek győzelme érdekében háromszor kellett megkoronáztatnia magát. A rendkívüli körülmények, a legsúlyosabb egyházi nyomás és Károly tényleges politikai sikerei sem tudták az országot eltéríteni attól a hittől, hogy Magyarország királya csak az lehet, aki Szent István koronáját hordja, s attól, hogy csak az az érvényes királyavatás, ha ezt a koronát teszik a leendő uralkodó fejére.1301 tavaszán egy alkalmi koronával koronázták meg, de az ország jelentékeny része vele szemben először a cseh Vencelt (1301-1305), majd a bajor Ottót (1305-1307) ismete el királynak. 1307 októberében a rákosi országgyűlésen, majd 1308 őszén a pesti országgyűlésen I. Károlyt Magyarország királyának választották. 1309. június 16-án Budán, a Boldogasszony (mai Mátyás-) templomban egy újonnan készített koronával másodszor is királlyá avatták. Egyszerre három ősi, biztosan százéves (három-négy nemzedékre tehető) szabályt sértettek meg. A legkisebb volt közülük, hogy a pápai követ végezte a szertartást, hiszen magát a római pápát képviselte, így nehezen lehetett az ő működésével szemben a nála alacsonyabb rangú és a pápától függő esztergomi érsek koronázási jogára hivatkozni. A színhely már nagyobb hiba volt, mert már megint nem Fehérvárott, hanem egy plébániatemplomban avattak királyt, s hiába lett éppen ebben az időben Buda a "királyság feje" és az ország legfontosabb városa, hiába volt a templom nagyobb és fényesebb, mint a többi, mégiscsak egyszerű plébániatemplom volt. A legnagyobb hiba pedig most is a Szent Korona mellőzése volt. Teljesen lehetetlen gondolat volt, hogy a Szent Koronát megfosszák szentségétől, Magyarországon egyszerűen nem érvényesülhetett ez a jogi fordulat, senki nem adott neki hitelt. A korona nem veszett el, csak idegen kézben volt, így a megoldást nem új korona készítése jelentette, hanem a régi visszaszerzése. Nem is akadt más megoldás, mint megvárták, amíg László erdélyi vajda visszaküldte a koronát, és I. Károlyt harmadszor is megkoronázták, de most már a hagyománynak megfelelő szabályok szerint: Fehérvárott, az esztergomi érsekkel és a Szent Koronával, 1310. augusztus 20-án, Szent István napján, "ünnepelve és örvendezve", ahogy a Képes Krónikában írták. 1311 és 1323 között felszámolta a tartományurak hatalmát, és ellenőrzése alá vonta az egész ország területét. 1312-ben, a rozgonyi csatában aratta első nagy győzelmét a Csák Máté által támogatott Aba Amadé tartományúr fiai felett. 1316-ban a Kőszegiek várait foglalta el, 1317-ben az újra lázadó Amadék, a Borsa nemzetség és Petenye fia Péter uralmát számolta fel végleg. Csák Mátétól elfoglalta Visegrádot és Komáromot. 1318-21-ben Erdélyt, 1319-20-ban Csák Máté tartományának keleti részet foglalta el. 1322-ben megszilárdította hatalmát a Délvidéken, Szlavóniában, de Dalmáciát és Horvátországot tartósan nem sikerült meghódítania. 1323-ban Temesvárról áthelyezte székhelyét Visegrádra, és hozzálátott az ország politikai-gazdasági rendjének helyreállításához. Saját hívei között szétosztotta a tartományuraktól elvett birtokok nagy részét. Ezek a birtokosok az új, akkor felemelkedett családokból kikerült bárók voltak, akik I. Károly uralmának szilárd politikai és katonai támaszát és a lovagi kultúra hordozóit jelentették. A királyság pénzügyeit teljesen új alapokra helyezte: a nemesérckivitelt megtiltotta, a királyi pénzverés monopóliuma mellett pénzreformot hajtott végre. 1325-től firenzei mintára aranyforintot veretett. A városok éves adót fizettek a kincstárnak, megszerezte a pápai tized harmincadát is, sőt megadóztatta az egyházat is, ami a papság heves tiltakozását váltotta ki. 1320 után nem hívta össze az országgyűlést. Külpolitikáját inkább a diplomáciai, mint a katonai sikerek jellemezték. 1335-ben a visegrádi királytalálkozón létrehozta Lengyelországgal és Csehországgal a 3 ország szövetségét, amely főként a Habsburgok ellen irányult, emellet az árumegállító joggal rendelkező Bécs megkerülésével új kereskedelmi útvonalakat alakítottak ki. 1339-ben sógora, a gyermektelen III. Kázmér lengyel király örökösödési szerződést kötött vele, amelynek alapján 1370-ben létrejött a magyar-lengyel perszonálunió. Uralkodását különös esemény zavarta meg, amikor 1330-ban Zah (Zách) Felicián sikertelen merényletet követett el ellene és családja ellen, amit I. Károly kegyetlenül megtorolt. 1342-ben halt meg Visegrádon. Székesfehérváron temették el a Budán tartott pompás gyászszertartás után. Több mutatása

Teljes esemény 0

1310. 08. 20. Történelem Magyar

57 éve

1969 – Először tartottak tisztavatást a Parlament előtt, a Kossuth téren.

2006-ig volt ezen a helyszínen a tisztavatás minden évben. 2007-ben a Hősök terén rendezték meg az avatást, 109 honvéd-, ill. határőrtiszt részvételével. 2008-ban először és utoljára rendőrök is leteszik az esküt a Hősök terén. Ennek az az oka, hogy a Határőrség integrálódott a Rendőrségbe, és akik a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem határőrtiszti képzést kezdtek, azok rendőrszínekben tették le az esküt. Több mutatása

Teljes esemény 0

1969. 08. 20. Történelem Magyar

109 éve

1917 – Wekerle Sándort harmadszor is Magyarország miniszterelnökévé választották.

Tisztséget 1918.10.28-ig töltötte be. Tanulmányait a pesti tudományegyetemen végezte, ahol 1870-ben jogi doktori oklevelet szerzett. Pályafutását segédfogalmazóként kezdte a Pénzügyminisztériumban, 1874-ben miniszteri fogalmazóvá nevezték ki. 1877-ben pénzügyi jogból magántanári képesítést szerzett. Tehetségének és kiváló pénzügyi szakismereteinek köszönhetően 1879-ben az elnöki osztály vezetésével bízták meg miniszteri titkárként. 1881-ben miniszteri osztálytanácsos, 1884-ben miniszteri tanácsos lett. Pénzügyi, közgazdasági kérdésekben, államhitel-, vasúti és költségvetési ügyekben gyakran képviselte a Pénzügyminisztériumot. 1887-ben kinevezték pénzügyminiszteri államtitkárrá, jelentős szerepe volt az államadósságok rendezéséről, valamint a cukor-, szesz- és fogyasztási adókról, a dohányjövedékről és a regálé megváltásáról szóló törvényjavaslatok előkészítésében. Az 1887. évi választásokon a Szabadelvű Párt programjával a nagybányai választókerület képviselője lett. 1889. áprilisában megkapta a pénzügyminiszteri tárcát, amelyet Tisza Kálmán bukása után, a Szapáry-kormányban is megtartott. Gróf Szapáry Gyula lemondása után, 1892.11.19-én nevezték ki először miniszterelnöknek. Első kormányzása alatt helyreállította az államháztartás egyensúlyát, újjászervezte a pénzügyi közigazgatást, átalakította a pénz- és adórendszert. A mindenkire kiterjedő kereseti adót eltörölte, helyette a progresszivitásra épülő jövedelemadót vezette be. Gazdaságpolitikája eredményeként felgyorsultak a millenniumi előkészületek, Budapesten és a nagyobb vidéki városokban fejlődött az infrastruktúra. Az agrárágazat problémáit azonban figyelmen kívül hagyta, a nemzetiségekkel szemben erőszakos eszközökkel lépett fel. Amikor a főrendiház elvetette a polgári házassági törvényjavaslatát, 1894.06.01-jén benyújtotta kormánya lemondását, de június 9-én ismét ő lett a miniszterelnök, és - az izraelita vallás egyenjogúságáról és a vallás szabad gyakorlásáról szóló törvényjavaslatok kivételével - keresztülvitte egyházpolitikai reformjavaslatait. December 24-én ismét benyújtotta lemondását, majd 1895.01.14-én távozott tisztségéből. 1896.11.30-án az újonnan felállított Közigazgatási Bíróság elnöke és hivatalánál fogva a főrendiház tagja lett, de a napi politikától távol maradt. 1896-tól 1918-ig az Országos Ipartanács elnöki tisztségét is betöltötte. 1906.04.08-án báró Fejérváry Géza darabontkormányának tarthatatlansága után ismét miniszterelnökké nevezték ki a koalíciós kormány élére, valamint a pénzügyi tárcát és rövid ideig a honvédelmi, a horvát-szlavón-dalmát tárca nélküli és az igazságügy-miniszteri tisztséget is betöltötte. Második kormányzása alatt az ipar és a mezőgazdaság érdekeit egyaránt érvényesítette. A parlament ekkor fogadta el Darányi Ignác "derestörvényét" és az iskolatörvényt (Lex Apponyi), amely gróf Apponyi Albert nevéhez fűződött. Nemzeti programjának részeként önálló jegybank felállítását tűzte ki célul. Több hónapos egyeztető tárgyalások után Ferenc József nem volt hajlandó engedni, így a Wekerle-kormány 1909.09.28-án ismét lemondott. Végül 1910.01.17-én távozott tisztségéből és visszavonult a politikai élettől. 1914-ben a Magyar Tudományos Akadémia igazgató, 1918-ban tiszteleti tagjává választották. Az I. világháború miatti általános válság közepette, IV. Károly 1917.08.20-án ismét kinevezte a kormány élére, így harmadszor is betöltötte a miniszterelnöki tisztséget, a magyar történelemben egyedülálló módon. E mellett ismét pénzügyminiszter, földművelésügyi miniszter és belügyminiszter is volt egy rövid ideig. Az egyre válságosabb helyzetben többször is felajánlotta lemondását, de IV. Károly nem fogadta el. 1918. október végére már a közeledő összeomlás jelei mutatkoztak, forradalmi jelenetekre került sor a képviselőházban, így beadta lemondását és kormányával együtt távozott a hatalomból. A Tanácsköztársaság idején letartóztatták, és túszként őrizetben tartották a kőbányai gyűjtőfogházban, majd a budapesti Park Szanatóriumban. A forradalmak után már nem vállalt politikai szerepet, 1920-ban az Országos Közművelődési Tanács, 1921-ben a Pénzügyi Tanács elnöke volt. 1891-ben megkapta a valóságos belső titkos tanácsosi címet, 1907-ben a Szent István-rend nagykeresztjét. Több mutatása

Teljes esemény 0

1917. 08. 20. Történelem Magyar