187
éve
Történelem kategória
110
éve
1916 – Az első világháború legnagyobb tengeri csatájában (Jütlandi csata) több mint 250 hajó ütközött meg.
A Jütlandi csata (németül: Skagerrakschlacht; angolul: The Battle of Jutland) a résztvevők által Der Tag/The Day (A nap) néven is ismert, ezen kívül nevezik még Skagerraki csatának, vagy Jylandi csatának is. Az első világháború legnagyobb tengeri csatája volt, az egyetlen nagyszabású ütközet ebben a háborúban, amiben csatahajók vettek részt, sőt a mai napig a világ legnagyobb tengeri csatája amit csatahajók vívtak meg. A csatában az angol túlerő ellenére a németek több hajót süllyesztettek el, így taktikai német győzelem született. Ez volt a negyedik tengeri csata, amiben modern acélból épített csatahajók vettek részt, Port Arthur-i csata, A sárga-tengeri csata és a csuzimai csata után, amelyek az Orosz-japán háború zajlottak le. A csatát 1916. május 31-én és június 1-jén vívták meg az Északi-tengeren a dániai Jylland-félsziget közelében. A német Császári Haditengerészet egységei Reinhard Scheer, míg az angol Királyi Haditengerészet hajói John Jellicoe parancsnoksága alatt álltak. Több mutatása
21
éve
2005 – Mark Felt volt FBI ügynök felfedte, hogy ő volt a Watergate-botrányban a "Mély Torok" fedőnévű kulcsszerepet játszó informátor.
30 évi hallgatás után fedte fel kilétét, az eset idején ő volt az FBI harmadik embere. "Mély Torok" (Deep Throat) egy titkos informátor fedőneve volt, aki információt szivárogtatott ki az Egyesült Államok elnöke, Richard Nixon részvételéről a Watergate-botrányban. Az illető lényeges információforrás volt Woodward és Carl Bernstein számára, amikor megírták leleplező cikksorozatukat a The Washington Post számára; a botrány végül az elnök lemondásához vezetett, és börtönbe juttatta a Fehér Ház személyzeti főnökét, H. R. Haldemant és az elnök tanácsadóját, John Ehrlichmant. Több mutatása
588
éve
1438 – Aachenben német-római császárrá koronázták Albert magyar királyt, V. Albert néven osztrák herceget.
1397-ben született Bécsben IV. Albert osztrák herceg és Johanna bajor hercegnő gyermekeként. V. Albert néven, osztrák hercegként 1422-ben feleségül vette Zsigmond király leányát, Erszébetet. 1423-ban Zsigmond Morvaország kormányzójává nevezte ki, a husziták ellen folytatott állandó küzdelmet. 1435-ben sikeresen harcolt a törökök ellen. Zsigmond halálakor a magyar bárók elfogadták leendő királyként, de 1437. december 18-án azzal a feltétellel járultak hozzá királlyá választásához, hogy csak a magyar rendek beleegyezésével fogadja el a német-római koronát, és halála esetén fiúgyermeke, ha ilyen nem születne, akkor Erzsébet örökli a magyar koronát. 1438. május 6-án a cseh katolikus rendek is kikiáltották királlyá, de a huszita nemesség Podjebrád György vezetésével Kázmér lengyel herceget választotta meg. Június 29-én mégis cseh királlyá koronázták, de a cseh husziták hívására Kázmér herceg bátyja, III. Ulászló lengyel király betört Csehországba, és Albert csak a magyar és a német birodalmi seregek támogatásával tudta megtartani a cseh trónt. A Habsburgoknak ekkor vált először ténnyé Magyarország és Csehország, valamint Ausztria egyesítésére irányuló törekvése. 1438-ban, amikor Albert először megjelent Budán, azonnal gyűlölethullám tört ki a "német" uralom ellen, amelynek szításában része volt a király feleségének, Erzsébetnek és Zsigmond özvegyének, Cillei Borbálának, valamint a huszitáknak is. Az országgyűlésen a magyarul nem beszélő, elszigetelt király előtt a főurak kijelentették, hogy a születés jogcímén a trón elsősorban Erszébetet illeti meg. Magyarországon a kormányzati rendszeren nem tudott változtatni, 1439-ben megerősítette a rendek kiváltságait, valamint megtiltotta a külföldiek hivatalokba ültetését és birtokadományokban részesítését. Az 1439. nyarán megindított törökellenes hadjáratának csúfos vereségéhez is nagyban hozzájárult a királyi családon belüli nyílt versengés. Az ostromlott Szendrő felmentése kudarcot vallott, a törökök a várat is elfoglalták. Miközben Titel felé indult, serege teljesen szétszéledt. Albert megbetegedett vérhasban, majd útközben Neszmélyen meghalt. Erzsébet királyné már ekkor terhes volt, és csak Albert király halála után, 1440. február 22-én született meg fia, a későbbi V. (Utószülött) László. Albert végrendelete szerint születendő gyermeke gyámságát magyar, cseh és osztrák főnemesekre bízta. A bécsi Szent István-templomban akart temetkezni, de Székesfehérvárott temették el a magyar főurak. Több mutatása
100
éve
1926 – Megszületett Marilyn Monroe amerikai filmszínésznő.
Los Angelesben született. Eredeti nevén: Norma Jeane Baker v. Mortenson Édesanyja, Gladys Monroe férjét hívták Bakernek, Norma Jean édesapja valószínűleg Edward Mortenson, de lehetséges, hogy Stanley Gifford volt. Anyai ágon főként elmebajosokból állt a család, így a nyolcéves Norma Jean árvaházba, majd egy ismerőshöz került. 16 évesen ment először férjhez. 1944-ben, amikor a férje bevonult katonának, egy hadiüzembe ment dolgozni, ahol felfedezte egy fotós. Kiszőkítette a haját és modellként vállalt munkát. A magazinok címlapjárra került, elvált a férjétől, és Marilyn Monroe néven szerződést kötött a 20th Century Fox Filmstúdióval. A gyenge kis szerepek után megkapta az "Aszfaltdzsungel" és a "Mindent Éváért" című filmek főszerepét, amelyekben nagy sikert aratott, az "Éjszakai összecsapás" című filmje pedig kasszasiker volt. A "Szőkék előnyben", majd a "Hogyan házasodik egy milliomos" premierje után Hollywood sztárja lett, Amerika szexszimbólumává vált. A bulvársajtó egyre nagyobb terjedelemben foglalkozott vele, amihez hozzájárult az egyik legnagyobb baseballjátékossal, Joe DiMaggióval, majd a drámaíró Arthur Millerrel kötött házassága. A "Hét év vágyódás"-ban is nagyot alakított, ebben a filmben látható a híres metrószellőző feletti jelenete. A sikerei csúcsán New Yorkba költözött, hogy Lee Strasberg Actors Studiójában tovább képezze magát. A Lawrence Olivier-vel forgatott "A nagyherceg és a táncosnő"-ben nyújtott alakításáért Donatello-díjat kapott. Tony Curtis és Jack Lemmon partnereként forgatott a "Van, aki forrón szereti" című filmben, Yves Montand-nal a "Szeressünk!"-ben. Kezelhetetlen depressziója miatt gyógyszer- és alkoholfüggősége alakult ki. Álmatlan, kórházban töltött időszakából azzal próbálták kiemelni, hogy felkérték, köszöntse Kennedy elnököt a születésnapi partiján. New Yorkban színpadon "A vágy villamosá"-t játszotta. Futó kapcsolatba keveredett Yves Montand-nal, majd hírbe hozták Robert Kennedyvel, az elnök öccsével is. 1962.08.05-én lakosztályában holtan találták, a hivatalos álláspont szerint gyógyszer-túladagolás okozta a halálát, amely olyan talányos volt, mint az egész élete. Lee Strasberg mondta a sírjánál: "Más is akadt, aki gyönyörűszép volt, mint ő, ám benne volt valami más is, amit az emberek megláttak és amivel azonosultak. Sugárzása volt, sóvárgás és vágy áradt belőle, ettől volt más, mint a többi ember, ebből a sugárzásból akart részesülni mindenki, aki ismerte, gyermeki naivitásából, amely csupa félénkség volt, de csupa elektromos feszültség is". Több mutatása
68
éve
1958 – Franciaországban Charles de Gaulle alakított kormányt a szocialista párt részvételével.
A második világháború idején a Francia Nemzeti Felszabadító Bizottság vezetőjeként az ellenállásra szólította fel Franciaországot. A politikai vezetés együttműködőkre és ellenállókra szakadt. 1940-ben, miután Franciaország aláírta a fegyverszüneti egyezményt, De Gaulle Londonban létrehozta az emigráns kormányt. A második világháború után ideiglenes kormányfői tisztséget töltött be, majd 1946. január 20-án lemondott. 1955 óta visszavonultan élt és emlékiratain dolgozott Colombey-les-deux-Églises-ben. 1958. május 29-én az algériai válság miatt René Coty államelnök miniszterelnökké nevezte ki, december 21-én megválasztották az V. Köztársaság elnökévé. 1962. március 18-án sikerült véget vetnie az algériai háborúnak, az egykori francia gyarmat teljes függetlenséget kapott. 1969. április 27-ig volt Franciaország köztársasági elnöke, mivel a közigazgatási reformja miatt rendezett népszavazáson elvetették az indítványait, lemondott tisztségéről. Több mutatása
116
éve
1910 – Megszületett Kállai Gyula, aki 1965-től 1967-ig a minisztertanács elnöke volt.
Berettyóújfalun született. 1930-ban a budapesti tudományegyetemen kezdte tanulmányait latin-magyar szakon. 1931-ben belépett az illegális kommunista pártba (KP), és amikor 1933-ban a rendőrség letartóztatott több egyetemistát, átment a debreceni tudományegyetemre, ahol egyik szervezője lett a baloldali gondolkodású diákok mozgalmának. A Márciusi Front szervezésében is jelentős szerepet játszott, 1937. áprilisában kitiltották a debreceni tudományegyetemről. A Márciusi Front "Tovább" című folyóiratának szerkesztője és a debreceni "Független Újság" újságírója lett. 1939-től 1944-ig a "Népszava" munkatársa volt, a híressé vált 1941. évi karácsonyi számának összeállításában és az 1942-ben létrehozott Magyar Történelmi Emlékbizottság tevékenységében is aktívan közreműködött. Az 1942. 03. 15-i Petőfi téri tüntetésnek is ő volt az egyik szervezője. Júliusban letartóztatták, de novemberben szabadlábra helyezték elegendő bizonyíték hiányában. 1944. szeptemberében az újjászervezett KP alakuló központi bizottsági ülésén vett részt, tevékenykedett a Magyar Front Intéző Bizottságában. A KP nevében ő írta alá október 10-én az MSZDP-vel létrehozott akcióegységről szóló megállapodást. 1945. januárjában Gerő Ernő kinevezte a Központi Vezetőség (KV) propagandaosztályának vezetőjévé, a január 19-én megindított első budapesti újság, a "Szabadság" szerkesztője lett. Rákosi Mátyás, Farkas Mihály és Nagy Imre oldalán dolgozott. 1945. március 28-án titkárává választották a debreceni kormányt a fővárosban képviselő Budapesti Nemzeti Bizottságnak, április 2-án beválasztották az ideiglenes nemzetgyűlésbe, és - börtönbüntetését leszámítva - 1990-ig országgyűlési képviselő volt. 1945. júniusától a Miniszterelnökség második adminisztratív államtitkára, júliustól politikai államtitkára, novembertől 1947. májusáig a Tájékoztatásügyi Minisztérium politikai államtitkára, valamint továbbra is a KV propagandaosztályának vezetője volt. 1947. októbertől a KV értelmiségi (később kultúrpolitikai) osztályát vezette, 1949. júniusában külügyminiszterré nevezték ki. 1951. áprilisában letartóztatták hamis vádak alapján, májusban kizárták minden párttestületből és leváltották a külügyminiszteri tisztségéből. Decemberben másodfokon 15 évi fegyházbüntetésre ítélték, 1954. júliusában engedték szabadon, rehabilitálták és a Kiadói Főigazgatóság vezetője lett. 1955. februárjában népművelési miniszterhelyettes, 1956. júliusában az MDP KV tagja és a tudományos és kultúrális osztály vezetője lett. Október 24-én bekerült a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságába, és a KV egyik titkára lett. Miután november 7-én Kádár János és csoportja Budapestre érkezett, azonnal csatlakozott az új vezetéshez. A Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Intéző Bizottságának, majd Politikai Bizottságának a tagja lett és a Központi Bizottság kulturális osztályának vezetője maradt. 1957-ben a KB ideológiai titkáraként többször próbálta rávenni Nagy Imrét és társait, hogy ismerjék el a Kádár-kormányt. Márciusban a "forradalmi munkás-paraszt kormány"-ban a művelődési ügyek vezetője, májusban minisztere lett. 1958. januárjában megválasztották a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnökévé, kinevezték államminiszterré. 1958 és 1961 között a "Társadalmi Szemle" főszerkesztőjeként a Rákosi-korszak szellemét idézte kultúrpolitikája. 1960-tól a minisztertanács elnökhelyettesi tisztségét töltötte be, 1965. júniusában nevezték ki a minisztertanács elnökévé. Kádár János a párt főtitkára maradt, és az Elnöki Tanács tagjává választották. Kállai Gyula kormánya mindenben elődje, a Kádár-kormány politikáját folytatta. A magyar országgyűlés 1967.04.14-én Fock Jenőt választotta az új kormány elnökévé, Kállai Gyula pedig az országgyűlés elnöke és az Elnöki Tanács tagja lett. 1971-ben felmentették az Országgyűlés elnöki tisztéből, 1975-ben kimaradt a Politikai Bizottságból, 1989-ben lemondott a Hazafias Népfront elnökségéről. 1989. októberében, a köztársaság kikiáltásakor megszűnt elnöki tanácsi tagsága is. Több mutatása
83
éve
178
éve
1848 – Kölnben megjelent a "Neue Rheinische Zeitung" első száma, amelynek főszerkesztője Karl Marx volt.
Az újság a köztársasági német egységet és a forradalmi demokratikus átalakulást képviselte.
83
éve