Történelem kategória
167
éve
136
éve
1890 – A Het Loo-i kastélyban 72 éves korában meghalt III. Vilmos Hollandia királya és Luxemburg nagyhercege.
Felbomlott a holland-luxemburgi perszonálunió, így Luxemburg függetlenné vált. III. Vilmost halála után tízéves leánya, Vilma követte Hollandia trónján, aki nagykorúságáig anyja, Emma királynő gyámsága alatt maradt. Luxemburg Hollandiához fűződő politikai kapcsolata, valamint a Német Vámszövetséghez tartozás továbbra is megmaradt. Több mutatása
130
éve
82
éve
1944 – Szovjet győzelemmel végződött a tokaji csata.
1944.09.26-án kezdték meg a szovjet csapatok hazánk felszabadítását a Német uralom alól. A tokaji csata után a szovjet egységek észak-magyarországi szárnya megindult Budapest felé. Miután december 9-én elfoglalták Vácot is, december 25-26-án bekerítették a magyar fővárost. A harcok befejeztével orosz uralom kezdődött. Több mutatása
56
éve
1970 – Megkezdődött az MSZMP X. kongresszusa, amelyen az SZKP főtitkára, Leonyid Iljics Brezsnyev is jelen volt.
A kongresszus helybenhagyta a gazdasági intézkedéseket, és az új gazdasági mechanizmus politikájának folytatását a szükséges korrekciókkal. Külpolitikai téren állást foglalt a szovjet-magyar kapcsolatok további szilárdítása és a nemzetközi kapcsolatok szélesítése mellett. Brezsnyev elismerően nyilatkozott Magyarország gazdasági fejlődéséről Több mutatása
167
éve
1859 – Charles Darwin angol természettudós megjelentette a Fajok eredete című munkáját.
A könyv ismertette elképzeléseit az evolucióról és a természetes szelekcióról. Több mutatása
532
éve
384
éve
1642 – Abel Janssoon Tasman felfedezte a később róla elnevezett Tasmaniát.
Tasman, holland kereskedő, tengerész a Holland Kelet-Indiai Társaság megbízásából 1642 és 1644 között tett utazásokat. A felfedezett szigetet a hajó kapitánya után akkor 'Van Diemen-földnek' nevezték el, csak később kapta felfedezőjéről a Tasmania nevet. Több mutatása
176
éve
1850 – Zalatnán megszületett Lukács László, aki 1912-13-ban Magyarország miniszterelnöke volt.
1873-ban a kolozsvári tudományegyetemen szerzett jogtudományi doktori oklevelet, majd hosszabb tanulmányutat tett Ausztriában, Belgiumban, Franciaországban és Németországban. 1874 és 1876 között a győri jogakadémián vállalt tanári állást. 1877-ben, apja halála után, Zalatnán átvette a család aranybányájának vezetését, és a Szabadelvű Párt programjával képviselői mandátumot szerzett a magyarigeni választókerületben. 1887-ben miniszteri tanácsossá nevezték ki a Pénzügyminisztériumban, de hamarosan lemondott állásáról és az abrudbányai választókerületben lett kormánypárti képviselő. 1893-tól pénzügyminiszteri államtitkár volt, 1895-től 1905-ig a pénzügyminiszteri tisztséget töltötte be különböző kormányokban. 1896-tól Eger, 1901 és 1906 között Körmöcbánya kormánypárti országgyűlési képviselője volt. 1903-ban kapott először miniszterelnöki megbízást, de nem vállalta a kormányalakítást. 1906-tól 1910-ig, a koalíció kormányzása idején visszavonult a politikai élettől. A koalíció bukása után ismét miniszterelnöknek jelölték, de kinevezése ismét meghiúsult az ellenzék heves ellenállásán. 1910. januárjától 1912. áprilisig gróf Khuen-Héderváry Károly második kormányának pénzügyminisztere, valamint 1911. májusától októberig kereskedelemügyi miniszter is volt. 1910 és 1918 között a Nemzeti Munkapárt vezére és pártja programjával a nagyenyedi választókerület országgyűlési képviselője volt. Khuen-Héderváry kormányának bukása után, 1912.04.22-én kinevezték miniszterelnökké, valamint a belügyminiszteri és a király személye körüli miniszteri tisztséget is betöltötte. A pénzügyekhez kitűnően értett, de nem rendelkezett átfogó kormányzati elképzeléssel, fenntartási nélküli végrehajtója volt gróf Tisza István politikai akaratának. Az általános, egyenlő és titkos választójog megakadályozását célzó választójogi törvényjavaslatával kiváltotta az ellenzék, a baloldal és a nemzetiségek heves támadásait. Ebben a politikai helyzetben, 1913 tavaszán vádolta meg Désy Zoltán függetlenségi párti képviselő a miniszterelnököt, és "Európa legnagyobb panamistájá"-nak nevezte. Állítása szerint 1910-ben Lukács László pénzügyminiszterként 4,5 millió koronát kapott a Magyar Banktól állami megrendelések biztosításáért cserébe, amelyet választási célokra használt fel. A miniszterelnök rágalmazási pert indított Désy ellen, akit a bíróság első fokon el is ítélt, de a királyi tábla megsemmisítette az ítéletet. A másodfokon eljáró budapesti törvényszék bizonyítottnak találta a vádakat, így felmentette a képviselőt. Lukács az ítélet után, 1913.06.10-én lemondott miniszterelnöki tisztségéről. 1918-19-ben, a forradalmak és a Tanácsköztársaság idején zaklatásoknak volt kitéve, 1920-ban ismét visszavonult a politikai élettől, de a Nemzeti Társaskör és a Nemzeti Polgári Párt elnökeként nem szakadt el tőle teljesen. 1921-től 1924-ig az Országos Pénzügyi Tanács tagja volt, 1927-ben Horthy Miklós kormányzó kinevezte örökös felsőházi taggá. 1896-ban a valóságos belső titkos tanácsosi címet, 1899-ben a Lipót-rend nagykeresztjét kapta meg. Több mutatása
108
éve