150
éve
Történelem kategória
88
éve
1938 – Horthy Miklós kormányzó megnyitotta a Szent István-évet.
Ebben az időszakban a Bethlen István vezette konzervatív-liberális, az ország függetlenségét elsősorban Németországtól féltő erők jelszava az alkotmány és a magyar szuverenitás védelme volt. Ezt a Szent István-tradícióval kívánták megszilárdítani, amelyben a katolikus egyház teljes támogatását élvezték. Ennek keretén belül került sor erre az ünnepségre, ahol felvonult az egész hivatalos Magyarország. Szent István emlékét törvénycikkben is megörökítették. Több mutatása
61
éve
1965 – Kádár János felmentése után Kállai Gyula lett a kormány elnöke, aki ezt a tisztséget 1967.04.14-ig töltötte be.
Miután az MSZMP Központi Bizottságának ülése Kádár János felmentését javasolta a miniszterelnöki tisztség alól, a kormány elnökévé Kállai Gyulát nevezte ki, aki ezt a tiszséget 1967.04.14-ig töltötte be. 1930-ban a budapesti tudományegyetemen kezdte tanulmányait latin-magyar szakon. 1931-ben belépett az illegális kommunista pártba (KP), és amikor 1933-ban a rendőrség letartóztatott több egyetemistát, átment a debreceni tudományegyetemre, ahol egyik szervezője lett a baloldali gondolkodású diákok mozgalmának. A Márciusi Front szervezésében is jelentős szerepet játszott, 1937. áprilisában kitiltották a debreceni tudományegyetemről. A Márciusi Front "Tovább" című folyóiratának szerkesztője és a debreceni "Független Újság" újságírója lett. 1939-től 1944-ig a "Népszava" munkatársa volt, a híressé vált 1941. évi karácsonyi számának összeállításában és az 1942-ben létrehozott Magyar Történelmi Emlékbizottság tevékenységében is aktívan közreműködött. Az 1942.03.15-i Petőfi téri tüntetésnek is ő volt az egyik szervezője. Júliusban letartóztatták, de novemberben szabadlábra helyezték elegendő bizonyíték hiányában. 1944. szeptemberében az újjászervezett KP alakuló központi bizottsági ülésén vett részt, tevékenykedett a Magyar Front Intéző Bizottságában. A KP nevében ő írta alá október 10-én az MSZDP-vel létrehozott akcióegységről szóló megállapodást. 1945. januárjában Gerő Ernő kinevezte a Központi Vezetőség (KV) propagandaosztályának vezetőjévé, a január 19-én megindított első budapesti újság, a "Szabadság" szerkesztője lett. Rákosi Mátyás, Farkas Mihály és Nagy Imre oldalán dolgozott. 1945.03.28-án titkárává választották a debreceni kormányt a fővárosban képviselő Budapesti Nemzeti Bizottságnak, április 2-án beválasztották az ideiglenes nemzetgyűlésbe, és - börtönbüntetését leszámítva - 1990-ig országgyűlési képviselő volt. 1945. júniusától a Miniszterelnökség második adminisztratív államtitkára, júliustól politikai államtitkára, novembertől 1947. májusáig a Tájékoztatásügyi Minisztérium politikai államtitkára, valamint továbbra is a KV propagandaosztályának vezetője volt. 1947. októbertől a KV értelmiségi (később kultúrpolitikai) osztályát vezette, 1949. júniusában külügyminiszterré nevezték ki. 1951. áprilisában letartóztatták hamis vádak alapján, májusban kizárták minden párttestületből és leváltották a külügyminiszteri tisztségéből. Decemberben másodfokon 15 évi fegyházbüntetésre ítélték, 1954. júliusában engedték szabadon, rehabilitálták és a Kiadói Főigazgatóság vezetője lett. 1955. februárjában népművelési miniszterhelyettes, 1956. júliusában az MDP KV tagja és a tudományos és kultúrális osztály vezetője lett. Október 24-én bekerült a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságába, és a KV egyik titkára lett. Miután november 7-én Kádár János és csoportja Budapestre érkezett, azonnal csatlakozott az új vezetéshez. A Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Intéző Bizottságának, majd Politikai Bizottságának a tagja lett és a Központi Bizottság kulturális osztályának vezetője maradt. 1957-ben a KB ideológiai titkáraként többször próbálta rávenni Nagy Imrét és társait, hogy ismerjék el a Kádár-kormányt. Márciusban a "forradalmi munkás-paraszt kormány"-ban a művelődési ügyek vezetője, májusban minisztere lett. 1958. januárjában megválasztották a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnökévé, kinevezték államminiszterré. 1958 és 1961 között a "Társadalmi Szemle" főszerkesztőjeként a Rákosi-korszak szellemét idézte kultúrpolitikája. 1960-tól a minisztertanács elnökhelyettesi tisztségét töltötte be, 1965. júniusában nevezték ki a minisztertanács elnökévé. Kádár János a párt főtitkára maradt, és az Elnöki Tanács tagjává választották. Kállai Gyula kormánya mindenben elődje, a Kádár-kormány politikáját folytatta. A magyar országgyűlés 1967.04.14-én Fock Jenőt választotta az új kormány elnökévé, Kállai Gyula pedig az országgyűlés elnöke és az Elnöki Tanács tagja lett. 1971-ben felmentették az Országgyűlés elnöki tisztéből, 1975-ben kimaradt a Politikai Bizottságból, 1989-ben lemondott a Hazafias Népfront elnökségéről. 1989. októberében, a köztársaság kikiáltásakor megszűnt elnöki tanácsi tagsága is. Több mutatása
39
éve
1987 – Lázár György felmentése után Grósz Károlyt választották a minisztertanács elnökévé.
Tisztségét 1988.11.24-ig töltötte be. 1944-ben a Diósgyőri Gépgyárban dolgozott inasként, 1945-ben a miskolci nyomdába került, ahol kitanulta a nyomdászmesterséget. 1945 óta a kommunista párt tagja, 1949-50-ben a Magyar Ifjúság Népi Szövetsége Abaúj vármegyei szervezetének titkára volt. 1950-ben a Petőfi Akadémiára küldték, 1951 és 1954 között hadnagyként, majd főhadnagyként a jugoszláv-magyar határon teljesített szolgálatot. 1954. novemberében kinevezték a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei pártbizottság agitációs és propagandaosztályának vezetőjévé, a megyei forradalmi munkás-paraszt bizottság tagja, majd a megyei pártapparátus vezetője lett. 1958-59-ben az "Északmagyarország" című lap felelős szerkesztője volt, 1961-ben a Pártfőiskola hallgatójaként oklevelet szerzett a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 1961-től a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Központi Bizottsága (KB) agitációs és propagandaosztályának munkatársaként, 1962-től a Magyar Rádió és Televízió pártbizottságának titkáraként, 1968-tól a KB agitációs és propagandaosztályának helyettes vezetőjeként, 1973-tól az MSZMP Fejér megyei Bizottságának első titkáraként tevékenykedett. 1974-ben az MSZMP KB agitációs és propagandaosztályának, 1979-ben a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei pártbizottság élére került. 1980-ban az MSZMP KB tagjává választották, 1984. decemberétől a Budapesti Bizottságának első titkára lett, 1985-ben az MSZMP Politikai Bizottságába is bekerült. 1987.06.25-én választották a minisztertanács elnökévé, kormányprogramjával bevezette az értéktöbbletadót és a személyi jövedelemadót, a keleti országok között elsőként. Támogatta a piacgazdaságilag orientált reformprogramot., de a "szocialista megújulás" mellett szállt síkra. 1988.05.23-án a visszalépett Kádár János helyét foglalta el az MSZMP főtitkári posztján. Hozzájárult Nagy Imre és társai szerepének átértékeléséhez, a romániai magyarság ügyében tett külpolitikai kísérlete kudarccal végződött. 1988.11.24-én Grósz Károly helyett, mivel a meghirdetetett reformpolitikát egyre inkább fékezte, Németh Miklóst választotta meg miniszterelnöknek a parlament. 1989.10.08-án az MSZMP rendkívüli kongresszusán Nyers Rezső, Pozsgay Imre, Németh Miklós és Horn Gyula új pártot hoztak létre Magyar Szocialista Párt néven, amely meghirdette a lenini pártrendszer és a pártállam megszüntetését a reformkommunista és szociáldemokrata elvek szerint. A régi MSZMP újjászervezését a konzervatív Grósz Károly és Berecz János tűzte ki célul. 1990-ben lemondott MSZMP KB tagságáról és visszavonult a politikai élettől. Több mutatása
85
éve
1941 – Bombatámadás érte Kassát, Munkácsot és Rahót, ezután Magyarország belépett a II. világháborúba.
A Szovjetunió elleni német támadás után a magyar katonai körök és a német hadvezetés egyre nagyobb nyomást gyakoroltak a kormányra a háborúba való bekapcsolódás érdekében. Horthy és Bárdossy László, magyar miniszterelnök ódzkodtak az önkéntes felajánlkozástól ezért jött nekik is kapóra, hogy máig ismeretlen felségjelzésű gépek bombázták Kassa városát. Ez kell? hivatkozási alap volt a hadiállapot bejelentésére. Ekkor Magyarország hadat üzent a Szovjetuniónak és bekapcsolódott a második világháborúba a Tengely-hatalmak oldalán. Több mutatása
1663
éve
363 – Meghalt Julianus római császár, aki az ősi görög–római vallási hagyományokat ápolta, utolsóként a római császárok között.
Teljes nevén: Flavius Claudius Iulianus, más megnevezéssel: Julianus Apostata. Római Birodalom császára volt másfél évig, 361 és 363 között. A keresztény hagyomány szerint Iulianus haldoklása közben így kiáltott fel: „győztél, galileai” (Vicisti, Galileae!), majd egy marék vért dobott az ég felé. Ez a mondat valószínűleg sosem hangzott el, de a keresztény legendáriumban ez azt jelenti, hogy Iulianus halála pillanatában Jézushoz szólt. Ezt a motívumot használta fel Henrik Ibsen „A császár és a Galileai” című drámájában, amit Iulianus római császárról írt, akit Apostatának, azaz Hitehagyottnak neveznek. Több mutatása
60
éve
143
éve
1883 – Megszületett Pierre Laval francia politikus, akit a II. világháború után a nácikkal való együttműködése miatt kivégeztek.
Chateldonban megszületett. A nácikkal folytatott kollaborálás vádjával ítélték halálra. 1931-1932-ben Franciaország miniszterelnöke és külügyminisztere volt, 1934 és 1936 között ismét a külügyminiszteri tisztséget töltötte be. 1940-től a Vichy központtal létrejött, formailag független, lényegében a németektől függő bábállam miniszterelnök-helyettese, majd 1942-től a Vichy-kormány miniszterelnöke volt. Több mutatása
69
éve
980
éve