78
éve
Történelem kategória
140
éve
1886 – A Tolna megyei Murgán megszületett Gömbös Gyula politikus, miniszterelnök.
A pécsi hadapródiskolában végzett, ahol 1905-ben tisztté avatták, majd a zágrábi 25. honvédezredben szolgált. 1911-től Budapesten felsőbb tiszti tanfolyamot, 1912 és 1914 között a bécsi Hadiiskolát végezte el. A XIII. (zágrábi) hadtest vezérkari osztályára került, az I. világháborúban a szerbiai fronton, majd a Kárpátokban harcolt. 1916. júniusában megsebesült, felgyógyulása után a Honvédelmi Minisztériumba helyezték. 1917-ben kinevezték a hadsereg hadtápügyi főnökének. 1918. novemberében az új magyar Hadügyminisztériumban szolgálattételre jelentkezett, előbb katonai attasé lett, majd a hadműveleti osztály balkáni csoportjának vezetője. Bekapcsolódott a gróf Károlyi Mihály vezette új rendszer megdöntésére indított szervezkedésekbe, és 1919. januárjában belépett a Magyar Országos Véderő Egyesületbe (MOVE), amelynek elnökévé választották. Eltávolították a Hadügyminisztériumból, és csapatszolgálatra rendelték Nagykanizsára, így nyugdíjaztatta magát. 1919. februárjában az internálás elől Bécsbe menekült, és a Tanácsköztársaság kikiáltása után bekapcsolódott az Antibolsevista Comité tevékenységébe. Kapcsolatba került az aradi, majd a szegedi ellenforradalmi kormánnyal, amelynek hadügyi államtitkára lett. 1919. augusztus végén tért vissza Budapestre, ahol kinevezték a hadsereg tanulmányi és propagandabizottságának vezetőjévé. 1920 elején ismét belevetette magát a politikai életbe, a MOVE szervezésével foglalkozott. A Kisgazdapárt programjával a törökszentmiklósi választókerület képviselője, majd a fajvédők vezére és az úgynevezett szabad királyválasztók egyik vezető egyénisége lett. Követelte egy diktatórikus rendszer megteremtését, zsidóellenes intézkedéseket, valamint könyörtelen leszámolást a forradalmárokkal és a sajtóval. 1921 őszén Nyugat-Magyarország kormánybiztosa és az ottani fegyveres ellenállás egyik vezetője volt. Habsburg- és forradalomellenességével a kormányzó kormányképes politikusnak tartotta. 1922. februárjában az Egységes Párt ügyvezető elnökévé választották. 1922-ben és 1926-ban Abádszalókon szerzett képviselői mandátumot. 1923. augusztusában - ellentétei miatt gróf Bethlen István miniszterelnökkel - kilépett az Egységes Pártból és megalakította a szélsőjobboldali Magyar Nemzeti Függetlenségi Pártot (Fajvédő Párt). 1928. szeptemberében - a bethleni konszolidáció következményeként - feloszlatta pártját, és visszatért az Egységes Pártba. Ezután Horthy Miklós kormányzó honvédelmi minisztériumi államtitkárrá, 1929. októberében honvédelmi miniszterré nevezte ki, majd szolgálaton kívüli tábornokká léptették elő, és vitézzé avatták. Katonai büntetőjogi reformot hajtott végre, megvalósította a rokkanttörvényt, és a hadsereg megfelelő színvonalának érdekében rendezte a tisztek fizetését. 1931-ben ismét Abádszalók képviselőjévé választották. A gróf Károlyi-kormány lemondása után, 1932.09.29-én Horthy Miklós megbízta a kormányalakítással. Megtartotta magának a honvédelmi tárcát, rövid ideig a külügyminiszteri tisztséget is betöltötte. 1932-től az általa alapított Nemzeti Egység Pártnak is a vezére volt. 1932.10.25-én meghirdette 95 pontból álló "Nemzeti Munkatervét", amelynek célja egy diktatórikus rendszer kialakítása volt. Nem sikerült ugyan olasz-német mintára átalakítania a magyar rendszert, de színezetét a fasizmus irányában módosította. Revízióra irányuló külpolitikát folytatott, Magyarországot a német-olasz tengely középpontjába akarta állítani. Terveiből - a konzervatív körök, a baloldal ellenállása és Gömbös egyre súlyosbodó vesebaja miatt - alig valósult meg valami. Betegszabadsága alatt, 1936. májusától Darányi Kálmán helyettesítette. Egy müncheni klinikán halt meg október elején. Több mutatása
133
éve
1893 – Megszületett Mao Ce-tung kínai politikus, a Kínai Kommunista Párt egyik alapító tagja.
Mao Ce-tungot 1931-ben választották meg a Kínai Tanácsköztársaság Központi Végrehajtó Bizottsága elnökévé, valamint a tanácskormány vezetőjévé.1934-36-ban egyik irányítója volt a "hosszú menetelésnek", a. kínai Vörös Hadsereg áttelepítésének délről az ország észak-nyugati vidékeire.1935-től fokozatosan átvette a párt vezetését. 1949-ben, a Kínai Népköztársaság megalakulásakor kormányfővé, 1954-ben államelnökké választották. Ez utóbbi tisztséget 1959 áprilisáig töltötte be, amikor a KKP elnöke lett. Az1950-es évek második felétől ellenfeleinek legyőzése és az ország fejlődésének felgyorsítása céljából Mao Ce - tung vezetésével bontakozott ki a "három vörös zászló" mozgalma (új általános irányvonal, nagy ugrás, népi kommunák), amely válságba sodorta a gazdaságot, a külpolitikában pedig Szovjetunió - és Egyesült Államok - ellenes nagyhatalmi sovinizmushoz vezetett. Mao eszmerendszere vált meghatározóvá Kínában, nézetei érvényességét más országokra (elsősorban a harmadik világ országaira) kiterjesztve a forradalom exportjának lehetségességét és szükségességét hirdette. 1966-ban ugyancsak Mao kezdeményezésére bontakozott ki Kínában az ún. "kulturális forradalom", s miután a pártelnök ellenzékét lesöpörték a színről, az 1969. évi IX., majd az 1973. évi X. pártkongresszus ismét leszögezte a szervezet alapszabályában, hogy Mao eszméi képezik a párt elméleti alapjait. Több mutatása
201
éve
1825 – Oroszországban kirobbant a dekabristák felkelése a cári önkényuralom ellen.
A "decemberi felkelők" (dekabristák) az I. Sándor cár halálát követő trónutódlási zavarokat használták ki. Az 1821 óta titokban szervezkedő alkotmányos liberális mozgalom vezetői, Pesztyel, Muravjov és Rilejev a hadsereg fiatal, a francia forradalom eszméit ismerő testőrtisztjeinek segítségével próbálták megdönteni az abszolút monarchiát. Felkelésüket leverték. Több mutatása
136
éve
1890 – Nápolyban 68 éves korában meghalt Heinrich Schliemann német kereskedő és régész, Trója felfedezője.
A vagyonos kereskedő 1868 óta kutatta az antik Trója hollétét, amelyet Homérosz adatai alapján 1870-ben fedezett fel Kisázsiában, valamint megtalálta Mükéné és Tirünsz romjait is. Több mutatása
5
éve
2021 – Meghalt Desmond Tutu Nobel-békedíjas dél-afrikai anglikán egyházi vezető, emberjogi aktivista.
Teljes nevén: Desmond Mpilo Tutu. 1986 és 1996 között Fokváros érseke. Az 1980-as évektől vált világszerte híressé az apartheid-rendszer elleni kiállásáért, amiért 1984-ben megkapta a Nobel-békedíjat a faji megkülönböztetés elleni, erőszakmentes eszközökkel vívott küzdelméért. Az 1990-es évektől felszólalt többek között a szegénység, az AIDS, a rasszizmus, a szexizmus és a homofóbia ellen. 2007 és 2013 között a több egykori állami vezetőt tömörítő The Elders alapítója és vezetője. Több mutatása
790
éve
1236 – Julianus domonkos szerzetes hazaérkezett, miután magyarokat talált a Volga vidékén.
Utazása során megtalálta a keleti magyarok egy csoportját a Volga-vidéki Magna Hungariában.
455
éve
1571 – Megszületett Johannes Kepler német csillagász, aki csillagászati távcsövet épített és leírta a bolygók mozgását.
Meghatározta az égitestek fénysugarának törését áthaladva az atmoszférán, valamint a szemlencse és a szemüveg optikai törvényeit. Johannes Kepler lencserendszereket hozott létre és 1611-ben megépítette a csillagászati vagy Kepler-féle távcsövet. Leírta, hogy a bolygók ellipszis alakú pályán keringenek a Nap körül. Tycho de Brahe dán csillagász halálos ágyán Keplerre hagyta megfigyeléseit és megbízta a munkájának folytatásával. Kepler képzettebb matematikus volt, mint Tycho de Brahe, aki előbb épített távcsövet és a bolygók mozgását leíró modelleket. A két csillagásznak közös szobra látható Prágában, ahol dolgoztak. Több mutatása
195
éve
1831 – Charles Darwin hajóútra kelt a "Beagle" nevű vitorláson, hogy az állatfajokat tanulmányozza.
Dél-Amerikát, Ausztráliát és a Polinéziai szigetcsoportokat érintve, ahonnan 1836. október másodikán, közel öt év múltán érkeztek vissza Angliába. Útjának eredménye híres naplója, az Egy természettudós utazása a föld körül, bőséges állattani, növénytani és geológiai gyűjtemény, valamint az a megváltozott szemlélet, mellyel az élővilágot megfigyeléseinek birtokában nézi. Jórészt ennek az útjának tapasztalatait szűrte le és bővítette ki későbbi munkáiban, melyek gyökeresen megváltoztatták a biológiai világképet és megalapozták az általa kidolgozott evolúció-elméletét. Az 1836 októberéig tartó hajóút alatt Dél-Amerikában, a Galapagos-szigeteken, Tahitiban, Új-Zélandon, Mauritiuson, Ausztráliában és Dél-Afrikában geológiai kutatásokkal, és az állatcsoportokon belüli variációk megfigyelésével foglalkozott. Hazafelé még tenyésztési módszereket is vizsgált, hogy fejlődéselméletéhez bizonyítékokat gyűjtsön. 1859-ben jelent meg fő műve: "A fajok eredete" ("On the Origin of Species"), 1871-ben pedig "Az ember származása" ("The Descent of Man"), amelyben az embert egy - akkor még ismeretlen - közös ősmajomtól származtatta. Több mutatása
181
éve