131
éve
Történelem kategória
863
éve
1163 – 32 éves korában - valószínűleg mérgezés következtében - meghalt II. László magyar király.
1131-ben született II. (Vak) Béla magyar király és Ilona szerb hercegnő gyermekeként. 1137-ben apjától a "Bosznia hercege" címet kapta. Egy káplán és egy magister irányította a nevelését az udvarban. 1152 körül bátyjától, II.Gézától önálló hercegi állást kapott, amellyel nem elégedett meg. 1159-ben sikertelen összeesküvést szőtt bátyja ellen, majd a Bizánci Birodalomba menekült. II. Géza halála után, 1162 júniusában került trónra Manuél bizánci császár támogatásával. Július 15-én koronázta királlyá Mikó kalocsai érsek. Uralma rövid életűnek bizonyult. Több mutatása
725
éve
1301 – A budai várban meghalt III. András magyar király (1290-1301), az utolsó Árpád-házi király.
Vele kihalt az Árpád-ház férfiága, amely a honfoglalás óta megszakítás nélkül uralkodott. Az utolsó Árpád-házi királyok uralkodása alatt néhány nagy vagyonú főúr (oligarcha) kezébe került a hatalom, akik az ország egyes részeit (pl. Csák Máté a Felvidék nyugati részét) fejedelmek módjára kormányozták. A fiatalon meghalt IV. (Kun) László királynak nem volt fiú utóda. Már csak egyetlen férfi örököse volt az Árpád-dinasztiának, II. András (Endre) király unokája, III. András, aki Itáliában élt és nevelkedett. Tudatosan készült királyi feladatára, házi oltárán az Árpád-házi szentek emlékeit és képeit őrizte (ezek most Svájcban, a Bern Múzeumban láthatók). 1298-ban a megingott rend és a királyi hatalom helyre állítására, valamint az ország határainak és függetlenségének biztosítására törvényeket hozott. A budai várban halt meg 1301.01.14-én. Vele halt ki az Árpád-ház férfiága, amely a honfoglalás óta megszakítás nélkül uralkodott Magyarországon, fenntartotta a független, keresztény magyar királyságot, valamint a nyugati műveltség egyenrangú hordozójává tette. Az Árpád-házi dinasztia leányági örököseinek viszályában a cseh Vencellel és a bajor Ottó herceggel szemben a nápolyi Anjou-család tagja, Károly Róbert győzedelmeskedett. Az oligarchia letörésével egyesítette és újjászervezte a magyar államot. Több mutatása
59
éve
1967 – New Yorkban 80 éves korában meghalt Kállay Miklós, aki 1942 és 1944 között Magyarország miniszterelnöke volt.
Tanulmányait a budapesti tudományegyetemen, rövidebb ideig a drezdai, genfi és párizsi egyetemen végezte. 1910-ben jogtudományi doktori oklevelet szerzett Budapesten. A kisvárdai járás szolgabírája, majd a nagykállói járás tiszteletbeli főszolgabírája lett. 1918 őszétől - a forradalmak idején - visszavonultan élt és gazdálkodott. 1922-ben az egyesített Szabolcs és Ung vármegye főispánjaként törekedett a mezőgazdaság korszerűsítésére, a népiskolai program megvalósítására, valamint a megye iparának és kereskedelmének fejlesztésére. 1929. októberében kinevezték a Kereskedelemügyi Minisztérium politikai államtitkárává, és a kormánypárti országgyűlési képviselő lett. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok, főként a francia-magyar kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésén fáradozott. 1932. októberében a Gömbös-kormány földművelésügyi minisztere lett. Nevéhez fűződik a válság sújtotta magyar mezőgazdaság helyre állítása, a magyar-osztrák és a magyar-lengyel kereskedelmi kapcsolatok kiépítése, az erdőtörvény, a cselédtörvény, a gazdaadósságok rendezése, az Alföld fásítása, valamint a Tisza felső folyásának hajózhatóvá tétele. 1935. januárjában Gömbös szélsőjobboldali politikáját ellenezve lemondott tisztségéről, márciusban kilépett a kormánypártból is. Ismét képviselői mandátumot szerzett, a Bethlen-csoport tagjaként vett részt a politikai életben. 1937-ben az újonnan létrehozott Országos Öntözésügyi Hivatal elnöke és a felsőház örökös tagja lett. Munkásságának eredménye a békésszentandrási duzzasztómű, a tiszafüredi öntözőrendszer és a hortobágyi kísérleti öntözőtelep kiépítése, az öntözéses gazdálkodás elterjesztésével a tiszántúli szikes területek művelés alá vonása. Bárdossy László bukása után, 1942.03.09-én Horthy Miklós kormányzó miniszterelnökké nevezte ki, valamint 1943. júliusáig a külügyminiszteri tisztséget is betöltötte. A további jobbratolódás megakadályozását, a német-magyar kapcsolatok lazítását tűzte ki célul, a háborúból való kiválás és a különbéke lehetőségeit kereste a nyugati hatalmak felé. Rendíthetetlen antikommunizmus és a német megszállástól való félelem jellemezte. Hitler - tudomást szerezve Kállay törekvéseiről - úgy döntött, hogy Magyarország megszállásával vet véget az angolbarát orientációnak. 1944.03.19-én a német csapatok bevonultak Budapestre, Kállay miniszterelnök a török követségen keresett menedéket, majd a nyilas kormány hatására november 19-én a Margit körúti fogházba került. 1944. december elején Sopronkőhidára, majd 1945. februárjában a mauthauseni, áprilisban a dachaui koncentrációs táborba vitték. Az amerikai csapatok megérkezése után Olaszországban élt, 1953-ban az Amerikai Egyesült Államokba költözött és letelepedett New Yorkban. 1954 és 1957 között a Magyar Nemzeti Bizottmány Végrehajtó Bizottságának tagja volt, cikkeket írt amerikai és magyar emigráns lapokba a magyar ügyről, az amerikai kormány megbízásából előadásokat tartott több dél-amerikai országban. 1957 után már nem vett részt az egymással viszálykodó emigráns politikai csoportok tevékenységében. Hamvait 1988-ban Rómába vitték, majd 1993-ban helyezték végső nyugalomra a családi sírboltban a Nagykálló mellett Kállósemjénben. Több mutatása
102
éve
1924 – Meghalt Zichy Géza zeneszerző, színműíró, belső titkos tanácsos, császári és királyi kamarás, főrendiházi tag.
Teljes nevén: Zicsi és vásonkői gróf Zichy Géza
491
éve
467
éve
131
éve
1895 – Báró Bánffy Dezsőt nevezték ki Magyarország miniszterelnökévé.
Tisztségét 1899.02.26-ig töltötte be. A berlini és a lipcsei egyetemen végezte jogi tanulmányait, majd 1875-ben csatlakozott a Szabadelvű Párthoz és Belső-Szolnok vármegye főispánja, valamint Kővár és vidéke főkapitánya lett. 1876-tól Szolnok-Doboka vármegye, 1890-től 1892-ig Beszterce-Naszód vármegye főispánja volt. A kormány utasításait erőszakos eszközökkel hajtotta végre a többségében románok lakta megyékben, elfojtotta a nemzetiségi törekvéseket, ezzel a "dobokai basa" gúnynevet érdemelte ki. 1875-től a főrendiház jegyzője, 1892-től a szilágysomlyói választókerület országgyűlési képviselője, 1892 és 1895 között a képviselőház elnöke volt. Wekerle Sándor lemondása után Ferenc József miniszterelnökké nevezte ki, valamint 1898-ban a király személye körüli miniszteri tisztséget is betöltötte. Kormánya a nemzetiségi és a szociális megmozdulások ellen kíméletlen erőszakossággal lépett fel, ugyanakkor számos liberális törvényt elfogadtatott. Az izraelita felekezet bevett vallássá nyilvánításáról és a vallásszabadságról szóló törvényt sikerült keresztülvinnie a parlamentben, bűnvádi perrendtartást vezetett be, felállította a közigazgatási bíróságot és az esküdtszéket., valamint megszavaztatta az ún. rabszolgatörvényt, amely szabályozta a munkaadók és a mezőgazdasági munkások jogviszonyát. Lemondása után 1899-től magyar főudvarmester, 1904 és 1906 között az általa alapított ellenzéki Új Párt vezére volt. 1904-től újra országgyűlési képviselő, 1905. januártól 1906. márciusig a koalíció vezérlőbizottságának is tagja volt. A Szent István-rend nagykeresztjét kapta meg 1899-ben. Több mutatása
107
éve
1919 – Meggyilkolták a 47 éves Rosa Luxemburgot, lengyel-német szocialistát és írónőt.
Berlinben a Spartacus-felkelés leverése után gyilkolták meg. 1916-ban írta "A szociáldemokrácia válsága" című művét. "Bloody Rosa" 1918-ban kulcsszerepet játszott a Lengyel Szociáldemokrata Párt és a Spartacus Szövetség megalapításában. 1919. január 1-jén Karl Liebknechttel létrehozta a Kommunisták Németországi Pártját, hogy megszervezze a tömegeket és kersztülvigye egy szocialista köztársaság megalapítását. A baloldali szocialisták kiléptek a kormányból. A forradalmi nyugtalanságok idején, január 5-én a berlini sajtónegyedet fegyveres tüntetők szállták meg, másnap kirobbant Spartacus-felkelés. A kormány ostromállapotot hirdetett ki, január 11-12-én leverték a felkelést. Vezetőit, Rosa Luxemburgot és Karl Liebknechtet különítményes tisztek meggyilkolták. Több mutatása
97
éve