465
éve
Történelem kategória
364
éve
1662 – Párizsban meghalt Blaise Pascal francia filozófus, matematikus és fizikus.
"Gondolatok" ("Pensées") című munkája 1669-ben jelent meg. A posztumusz kiadású mű a kereszténység apológiája volt, amelyben Pascal az igazságról, szívről, észről és megismerésről írt. Több mutatása
283
éve
279
éve
1747 – Meghalt Jávorka Ádám kuruc hadnagy, aki II. Rákóczi Ferenc leveleit mentette meg az utókornak.
Pontos születési időpontja nem ismert, Nagykosztolányban született, 1683-ban vagy 1684-ben. Halálának helye: Jaroszló, Galícia. Francia alezredes, lengyel ezredes volt. Több mutatása
35
éve
439
éve
1587 – Báthory István választott lengyel király halála után a svéd Vasa-család tagját, III. Zsigmondot választották királlyá.
Báthory István 1586.12.12-én halt meg. III. Zsigmond, III. János svéd király fia 1592.11.17-től 1598-ig Svédország királya is volt. II. Zsigmond Ágost lengyel és litván király halálával kihalt az 1386 óta uralkodó Jagelló-dinasztia férfiága. Lengyelország választókirálysággá alakult, nemesi köztársasággá, élén a királlyal, akinek hatalma korlátozott. Az első választott királyuk Valois Henrik volt, aki bátyja, IX. Károly halála után elhagyta Lengyelországot, hogy Franciaország királya legyen. 1575.12.14-én Báthory István erdélyi fejedelmet választották lengyel királlyá, aki 1576.05.01-jén feleségül vette Krakkóban Annát, II. Zsigmond Ágost leányát. Több mutatása
943
éve
1083 – Szent István király és a keresztény magyar államalapítás ünnepe
I. László a székesfehérvári bazilikában szentté avatta az 1038-ban meghalt I. István király relikviáit. Ennek emlékére ünnepeljük Szent István királyt és a keresztény magyar államalapítást. Szent Istvánnal egyidőben szentté avatták Gellért püspököt is. Ez alkalomból I. László kiengedte Salamont a börtönből, aki IV Henrik német-római császárhoz utazott Regensburgba. Szent László uralkodása idején az I. István által minden évben Nagyboldogasszony napján (augusztus 15-én) tartott törvénynapokat áttetette augusztus 20-ra, István király szentté avatásának napjára. 1342-től, Nagy Lajos uralkodásától kezdve Szent István ünnepének napja, a keresztény magyar államalapítás emléknapja, a legősibb magyar ünnep egyházi ünnep volt. 1771-ben Mária Terézia nemzeti ünnepként felvetette a naptárakba. Elhozatta a Szent Jobbot Bécsbe, majd Budára, amelyet ettől kezdve minden évben körmenetben vittek végig a városon. 1891-ben Ferenc József az ünnepet munkaszüneti nappá nyilvánította. Több mutatása
781
éve
1245 – IV. Béla magyar király fiát, V. Istvánt - még gyermekként - királlyá koronáztatta.
1239-ben született IV. Béla magyar király és Laszkarisz Mária gyermekeként. 1246-tól rövid ideig Szlavónia hercege volt, majd nagykorúvá nyilvánítása után, 1257-ben Erdély hercegeként a keleti országrészeket kormányozta. 1262-ben felvette az "ifjabb király" és a "kunok ura" címeket is. A hatalommegosztás kérdése miatt apjával egyre inkább megromlott a viszonya. 1264-ben nyílt belháborúra került sor közöttük: a feketehalmi csatában V. István még alulmaradt, de az 1265. évi isaszegi csatában megszerezte a végső győzelmet. 1266-ban a Nyulak szigeti (margitszigeti) egyezség zárta le a viszálykodást. Több hadjáratot vezetett: a Balkén-félszigeten harcolt 1261-ben, 1263-ban és 1269-ben. Apja halála után, 1270 májusában lépett a trónra, és ismét királlyá koronázták. IV. Béla egykori hívei, akik rettegtek V. István bosszújától, II. Ottokár cseh királyhoz menekültek. A cseh király támadását visszaverte, majd 1271 júliusában békét kötöttek, amelynek értelmében II. Ottokár nem támogatta többé a hozzá menekült magyar főurakat, V. István pedig cserébe elismerte ausztriai és stájerországi hódításait. 1272 júniusában a bárók egy csoportja fellázadt ellene, és elrabolták fiát, László herceget, a későbbi IV. (Kun) Lászlót. A király hadai megostromolták Kőkapronca várát, de bevenni nem tudták. V. István betegen tért haza, néhány hét múlva meghalt. A Nyulak szigetén - a mai Margitszigeten - lévő domonkos apácakolostorban temették el. Több mutatása
716
éve
1310 – Székesfehérvárott harmadszor - és már teljesen jogszerűen - királlyá koronázták I. Károlyt (Károly Róbertet).
Más források szerint a harmadik koronázás napja augusztus 27 volt. Károly Róbert az Anjou-ház magyar ágának megalapítója volt. 1288-ban született Nápolyban Martell Károly nápolyi trónörökös, magyar trónkövetelő és Habsburg Klemencia hercegnő egyetlen fiaként. Magyarország iránti érdeklődését nagyanyja, Mária királyné, V. István magyar király leánya keltette fel benne. Már 1300-ban ellenkirályként léptették fel III. Andrással szemben. A III. András halálától 1310 nyaráig eltelt tíz év alatt három királya volt Magyarországnak, még több kiskirály osztozott területén. A három közül végül is az Anjou-házból való I. Károly maradt a győztes, akinek győzelme érdekében háromszor kellett megkoronáztatnia magát. A rendkívüli körülmények, a legsúlyosabb egyházi nyomás és Károly tényleges politikai sikerei sem tudták az országot eltéríteni attól a hittől, hogy Magyarország királya csak az lehet, aki Szent István koronáját hordja, s attól, hogy csak az az érvényes királyavatás, ha ezt a koronát teszik a leendő uralkodó fejére.1301 tavaszán egy alkalmi koronával koronázták meg, de az ország jelentékeny része vele szemben először a cseh Vencelt (1301-1305), majd a bajor Ottót (1305-1307) ismete el királynak. 1307 októberében a rákosi országgyűlésen, majd 1308 őszén a pesti országgyűlésen I. Károlyt Magyarország királyának választották. 1309. június 16-án Budán, a Boldogasszony (mai Mátyás-) templomban egy újonnan készített koronával másodszor is királlyá avatták. Egyszerre három ősi, biztosan százéves (három-négy nemzedékre tehető) szabályt sértettek meg. A legkisebb volt közülük, hogy a pápai követ végezte a szertartást, hiszen magát a római pápát képviselte, így nehezen lehetett az ő működésével szemben a nála alacsonyabb rangú és a pápától függő esztergomi érsek koronázási jogára hivatkozni. A színhely már nagyobb hiba volt, mert már megint nem Fehérvárott, hanem egy plébániatemplomban avattak királyt, s hiába lett éppen ebben az időben Buda a "királyság feje" és az ország legfontosabb városa, hiába volt a templom nagyobb és fényesebb, mint a többi, mégiscsak egyszerű plébániatemplom volt. A legnagyobb hiba pedig most is a Szent Korona mellőzése volt. Teljesen lehetetlen gondolat volt, hogy a Szent Koronát megfosszák szentségétől, Magyarországon egyszerűen nem érvényesülhetett ez a jogi fordulat, senki nem adott neki hitelt. A korona nem veszett el, csak idegen kézben volt, így a megoldást nem új korona készítése jelentette, hanem a régi visszaszerzése. Nem is akadt más megoldás, mint megvárták, amíg László erdélyi vajda visszaküldte a koronát, és I. Károlyt harmadszor is megkoronázták, de most már a hagyománynak megfelelő szabályok szerint: Fehérvárott, az esztergomi érsekkel és a Szent Koronával, 1310. augusztus 20-án, Szent István napján, "ünnepelve és örvendezve", ahogy a Képes Krónikában írták. 1311 és 1323 között felszámolta a tartományurak hatalmát, és ellenőrzése alá vonta az egész ország területét. 1312-ben, a rozgonyi csatában aratta első nagy győzelmét a Csák Máté által támogatott Aba Amadé tartományúr fiai felett. 1316-ban a Kőszegiek várait foglalta el, 1317-ben az újra lázadó Amadék, a Borsa nemzetség és Petenye fia Péter uralmát számolta fel végleg. Csák Mátétól elfoglalta Visegrádot és Komáromot. 1318-21-ben Erdélyt, 1319-20-ban Csák Máté tartományának keleti részet foglalta el. 1322-ben megszilárdította hatalmát a Délvidéken, Szlavóniában, de Dalmáciát és Horvátországot tartósan nem sikerült meghódítania. 1323-ban Temesvárról áthelyezte székhelyét Visegrádra, és hozzálátott az ország politikai-gazdasági rendjének helyreállításához. Saját hívei között szétosztotta a tartományuraktól elvett birtokok nagy részét. Ezek a birtokosok az új, akkor felemelkedett családokból kikerült bárók voltak, akik I. Károly uralmának szilárd politikai és katonai támaszát és a lovagi kultúra hordozóit jelentették. A királyság pénzügyeit teljesen új alapokra helyezte: a nemesérckivitelt megtiltotta, a királyi pénzverés monopóliuma mellett pénzreformot hajtott végre. 1325-től firenzei mintára aranyforintot veretett. A városok éves adót fizettek a kincstárnak, megszerezte a pápai tized harmincadát is, sőt megadóztatta az egyházat is, ami a papság heves tiltakozását váltotta ki. 1320 után nem hívta össze az országgyűlést. Külpolitikáját inkább a diplomáciai, mint a katonai sikerek jellemezték. 1335-ben a visegrádi királytalálkozón létrehozta Lengyelországgal és Csehországgal a 3 ország szövetségét, amely főként a Habsburgok ellen irányult, emellet az árumegállító joggal rendelkező Bécs megkerülésével új kereskedelmi útvonalakat alakítottak ki. 1339-ben sógora, a gyermektelen III. Kázmér lengyel király örökösödési szerződést kötött vele, amelynek alapján 1370-ben létrejött a magyar-lengyel perszonálunió. Uralkodását különös esemény zavarta meg, amikor 1330-ban Zah (Zách) Felicián sikertelen merényletet követett el ellene és családja ellen, amit I. Károly kegyetlenül megtorolt. 1342-ben halt meg Visegrádon. Székesfehérváron temették el a Budán tartott pompás gyászszertartás után. Több mutatása
82
éve