436
éve
Történelem kategória
327
éve
1699 – I. Nagy Péter orosz cár megparancsolta, hogy az újév kezdete ne január elseje, hanem szeptember elseje legyen.
Oroszországban bevezettette a Julián-naptárat.
63
éve
65
éve
148
éve
1878 – Sztálin szovjet vezető, diktátor születésnapjának ünnepe a kommunizmus idején.
Születésének pontos dátuma az akkori naptár szerint december 6 vagy 9, a mostani naptár szerint december 18 vagy 21. A kommunizmus idején december 21-én ünnepelték a születésnapját. Az év 1878 vagy 1879. Eredeti nevén: Joszif Visszarionovics Dzsugasvili, teljes nevén: Joszif Visszarionovics Sztálin. A szovjet minisztertanács elnöke és az SZKP Központi Bizottságának első titkára, aki 1927-től korlátlan hatalmú diktátorként uralkodott. 1899-ben kizárták a tbiliszi ortodox papi szemináriumból forradalmi tevékenysége miatt. Az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt tbiliszi pártbizottságának volt a tagja 1901 óta. Többször letartóztatták illegális tevékenységéért és Szibériába száműzték. 1912-ben megalapította a "Pravda" című pártlapot. Vlagyimir Iljics Lenin szervezőként nagyra becsülte Sztálint, aki 1917 márciusában érkezett Petrográdba, majd támogatta a fegyveres felkelés tervét. A nemzetiségi ügyek népbiztosi tisztségét töltötte be az új bolsevik kormányban. 1922.04.03-án az SZKP főtitkárává választották. Sztálin elgondolását a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségéről - hogy a többi szovjet köztársaságot rendeljék alá az Orosz Szovjet Köztársaságnak - Lenin közbelépésére, a Központi Bizottság elutasította. Végül Lenin tervét fogadták el, amely ezzel szemben egyenjogú köztársaságok egyesítéséről és egy reprezentatív vezető testület megvalósításáról szólt. 1923.01.04-én Lenin politikai végrendeletének kiegészítéseként Sztálin eltávolítását ajánlotta a párt vezető állásaiból "jellemgyengesége" miatt. Lenin 1924.01.21-én bekövetkezett halála után 1927-ig hatalmi harcok folytak az utódlásért Grigorij Jevszejevics Zinovjev, Lev Davidovics Trockij és Joszif Visszarionovics Sztálin között, amelyből Sztálin került ki győztesen. Miután 1927.10.23-án kizárták ellenfeleit a Központi Bizottságból, majd a pártból is, Sztálin, a párt főtitkára a Szovjetunió korlátlan ura lett. Azokkal szemben, akik elutasították elméletét "a szocializmus egy országban való felépítéséről" kíméletlenül járt el. Száműzték Trockijt, másokat halálra ítéltek látványos koholt perekben. Diktatúrája alatt a Szovjetunió - egy kíméletlenül végrehajtott iparosítási politika eredményeként - ipari állammá fejlődött. Sztálin a lenini jelszó "kommunizmus = szovjethatalom + az ország villamosítása" jegyében tíz év alatt akarta elérni azt, ami a kapitalista országokban ötven év alatt jött létre. 1953.03.05-én bekövetkezett halála után felravatalozták a Kreml-palota nagytermében, ahol emberek ezrei vettek tőle búcsút. 1956 februárjában, az SZKP XX. kongresszusán szakítottak a sztálinizmussal. Elítélték a hatalommal való visszaélést, a sztálini korszak személyi kultuszát, az elkövetett törvénysértéseket, bírálták a túlzott centralizmus káros következményeit. Sürgették a visszatérést a lenini értékekhez, megalapozták a kommunista és munkáspártok demokratizmusának fejlődését. A desztalinizálás második hullámaként, az SZKP XXII. kongresszusának határozata szerint, 1961.11.01-jén Joszif Visszarionovics Sztálin holttestét eltávolították a Vörös téren álló Mauzóleumból. Több mutatása
128
éve
1898 – A tudósházaspár, Pierre és Marie Curie felfedezte a rádium nevű radioaktív elemet.
Marie Curie 1898-ban fedezte fel a tórium radioaktivitását is, férjével közösen pedig a polóniumot és a rádiumot. 1903-ban a házaspár Antoine Becquerellel megosztva fizikai Nobel-díjat, majd Marie Curie 1911-ben kémiai Nobel-díjat is kapott. 1906-ban Párizsban egy lovaskocsi halálra gázolta Pierre Curie-t, akinek tanszékét Marie Curie vette át a Sorbonne-on. 1910-ben sikerült munkatársaival tiszta állapotban rádiumot előállítania. 1914-ben a párizsi Institut du Radium vezetésével bízták meg. Több mutatása
122
éve
1904 – Megszületett Goldmann György szobrász, munkásmozgalmi aktivista.
A Szociáldemokrata Párt megbízásából készítette el a "Munkás" című szobrát 1929-ben, a mű szerepelt az "Új progresszív művészek" 1930-as csoportkiállításán. 1932-ben az illegális kommunista mozgalom, majd a Szocialista Képzőművészek Csoportjának a tagja lett. 1934-ben egyik alapító tagja volt a Szocialista Képzőművészek Csoportjának később annak újjáalakulása után vezette is azt. Kubisztikus stílusú "Ülő munkás" című és a kisméretű, szatírikus "Horthy-rendőr" című alkotását a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. 1940–41-ben munkaszolgálatos volt, később részt vett a háborúellenes népfrontmozgalom szervezésében és szerepelt a vasas székház Szabadság és Nép című antifasiszta kiállításán. A feleségével együtt letartóztatták, életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték, majd 1944 őszén Dachauba hurcolták, itt halt meg tífuszban néhány nappal a tábor felszabadulását követően. Több mutatása
82
éve
1944 – Megalakult a "felszabadított magyar országrész" első ideiglenes kormánya, melynek miniszterelnöke (Dálnoki) Miklós Béla volt.
A debreceni református kollégiumban összeült Ideiglenes Nemzetgyűlés alakította meg a kormányt. A Ludovika Akadémia elvégzése után, 1910-ben huszárhadnaggyá avatták, 1914-ben felsőbb tiszti tanfolyamot, 1920-21-ben a Hadiakadémiát végezte el. 1910-től a 10. honvéd huszárezredben szolgált, 1914-ben főhadnagyi rangot kapott. 1921-től a Honvédelmi Minisztérium szolgálatára, 1925-től csapatszolgálatra osztották be. 1927-ben került vissza a Honvédelmi Minisztériumba, 1929-ben vitézzé avatták, 1933-ig a kormányzó katonai irodájának helyettes főnöke, majd 1936-ig a berlini magyar követség katonai attaséja volt. 1939-ben vezérőrnaggyá léptették elő, 1941-ben részt vett a Jugoszlávia, majd a Szovjetunió elleni háborúban, altábornagyi rangba került. 1942-ben a kormányzó irodájának főnökévé, főhadsegéddé nevezték ki, 1943-ban előléptették vezérezredessé. 1944. augusztusától az I. magyar hadsereg parancsnoka volt, megkapta a magyar királyi titkos tanácsosi címet. Az október 15-i sikertelen kiugrási kísérlet után átment a szovjet csapatokhoz, de az I. hadsereg átállását a nyilasok megakadályozták. November elején Moszkvában csatlakozott a fegyverszüneti küldöttséghez és bekapcsolódott a kormányalakítási tárgyalásokba. A szovjet vezetők javaslatára vállalta el az ideiglenes nemzeti kormány elnöki tisztségét. December 23-án fegyverszünetet kért a Szovjetuniótól, jó kapcsolatot tartott fenn A. Puskin szovjet követtel és a Szövetséges Ellenőrző Bizottság szovjet elnökével, K. J. Vorosilovval. December 28-án hadat üzent Németországnak, január 20-án aláírta Moszkvában a fegyverszüneti egyezményt, a náci szervezeteket feloszlatta, a népellenes törvényeket és rendeleteket hatálytalanította, rendeletet hozott a népbíróságok felállításáról. 1945. márciusában elfogadtatta a földreformtörvényt, amely alapvetően változtatta meg a birtokviszonyokat. Fellépett a kommunista irányítás alatt álló rendőrség túlkapásai és visszaélései ellen. Augusztusban kormánya elfogadtatta - a nemzetközi összehasonlításban is - az addigi legdemokratikusabb választójogi törvényt. November 15-én távozott miniszterelnöki tisztségéből, és a megbecsülése jeleként a nemzetgyűlés tagjává választották, aktív politikai tevékenységet már nem folytatott. A kommunista párt egyre erőszakosabb hatalmi törekvéseit aggodalommal figyelte, az 1947. augusztusi országgyűlési választásokon képviselői mandátumot szerzett a nyíltan ellenzéki Magyar Függetlenségi Párt tagjaként, azonban a Választási Bíróság - a kommunisták nyomására - megsemmisítette a párt képviselői mandátumait, Rajk László belügyminiszter pedig betiltotta a pártot. Ezután teljesen visszavonult a politikai élettől, visszautasította a felajánlott külföldre távozási lehetőséget. Harmadik szívrohama következtében hunyt el 1948-ban, temetésén a kormányt senki sem képviselte. Több mutatása
68
éve
1958 – Franciaországban Charles de Gaulle-t választották az V. Köztársaság elnökévé.
A második világháború idején a Francia Nemzeti Felszabadító Bizottság vezetőjeként az ellenállásra szólította fel Franciaországot. A politikai vezetés együttműködőkre és ellenállókra szakadt. 1940-ben, miután Franciaország aláírta a fegyverszüneti egyezményt, De Gaulle Londonban létrehozta az emigráns kormányt. A második világháború után ideiglenes kormányfői tisztséget töltött be, majd 1946.01.20-án lemondott. 1955 óta visszavonultan élt és emlékiratain dolgozott Colombey-les-deux-Églises-ben. 1958.05.29-én az algériai válság miatt miniszterelnökké nevezték ki. 1962.03.18-án sikerült véget vetnie az algériai háborúnak, az egykori francia gyarmat teljes függetlenséget kapott. 1969.04.27-ig volt Franciaország köztársasági elnöke, mivel a közigazgatási reformja miatt rendezett népszavazáson elvetették az indítványait, lemondott tisztségéről. Több mutatása
56
éve