112
éve
Történelem kategória
107
éve
1919 – Peidl Gyulát bízták meg az új kormány megalakításával, akinek miniszterelnöki tisztsége egy hétig tartott.
A Forradalmi Kormányzótanács lemondása után bízták meg. 1886 és 1890 között Budapesten kitanulta a betűszedő szakmát a Franklin Társulat könyvnyomdájában, majd beutazta Magyarországot, Ausztriában, Németországban és Svájcban is dolgozott nyomdákban. Megtanult németül, közben kapcsolatba került a szociáldemokrata mozgalommal. Hazatérése után betűszedőként dolgozott, 1900-tól a "Typographia" című nyomdász szaklap szerkesztője és 1908-ig a nyomdászszakszervezet elnöke, 1908-09-ben az Általános Fogyasztási Szövetkezet titkára volt, szerkesztette a "Szövetkezeti Értesítő" című lapot. 1909-től ismét a nyomdászszakszervezet vezetője lett, beválasztották az MSZDP vezetőségébe, valamint az Országos Munkásbiztosító Pénztár elnökségébe. 1919.01.19-én bekerült Berinkey Dénes kormányába munkaügyi és népjóléti miniszterként. Elutasította a proletárdiktatúrát, elvetette a pártegyesülést a kommunistákkal és a Tanácsköztársaság kikiáltását, így március 21-én lemondott minden tisztségéről és visszavonult. Az antant bécsi megbízottai biztosították támogatásukról egy leendő demokratikus fordulat esetén. Miután Kun Béla és Rónai Zoltán a Budapesti Munkástanács ülésén bejelentette a Magyar Tanácsköztársaság kormányának lemondását, Peidl Gyulát nevezték ki az új kormány elnökévé, amelyben kizárólag szociáldemokraták foglaltak helyet. Politikájának célja a polgári demokratikus rendszer megteremtése és a magántulajdon visszaállítása volt. A bécsi antantmegbízottak ígérete ellenére kormányát nem ismerték el, a konzervatív körök, a parasztság és a kispolgárság képviselői pedig nem akartak vele együttműködni. A román csapatok eközben kihasználták a magyar hadsereg teljes felbomlását, és gyors ütemben nyomultak előre, augusztus elején már Budapestet is megszállták. Fegyverszüneti tárgyalásokat kezdett a románokkal, akik súlyos feltételeket támasztottak, de megtárgyalni már nem maradt ideje, mert kormányát ellenforradalmi puccs útján augusztus 6-án megdöntötték. Ezután újra a nyomdászszakszervezet elnöke lett, és az MSZDP újjáalakításában játszott döntő szerepet. Egyre súlyosabb fenyegetések érték a szélsőjobboldal részéről, így november 18-án külföldre menekült. 1921. novemberében tért vissza Budapestre, átvette a nyomdászszakszervezet és az Általános Fogyasztási Szövetkezet vezetését, valamint az MSZDP vezetőségének tagja lett. 1922-től 1931-ig nemzetgyűlési, majd országgyűlési képviselő és a párt parlamenti képviselőcsoportjának vezetője volt. Az 1920-as években a szociáldemokrata mozgalom legtekintélyesebb vezetőinek egyike volt. Az 1931. évi választásokon már nem indult, visszavonult az aktív politizálástól, tisztségei közül csak a szövetkezet vezetését tartotta meg. Több mutatása
96
éve
1930 – Miskolcon megszületett Grósz Károly politikus, aki 1987-1988-ban Magyarország miniszterelnöke volt.
1944-ben a Diósgyőri Gépgyárban dolgozott inasként, 1945-ben a miskolci nyomdába került, ahol kitanulta a nyomdászmesterséget. 1945 óta a kommunista párt tagja, 1949-50-ben a Magyar Ifjúság Népi Szövetsége Abaúj vármegyei szervezetének titkára volt. 1950-ben a Petőfi Akadémiára küldték, 1951 és 1954 között hadnagyként, majd főhadnagyként a jugoszláv-magyar határon teljesített szolgálatot. 1954. novemberében kinevezték a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei pártbizottság agitációs és propagandaosztályának vezetőjévé, a megyei forradalmi munkás-paraszt bizottság tagja, majd a megyei pártapparátus vezetője lett. 1958-59-ben az "Északmagyarország" című lap felelős szerkesztője volt, 1961-ben a Pártfőiskola hallgatójaként oklevelet szerzett a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 1961-től a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Központi Bizottsága (KB) agitációs és propagandaosztályának munkatársaként, 1962-től a Magyar Rádió és Televízió pártbizottságának titkáraként, 1968-tól a KB agitációs és propagandaosztályának helyettes vezetőjeként, 1973-tól az MSZMP Fejér megyei Bizottságának első titkáraként tevékenykedett. 1974-ben az MSZMP KB agitációs és propagandaosztályának, 1979-ben a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei pártbizottság élére került. 1980-ban az MSZMP KB tagjává választották, 1984. decemberétől a Budapesti Bizottságának első titkára lett, 1985-ben az MSZMP Politikai Bizottságába is bekerült. 1987.06.25-én választották a minisztertanács elnökévé, kormányprogramjával bevezette az értéktöbbletadót és a személyi jövedelemadót, a keleti országok között elsőként. Támogatta a piacgazdaságilag orientált reformprogramot., de a "szocialista megújulás" mellett szállt síkra. 1988.05.23-án a visszalépett Kádár János helyét foglalta el az MSZMP főtitkári posztján. Hozzájárult Nagy Imre és társai szerepének átértékeléséhez, a romániai magyarság ügyében tett külpolitikai kísérlete kudarccal végződött. 1988.11.24-én Grósz Károly helyett, mivel a meghirdetetett reformpolitikát egyre inkább fékezte, Németh Miklóst választotta meg miniszterelnöknek a parlament. 1989.10.08-án az MSZMP rendkívüli kongresszusán Nyers Rezső, Pozsgay Imre, Németh Miklós és Horn Gyula új pártot hoztak létre Magyar Szocialista Párt néven, amely meghirdette a lenini pártrendszer és a pártállam megszüntetését a reformkommunista és szociáldemokrata elvek szerint. A régi MSZMP újjászervezését a konzervatív Grósz Károly és Berecz János tűzte ki célul. 1990-ben lemondott MSZMP KB tagságáról és visszavonult a politikai élettől. Több mutatása
85
éve
119
éve
1907 – Rendeletben szabályozták, hogy házasságot kötni csak egy pap és legalább két tanú jelenlétében lehet.
A Vatikán ezen a napon adta ki azt a rendeletet, miszerint a katolikusok házasságkötése csak akkor érvényes, ha az eskü egy pap és legalább két tanú jelenlétében történik. Több mutatása
81
éve
1945 – Potsdamban befejeződött a győztes szövetséges hatalmak vezetőinek csúcstalálkozója.
Az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió vezetői voltak jelen. Az 1945.07.17-én kezdődött konferencián az Amerikai Egyesült Államokat Harry S. Truman, Nagy-Britanniát Winston Churchill, majd 07.29-től utóda, Clement Attlee és a Szovjetuniót Joszif V. Sztálin képviselte. Tizenhárom ülés után aláírták a potsdami egyezményt, amely lengyel-német határként az Odera-Neisse vonalat fogadta el, hozzájárult ahhoz, hogy a Szovjetunió fennhatósága alá kerüljön Kelet-Poroszország északi része, elhatározta Németország, illetve Berlin négy megszállási övezetre osztását és szövetséges megszállását. A potsdami határozatok követelték a fasizmus maradványainak felszámolását, a volt fasiszta országok demokratizálását, a háborús bűnösök nemzetközi méretű felelősségre vonását. Augusztus 7-én Franciaország is hozzájárult a konferencia határozataihoz. Több mutatása
81
éve
68
éve
92
éve
36
éve