128
éve
Történelem kategória
66
éve
1960 – Kongó elnyerte függetlenségét Belgiumtól.
Kongóban a függetlenség napja.
52
éve
143
éve
1883 – Malackán megszületett Friedrich István, aki 1919-ben, a fehérterror idején volt Magyarország miniszterelnöke.
1905-ben a budapesti József Műegyetemen szerzett gépészmérnöki oklevelet, majd a charlottenburgi műegyetemen tanult, ezzel egyidejűleg a budapesti és a berlini egyetemen jogot hallgatott. Pályafutását a berlini Allgemeine Elektrizitatsgesellschaft villamostársaságnál kezdte mérnökként. 1907-ben a Ganz Villamossági Rt. mérnöke lett, 1908-ban Mátyásföldön alapított egy gépjavító műhelyt, majd egy vasöntödével kibővített gépgyárat, de 1920-ban eladta. 1912-ben belépett a Függetlenségi és 48-as Pártba, ekkor kezdődött politikai szereplése. 1914. őszén katonai szolgálatra jelentkezett, és az Uzsoki-szorosnál harcolt tüzér főhadnagy gépkocsizó parancsőrtisztként. Frontszolgálatra alkalmatlannak minősítették, beosztották a pilseni Skoda-művekhez, a bécsi Arzenálba, majd egy tábori tüzérségi javítóműhely parancsnoka lett, végül 1917-ben felmentették a szolgálat alól. 1918. októberében az "őszirózsás" forradalom idején vált országosan ismertté, november 1-jén hadügyi államtitkár lett. Törekedett a régi tisztikar vezetése alatt álló, a társadalmi rend megvédésére alkalmas, kommunistaellenes hadsereg létrehozására, támogatta a történelmi Magyarország területeinek védelmére irányuló törekvéseket. Az ellenforradalmi erőkkel egyre szorosabbá vált a kapcsolata, ezért 1919. 02. 08-án kénytelen volt távozni az államtitkári tisztségből. A Tanácsköztársaság idején részt vett a különböző ellenforradalmi szervezkedésekben, letartóztatták és halálra ítélték, de sikerült megszöknie a forradalmi törvényszék elől. 1919. 08. 06-án a Fehér Ház nevű ellenforradalmi szervezet egyik vezetőjeként lemondásra kényszerítette Peidl Gyula "szakszervezeti kormány"-át, az olasz antantmisszió és a megszálló román hadsereg parancsnokságának támogatásával. Másnap József főherceg megbízta a kormány vezetésével, majd 15-én miniszterelnökké nevezte ki. Az MSZDP-n kívül a legtöbb jelentős politikai irányzat szerepet vállalt a kormányában. Rövidebb időszakokra betöltötte a kereskedelemügyi és a belügyminiszteri tisztséget is. Felszámolta a Tanácsköztársaság intézményeit, intézkedéseit hatályon kívül helyezte. Megkezdődött a számonkérés és a törvénytelen fehérterror. Nem tudta megerősíteni a hatalmát, mivel Habsburg főherceg nevezte ki, így a Habsburg-restaurációtól félő antant és az utódállamok nem ismerték el. Az antant megbízásából Budapestre érkezett G. R. Clerk brit diplomata. Létrejött a magyar belpolitikai kompromisszum, amelynek eredményeként novemberben Friedrich Istvánnak távoznia kellett a miniszterelnöki tisztségből, de megkapta a hadügyminiszteri tárcát a helyére lépő Huszár Károly koalíciós kormányában. 1920. 03. 15-én, Horthy Miklós kormányzóvá választása után a Huszár-kormánnyal együtt távoznia kellett. 1920-tól 1926-ig nemzetgyűlési képviselő volt. 1921. nyarán vádat emelt ellene az ügyészség a gróf Tisza István meggyilkolásában való részvétel gyanúja miatt. A bíróság felmentette, de tekintélyének sokat ártott a vádemelés. Novemberben a "második királypuccs"-ban való szerepléssel vádolták, és néhány napig fogva tartották. Kiszorulása a hatalomból, valamint a vádak miatt a végsőkig fokozódott politikai ellenállása a Bethlen-kormánnyal szemben. 1922-23-ban a Gömbös Gyula vezette fajvédőkkel, 1925-ben az MSZDP-vel fogott össze a kormány megbuktatására. Komoly politikai tényezőként már nem játszott szerepet, 1939-ben már a parlamentbe sem került be. 1951. júliusában letartóztatták a már teljesen elfeledett politikust egy koncepciós per kapcsán, majd augusztusban a Budapesti Fővárosi Bíróság a "demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezésének és vezetésé"-nek hamis vádjával 15 évi börtönbüntetésre ítélte, amelyet szeptemberben a Legfelsőbb Bíróság jogerőre emelt. 1951. augusztusában a váci börtönbe szállították, ahol november 25-én meghalt. Az 1990-ben hozott törvény alapján büntetését semmisnek nyilvánították és rehabilitálták. Több mutatása
520
éve
1506 – Megszületett II. Lajos Jagelló-házi magyar és cseh király, aki a mohácsi csatából menekülve esett el.
Magyar és cseh király 1516-1526-ig.
188
éve
1838 – Pesten kinevezték az első országos állatorvost.
A Helytartótanács 1836-ban pályázatot hirdetett egy Pesten felállítandó országos állatorvosi állomás létesítésére és annak vezetői állására. A pályázat egyik feltételeként a magyar nyelv ismerete szerepelt – ezért nem is jelentkezett rá senki. Lenhossék József tanácsára két évvel később újra meghirdették az állást és egyúttal felkérték Zlamál Vilmost (1803?1886), adja be pályázatát. 1838. július 1-jén őt nevezték ki első országos állatorvosnak Pesten (regni veterinarius). Zlamál jelentős intézkedéseket hozott a fertőző állatbetegségek leküzdésére és megakadályozására. Több mutatása
136
éve
1890 – Megszületett Miklós Béla, az 1944-ben Debrecenben megalakult ideiglenes nemzeti kormány miniszterelnöke.
Budapesten született. A Ludovika Akadémia elvégzése után, 1910-ben huszárhadnaggyá avatták, 1914-ben felsőbb tiszti tanfolyamot, 1920-21-ben a Hadiakadémiát végezte el. 1910-től a 10. honvéd huszárezredben szolgált, 1914-ben főhadnagyi rangot kapott. 1921-től a Honvédelmi Minisztérium szolgálatára, 1925-től csapatszolgálatra osztották be. 1927-ben került vissza a Honvédelmi Minisztériumba, 1929-ben vitézzé avatták, 1933-ig a kormányzó katonai irodájának helyettes főnöke, majd 1936-ig a berlini magyar követség katonai attaséja volt. 1939-ben vezérőrnaggyá léptették elő, 1941-ben részt vett a Jugoszlávia, majd a Szovjetunió elleni háborúban, altábornagyi rangba került. 1942-ben a kormányzó irodájának főnökévé, főhadsegéddé nevezték ki, 1943-ban előléptették vezérezredessé. 1944. augusztusától az I. magyar hadsereg parancsnoka volt, megkapta a magyar királyi titkos tanácsosi címet. Az október 15-i sikertelen kiugrási kísérlet után átment a szovjet csapatokhoz, de az I. hadsereg átállását a nyilasok megakadályozták. November elején Moszkvában csatlakozott a fegyverszüneti küldöttséghez és bekapcsolódott a kormányalakítási tárgyalásokba. A szovjet vezetők javaslatára vállalta el az ideiglenes nemzeti kormány elnöki tisztségét. December 23-án fegyverszünetet kért a Szovjetuniótól, jó kapcsolatot tartott fenn A. Puskin szovjet követtel és a Szövetséges Ellenőrző Bizottság szovjet elnökével, K. J. Vorosilovval. December 28-án hadat üzent Németországnak, január 20-án aláírta Moszkvában a fegyverszüneti egyezményt, a náci szervezeteket feloszlatta, a népellenes törvényeket és rendeleteket hatálytalanította, rendeletet hozott a népbíróságok felállításáról. 1945. márciusában elfogadtatta a földreformtörvényt, amely alapvetően változtatta meg a birtokviszonyokat. Fellépett a kommunista irányítás alatt álló rendőrség túlkapásai és visszaélései ellen. Augusztusban kormánya elfogadtatta - a nemzetközi összehasonlításban is - az addigi legdemokratikusabb választójogi törvényt. November 15-én távozott miniszterelnöki tisztségéből, és a megbecsülése jeleként a nemzetgyűlés tagjává választották, aktív politikai tevékenységet már nem folytatott. A kommunista párt egyre erőszakosabb hatalmi törekvéseit aggodalommal figyelte, az 1947. augusztusi országgyűlési választásokon képviselői mandátumot szerzett a nyíltan ellenzéki Magyar Függetlenségi Párt tagjaként, azonban a Választási Bíróság - a kommunisták nyomására - megsemmisítette a párt képviselői mandátumait, Rajk László belügyminiszter pedig betiltotta a pártot. Ezután teljesen visszavonult a politikai élettől, visszautasította a felajánlott külföldre távozási lehetőséget. Harmadik szívrohama következtében hunyt el 1948-ban, temetésén a kormányt senki sem képviselte. Több mutatása
52
éve
1974 – Meghalt Juan Domingo Perón argentín tábornok és politikus, köztársasági elnök.
Buenos Airesben 78 éves korában halt meg. 1946-tól 1955-ig és 1973-tól haláláig volt köztársasági elnök. 1946. február 24-én győzött az argentín elnökválasztáson és június 4-én lépett hivatalba. 1945. előtt a hitleri Németországra igyekezett támaszkodni, kifejezetten angol- és Amerikaellenes politikát folytatott. Hozzálátott Argentína iparosításához, az állami gazdaságirányítással az ország gyorsabb fejlődéséhez, és főként a munkásosztály gazdasági-szociális helyzetének javításához járult hozzá, amely rendszerének támogatója lett. Perón felemelte a béreket, államosította a gyárakat és a vasutat, közmunkákra adott megrendeléseket. A róla elnevezett peronizmus célja a nagybirtok felszámolása, és az alsóbb rétegek életszínvonalának emelése volt átfogó szociális törvényhozás útján. A bel- és külpolitikában is a kommunizmus és a kapitalizmus közötti harmadik utat hirdette, ami Argentínában a szélsőjobboldali jellegű népiességet jelentette. Több mutatása
228
éve
73
éve