372
éve
Történelem kategória
125
éve
1901 – Megszületett Barbara Cartland angol írónő, Diana hercegnő mostoha nagyanyja.
"The Queen of Romance" a világ eladási listáit vezető romantikus regényíró volt.
33
éve
1993 – Bejelentették, hogy DNS-vizsgálatokkal azonosították az 1918-ban meggyilkolt orosz cári család földi maradványait.
Angol kutatók DNS-vizsgálatok segítségével azonosították az 1918 júliusában, Jekatyerinburgban kivégzett orosz cári család öt tagjának, II. Miklós cárnak, feleségének, Alexandrának, és három leányának, Anasztáziának, Olgának és Tatjánának a földi maradványait. Alekszej trónörökös és Mária nagyhercegnő holtteste csak egy évvel ezután került elő. Több mutatása
517
éve
1509 – Megszületett Kálvin János francia származású svájci reformátor, keresztyén tudós.
Eredeti nevén: Jean Cauvin/Caulvin, latinul Johannes Calvinus1541-ben lett Genf prédikátora, és haláláig szinte diktátori hatalommal kormányozta a várost. Kálvin elképzelései alapján Genf olyan várossá alakult, amelyben az élet minden területét a reformáció határozta meg. Kálvin tanai még életében elterjedtek Franciaországban, Angliában, Skóciában, Németalföldön, a rajnai Pfalzban és Magyarországon is. Több mutatása
467
éve
1559 – II. Henrik francia király egy lovagi tornán halálos balesetet szenvedett. Halála után végleg betiltották a bajvívást.
II. Henriket fia, a kiskorú II. Ferenc követte a trónon, akinek nevében Henrik özvegye, Medici Katalin anyakirályné vette át a kormányzást. II. Ferenc francia király 1560. 12. 05-én bekövetkezett halála után tízéves öccse, IX. Károly lett az új király, aki szintén Medici Katalin gyámkodása alatt állt. Katalin férje halálával meghatározó szerephez jutott Franciaország politikájának alakításában. Célja, hogy nemzeti egységet hozzon létre, a vallási és feudális csoportok ellenállásába ütközött. Már I. Ferenc, II. Henrik és utódaik uralkodása idején kultúrális fénykorát élte Franciaország. Megépült a fontainebleau-i kastély, amely önálló művészeti iskolát teremtett, művészei ismertté tették Franciaországban az itáliai reneszánsz és manierizmus stíluselemeit. Több mutatása
213
éve
1813 – Megszületett Rózsa Sándor alföldi betyárvezér, akinek nevéhez számtalan legendás és valódi rablás fűződik.
Negyven éven keresztül az Alföld legrettegettebb banditája volt. Pár esztendős korában apját lopásért felakasztották, ő először 1836-ban, 23 évesen került börtönbe, két tehén ellopásáért. A börtönből megszökött, futóbetyárnak állt, bandát szervezett, lóháton járta az Alföldet. Életét főként az állatállomány dézsmálása, a tehetősebb gazdák kirablása, és a törvény őreivel folytatott állandó harc jellemezte. Hamar követőkre talált a társadalom peremére szorult férfiak körében, mitegy 150 fősre nőtt csapata. Csárdákban vagy házaknál laktak, a helyiek megfélemlítésével, vagy egy nő szerelmének eredményeként.1845-re belefáradt az állandó számkivetettségbe, levélben arra kérte a királyt, hogy kegyelmével biztosítsa számára a becsületes élet lehetőségét, kérelmét azonban elutasították. Az 1848-49-es szabadságharc idején az Országos Honvédelmi Bizottmány vezetőjeként Kossuth elfogadta Rózsa jelentkezését, a honvédek oldalán belépett a háborúba, a déli szerbek ellen küzdött. Azonban nem váltak be, a betyárok fittyet hánytak az OHB utasításaira, ráadásul tovább fosztogatták a Délvidék polgárait. A szabadságharc bukása előtt körözést adtak ki ellene, de csak nagy sokára, komája árulása révén tudták elfogni. A kiegyezést követő, 1868-ban meghirdetett amnesztiáig raboskodott. Miután szabadlábra került, szinte azonnal visszatért régi életéhez. A Szeged és Budapest között közlekedő postavonatot sikertelen rablási kísérletében sok embere meghalt, ő maga is megsérült és nem sokkal később elfogták. Az ügyész halált kért, végül ismét börtönbe került, de már nem tudott megszökni. Szabóként, majd harisnyakötőként dolgozott, egészen 1878-ban bekövetkezett haláláig. Több mutatása
736
éve
1290 – 28 éves korában meggyilkolták IV. (Kun) László magyar királyt, akinek uralkodása alatt meggyengült a királyi hatalom.
Körösszegen gyilkolták meg. Uralkodását az állandósuló anarchia, a bárók hatalmának megerősödése jellemezte. 1262-ben született V. István magyar király és Erzsébet, Szejhán kun fejedelem leányának gyermekeként. 1272. szeptember 3-án királlyá koronázták, de eleinte anyja uralkodott helyette. 1277-ben nyilvánították nagykorúvá. Uralkodása idején végzetesen meggyengült a királyi hatalom, az országot az egymással marakodó bárói csoportok uralták. Próbálkozott a rendi jellegű kormányzás bevezetésével is, ugyanakkor családi kötődése miatt a pogány kunokra támaszkodott, és ez nem volt összeegyeztethető. Rossz viszonyba került az egyházzal, mivel a keresztény erkölcsöket nyíltan semmibe vette és a kunokat feltűnő kedvezményekben részesítette. 1279-ben a kunok megkereszteléséről és letelepedéséről végül törvényt kellett hoznia. Többször összeütközésbe került a főurakkal és a főpapokkal, kétszer az egyházból való kiközösítéssel sújtották. Két alkalommal a trónjától is meg akarták fosztani, trónkövetelőként a Velencéből behívott András herceget (a későbbi III. Andrást) léptették fel. Időnként még a kunokkal is szembekerült, így az állandó belső zűrzavar miatt nem vállalkozhatott külpolitikai akciókra. Utolsó éveit kedvelt kunjai körében töltötte, akik - a sors fintoraként - meggyilkolták. Csanádon temette el Gergely csanádi püspök. Több mutatása
248
éve
205
éve
136
éve