1831 – Charles Darwin hajóútra kelt a "Beagle" nevű vitorláson, hogy az állatfajokat tanulmányozza.

Dél-Amerikát, Ausztráliát és a Polinéziai szigetcsoportokat érintve, ahonnan 1836. október másodikán, közel öt év múltán érkeztek vissza Angliába. Útjának eredménye híres naplója, az Egy természettudós utazása a föld körül, bőséges állattani, növénytani és geológiai gyűjtemény, valamint az a megváltozott szemlélet, mellyel az élővilágot megfigyeléseinek birtokában nézi. Jórészt ennek az útjának tapasztalatait szűrte le és bővítette ki későbbi munkáiban, melyek gyökeresen megváltoztatták a biológiai világképet és megalapozták az általa kidolgozott evolúció-elméletét. Az 1836 októberéig tartó hajóút alatt Dél-Amerikában, a Galapagos-szigeteken, Tahitiban, Új-Zélandon, Mauritiuson, Ausztráliában és Dél-Afrikában geológiai kutatásokkal, és az állatcsoportokon belüli variációk megfigyelésével foglalkozott. Hazafelé még tenyésztési módszereket is vizsgált, hogy fejlődéselméletéhez bizonyítékokat gyűjtsön. 1859-ben jelent meg fő műve: "A fajok eredete" ("On the Origin of Species"), 1871-ben pedig "Az ember származása" ("The Descent of Man"), amelyben az embert egy - akkor még ismeretlen - közös ősmajomtól származtatta.