Történelem kategória
204
éve
35
éve
1976
éve
50 – Claudius császár megalapította Köln városát.
Kölnt (eredeti néven: Colonia Claudia Ara Agrippinensium) Claudius római császár alapította negyedik felesége (és egyúttal unokahúga) Agrippina kérésére és tiszteletére. A korábbi Oppidum Ubiorum Agrippina szülővárosa volt, amelyet nagyrészt légiós veteránok laktak, akik római polgárokká váltak. A katonai kolónia önálló bíráskodási jogot és közigazgatást kapott. Több mutatása
474
éve
1552 – Eltemették Martinuzzi Fráter György bíborost, akit I. Ferdinánd király utasítására gyilkoltak meg.
A gyulafehérvári székesegyházban temették el. 1551. november 17-én gyilkolták meg.
383
éve
1643 – Új-Hollandia főkormányzójának beleegyezésével a telepesek lemészárolták a békés algonkin indiánokat.
Willem Kiefft volt Új-Hollandia főkormányzója.
218
éve
1808 – Megszületett Boka Károly cigányzenész, aki a szabadságharc idején Kossuth Lajosnak is kedvenc muzsikusa volt.
Az 1840-es években a zenekara nagy népszerűségnek örvendett Debrecenben. 1845-ben érdemei elismeréséül Debrecen városa polgárai közé iktatta. Több mutatása
211
éve
1815 – Napóleon 1200 emberével elhagyta Elba szigetét, hogy újra meghódítsa Franciaországot.
A Frejust-ben partot ért Napoleon vezette csapat ellen XVIII. Lajos Francia király hadsereget küldött, mely Grenoble térségében találkozott az érkezőkkel. A létszámarány nem kedvezett a volt császárnak, ezért Napoleon kigombolva ingét a serege élén haladva hangos szóval szólította fel a király katonáit hogy ide lőjenek. Egyetlen lövés (pedig az elegendő lett volna) nem dördült el, s Napoleon - igaz, hogy csak 100 napra - de ismét császár lett. Több mutatása
178
éve
127
éve
1899 – Széll Kálmánt választották Magyarország miniszterelnökének, aki 1903.06.27-ig töltötte be tisztségét.
1866-ban jogtudományi doktori oklevelet szerzett a pesti tudományegyetemen. Pályafutását 1867-ben szolgabíróként kezdte Vas vármegyében, 1868-tól a szentgotthárdi, 1881-től a pozsonyi 2. számú választókerületet képviselte kormánypárti programmal. A Deák-párt és a Balközép egyesülése után 1875. márciusától 1878. októberig pénzügyminiszteri tisztséget töltött be. Erélyes és takarékos miniszter volt, megszervezte az adófelügyelői intézményt, és legnagyobb sikereként létrehozta az Osztrák-Magyar Bankot. 1878-tól mintagazdasággá fejlesztette rátóti birtokát, ahol hírnevet szerzett a szarvasmarha-tenyészetével. 1881-től 1899-ig a Leszámítoló Bank igazgatója, 1886 és 1899 között, majd 1907-től haláláig az általa alapított Magyar Jelzálog Hitelbank igazgatóságának elnöke volt. 1891 és 1898 között a Millenniumi Országos Bizottság, 1892-től a képviselőház pénzügyi bizottságának, 1896-tól az interparlamentáris konferencia elnöke volt. 1897 végén, az egyre jobban elmélyülő válság idején ismét aktívan bekapcsolódott a politikai életbe, a Bánffy-kormány bukása után nevezték ki miniszterelnökké, valamint a belügyminiszteri tisztséget is betöltötte. 1902-ben megkötötte az új gazdasági kiegyezést az osztrákokkal. Kormánya széles körű támogatást élvezett, majd a véderőfejlesztés miatt ismét kiújultak az ellentétek. Rendezni kívánta az újonclétszám megajánlását és az újoncjutalékot, de kísérlete megbukott, így távozott tisztségéből. 1906-ban belépett az Alkotmánypártba, amelynek elnöke lett 1910-ig. 1906-tól alkotmánypárti, 1910-11-ben párton kívüli programmal képviselte a szentgotthárdi választókerületet. 1911 után már csak a gazdasági életben vállalt szerepet. 1902-ben a Magyar Tudományos Akadémia igazgató tagjává választották. A valóságos belső titkos tanácsosi címet, 1893-ban a Lipót-rend, 1902-ben a Szent István-rend nagykeresztjét kapta meg. Több mutatása
74
éve