467
éve
Történelem kategória
250
éve
85
éve
1941 – 61 éves korában meghalt gróf Teleki Pál miniszterelnök és földrajztudós.
Az elfogadott történetírás szerint ejlövéssel öngyilkosságot követett el, mert felelősnek érezte magát azért, amiért nem tudta megakadályozni Magyarország részvételét a Jugoszlávia elleni támadásban. Tettével figyelmeztetni és felrázni akarta a magyar és nemzetközi közvéleményt. Más elképzelések szerint meggyilkolták.1897. és 1901. között a budapesti tudományegyetemen jogi és államtudományi, ezzel párhuzamosan földrajzi és szociológia tanulmányokat folytatott, a magyaróvári Felsőbb Gazdasági Tanintézetben is tanult. 1903-ban szerzett államtudományi doktori oklevelet Budapesten. 1903-tól Lóczy Lajos mellett dolgozott gyakornokként az egyetemi földrajzi intézetben, 1904-től szolgabíró volt Szatmárnémetiben. 1905. és 1910. között a nagysomkúti választókerületet képviselte, részt vett a darabontkormány elleni "nemzeti ellenállás"-ban. 1907-től a földrajztudomány felé fordult, Szudánban tett nagyobb utazást, majd térképészeti kutatásokat folytatott Európa nagy könyvtáraiban. A magyar és a nemzetközi tudományos életben az 1909-ben megjelent "Atlasz a japán szigetek cartographiájának történetéhez" című művével vált híressé. 1909-től 1913-ig a Földrajzi Intézet igazgatója, 1913-ban a Turáni Társaság elnöke, 1910-től 1923-ig a Magyar Földrajzi Társaság főtitkára volt. 1913-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1922-ben igazgató, 1925-ben tiszteleti tagjává választották. Az első magyar tudományos igényű világatlasz gróf Teleki Pál irányításával készült el. 1912-ben Észak-Amerikában tett utazást, 1914-ben önkéntesként, főhadnagyi rangban parancsőrtisztként a szerb, majd az olasz fronton teljesített szolgálatot. 1915-ben Keszthelyen ismét képviselővé választották az Alkotmánypárt programjával, a szociálpolitika és a szociális egészségügy kérdései foglalkoztatták. 1914-től a Fajegészségügyi Bizottság, 1917-től a Magyar Fajegészségügyi és Népesedéspolitikai Társaság, 1917-18-ban az Országos Hadigondozó Hivatal elnöke volt. 1918. őszétől a békekonferenciára készült fel, 1919. elejére egy munkacsoport élén elkészítette Magyarország községenkénti néprajzi térképét. A Székely Nemzeti Tanács külkapcsolatainak megteremtésében is részt vett, valamint a Területvédő Liga elnöki tisztségét is elfogadta. Svájcban tartózkodott a Tanácsköztársaság kikiáltása idején, majd Bécsben bekapcsolódott az Antibolsevista Comité munkájába. 1919. májusától augusztusig a szegedi ellenkormányok külügyminisztere, és július-augusztusban a második ellenkormány földművelésügyi minisztere is volt. A Béke-előkészítő Iroda tudományos osztályának vezetőjeként 1919. őszétől azoknak a térképeknek, tanulmányoknak és statisztikáknak irányította az elkészítését, amelyeket a magyar békedelegáció a párizsi béketárgyalásokra vitt. Gróf Apponyi Albert mellett a delegáció másik főmegbízottja gróf Teleki Pál volt. 1920. áprilisától külügyminiszteri tisztséget töltött be, július 19-én miniszterelnök lett. Rövidebb időszakokra betöltötte a külügyminiszteri és a nemzeti kisebbségek tárca nélküli minisztere tisztségét is. A kormányzat és az államhatalom megszilárdítását tűzte ki célul, feloszlatta a tiszti különítményeket, az Ébredő Magyarok Egyesületének működését felfüggesztette. 1920-ban a trianoni békeszerződést, 1921-ben "az állami és társadalmi rend hatékonyabb védelméről" szóló 3. törvénycikket fogadtatta el, amely a kommunista pártot illegalitásba kényszerítette, de a szélsőjobboldal és a volt különítményesek ellen is felhasználható volt. A "numerus clausus" törvénnyel - a felsőoktatásban a zsidók számarányának csökkentésével - az antiszemita közhangulatot igyekezett mérsékelni. A parasztságot a Nagyatádi Szabó István-féle földreform elfogadtatásával próbálta megnyerni. 1921. márciusában, IV. Károly első visszatérési kísérleténél bizonytalan magatartást tanusított, elvesztette Horthy Miklós kormányzó bizalmát. Április 14-én beadta a lemondását, majd a Menekültügyi Hivatal és a Társadalmi Egyesületek Szövetségének elnöke lett, valamint elfoglalta a gazdasági földrajzi tanszéket a budapesti Tudományegyetemi Közgazdaság-tudományi Karon. 1922-ben főcserkész, 1923-ban tiszteletbeli főcserkész lett, 1924-ben a Népszövetség által kiküldött 3 tagú iraki határmegállapító bizottság tagja volt. 1926-ban az úgynevezett frankhamisítási ügyben vádat emeltek ellene, felmentették, de hírnevének nem tett jót az ügy. 1924-ben a Szociográfiai Intézetet, 1926-ban az Államtudományi Intézetet szervezte meg a revízió tudományos megalapozásának szolgálatára. 1926-ban a kormánypárt tagja lett, 1927-ben bekerült az akkor alakult felsőházba a közgazdaság-tudományi kar képviseletében. Vezető szerepe volt a tudománypolitikában és a tudományszervezésben, valamint az egyetemi ifjúság mozgalmainak összefogásában. 1927-ben közreműködött a Magyar Revíziós Liga megalakításában. Már 1920-tól a Báró Eötvös József Collegium kurátora, 1932-től az Országos Ösztöndíjtanács, 1936-37-ben az Országos Közoktatási Tanács, 1936-tól a külföldi Collegium Hungaricumok kuratóriumának elnöke, 1937-38-ban a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektora volt. 1938-ban a tokaji választókerületben kormánypárti programjával ismét országgyűlési képviselővé választották. 1938. májusában az Imrédy-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere lett, főként a területi revízióval foglalkozott. A német orientáció túlsúly és a fasiszta típusú reformtörekvések miatt elfordult Imrédy politikájától, akinek bukása után, 1939. 02. 16-án másodszor is elvállalta a miniszterelnökséget. A szélsőjobboldal visszaszorítását tűzte ki célul, betiltotta a Nyilaskeresztes Pártot, ugyanakkor elfogadtatta a második zsidótörvényt. Szociálpolitikai intézkedéseivel együtt sikerült megszilárdítania a belső rendet. Külpolitikáját a területi revízió folytatása és a háborús konfliktusokból való távolmaradás jellemezte. 1939-ben visszacsatolták Kárpátalját, Magyarország csatlakozott az antikomintern paktumhoz és kilépett a Népszövetségből. 1939. őszén megtiltotta magyar területen a német csapatok átvonulását, a német-lengyel háború után pedig befogadta a lengyel menekülteket. 1940-ben a német hadsereg látványos sikerei és a második bécsi döntés Magyarországot a németek mellé kényszerítette. A területi revízió fejében a magyar területeken át kellett engedni a Romániába tartó német csapatokat, és októberben Magyarország csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez. A belpolitikában is kezdtek mutatkozni a jobbratolódás egyértelmű jelei. Szálasi Ferencet szabadon engedték, elismerték a Volksbundot a hazai németség kizárólagos szervezetének, egy újabb, szigorúbb zsidótörvény kidolgozását kezdték meg. Külön gazdasági egyezményt kötött a kormány Németországgal az oda irányuló élelmiszer- és takarmányexport növeléséről. Külpolitikailag már csak Jugoszlávia felé nyílt szabad mozgástér, ezért Teleki 1940. decemberében jugoszláv-magyar "örök barátsági szerződés"-t kötött. Amikor 1941. márciusában Hitler elhatározta Jugoszlávia lerohanását, Magyarország részvételét kérte a támadásban. Teleki nem vállalhatta a szerződésszegést, ezért a tragikus helyzetben április 3-ára virradóra főbe lőtte magát. 1930-ban megkapta a Corvin-láncot, a kor legmagasabb tudományos-művészeti kitüntetését. Több mutatása
82
éve
144
éve
96
éve
153
éve
1873 – Megszületett Peidl Gyula, aki a Tanácsköztársaság kormányának lemondása után alakított új, szociáldemokrata kormányt.
Ravazdon született. Az 1920-as években a szociáldemokrata mozgalom egyik legtekintélyesebb vezetőjének számított. 1886. és 1890. között Budapesten kitanulta a betűszedő szakmát a Franklin Társulat könyvnyomdájában, majd beutazta Magyarországot, Ausztriában, Németországban és Svájcban is dolgozott nyomdákban. Megtanult németül, közben kapcsolatba került a szociáldemokrata mozgalommal. Hazatérése után betűszedőként dolgozott, 1900-tól a "Typographia" című nyomdász szaklap szerkesztője és 1908-ig a nyomdászszakszervezet elnöke, 1908-09-ben az Általános Fogyasztási Szövetkezet titkára volt, szerkesztette a "Szövetkezeti Értesítő" című lapot. 1909-től ismét a nyomdászszakszervezet vezetője lett, beválasztották az MSZDP vezetőségébe, valamint az Országos Munkásbiztosító Pénztár elnökségébe. 1919. 01. 19-én bekerült Berinkey Dénes kormányába munkaügyi és népjóléti miniszterként. Elutasította a proletárdiktatúrát, elvetette a pártegyesülést a kommunistákkal és a Tanácsköztársaság kikiáltását, így március 21-én lemondott minden tisztségéről és visszavonult. Az antant bécsi megbízottai biztosították támogatásukról egy leendő demokratikus fordulat esetén. Miután Kun Béla és Rónai Zoltán a Budapesti Munkástanács ülésén bejelentette a Magyar Tanácsköztársaság kormányának lemondását, Peidl Gyulát nevezték ki az új kormány elnökévé, amelyben kizárólag szociáldemokraták foglaltak helyet. Politikájának célja a polgári demokratikus rendszer megteremtése és a magántulajdon visszaállítása volt. A bécsi antantmegbízottak ígérete ellenére kormányát nem ismerték el, a konzervatív körök, a parasztság és a kispolgárság képviselői pedig nem akartak vele együttműködni. A román csapatok eközben kihasználták a magyar hadsereg teljes felbomlását, és gyors ütemben nyomultak előre, augusztus elején már Budapestet is megszállták. Fegyverszüneti tárgyalásokat kezdett a románokkal, akik súlyos feltételeket támasztottak, de megtárgyalni már nem maradt ideje, mert kormányát ellenforradalmi puccs útján augusztus 6-án megdöntötték. Ezután újra a nyomdászszakszervezet elnöke lett, és az MSZDP újjáalakításában játszott döntő szerepet. Egyre súlyosabb fenyegetések érték a szélsőjobboldal részéről, így november 18-án külföldre menekült. 1921. novemberében tért vissza Budapestre, átvette a nyomdászszakszervezet és az Általános Fogyasztási Szövetkezet vezetését, valamint az MSZDP vezetőségének tagja lett. 1922-től 1931-ig nemzetgyűlési, majd országgyűlési képviselő és a párt parlamenti képviselőcsoportjának vezetője volt. Az 1931. évi választásokon már nem indult, visszavonult az aktív politizálástól, tisztségei közül csak a szövetkezet vezetését tartotta meg. Több mutatása
85
éve
1941 – Gróf Teleki Pál öngyilkossága után Bárdossy László alakított kormányt.
A miniszterelnöki tisztséget 1942. 03. 09-ig töltötte be. Bárdossy biztosította Magyarország részvételét a Jugoszlávia elleni hadműveletben. Jogi tanulmányait a budapesti, a berlini és a párizsi egyetemen végezte, 1912-ben szerzett jogi doktori oklevelet a budapesti tudományegyetemen. Pályafutását segédfogalmazóként kezdte 1913-ban a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye tanfelügyelőjeként is dolgozott egy ideig. 1918-tól miniszteri segédtitkár, 1921-től miniszteri titkár volt. 1922-ben a Külügyminisztérium sajtóosztályára került, amelynek 1924-ben kinevezett vezetője lett. 1926-ban miniszteri tanácsossá, 1930-ban követségi tanácsossá nevezték ki, első beosztott tisztviselője lett a londoni magyar követségnek. 1934. októberétől bukaresti magyar követként és meghatalmazott miniszterként vezette a követséget, 1941. 02. 04-én a külügyminiszteri székbe került, majd gróf Teleki Pál öngyilkosságát követően Horthy Miklós kormányzó miniszterelnökké nevezte ki, valamint a külügyminiszteri tárcát is megtartotta. Amikor Jugoszlávia már ténylegesen szétesett, hozzájárulását adta a Délvidék megszállásához. Elhallgatva Molotov szovjet külügyi népbiztos baráti hangú üzenetét, 06. 26-án bejelentette a parlamentben a hadiállapotot Magyarország és a Szovjetunió között. A régi határok visszaszerzése érdekében hitt a németek győzelmében. A tengelyhatalmak nyomására decemberben bejelentette, hogy Magyarország és Nagy-Britannia, valamint az Amerikai Egyesült Államok között is beállt a hadiállapot, majd 1942. januárjában német követelésre a keleti frontra küldte a 2. magyar hadsereget. Belpolitikájára nagy hatással volt Gömbös Gyula jobboldali radikális ideológiája. Beterjesztette a III. zsidótörvényt, amely megtiltotta a házasságot a zsidók és nem zsidók között, "fajgyalázás"-nak minősítette a közöttük fennálló nemi kapcsolatot, ezért büntette, és bevezette a házasság előtti kötelező orvosi vizsgálatot. A háborúba való belépés és a radikális zsidótörvény miatt szembekerült a konzervatív-nyugatbarát körökkel, akik menesztését követelték Horthytól. 1942. márciusában távozott a kormányfői tisztségből, majd a németbarát szélsőjobboldal egyik vezéralakja, 1943-ban az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga elnöke lett. 1944. májusában szülővárosa, Szombathely országgyűlési képviselőjévé választották, októberben a szélsőjobboldali Törvényhozók Nemzeti Szövetségének megalakításában vett részt. 1945. elején Bajorországban telepedett le, áprilisban beutazási vízumot kapott Svájcba. Egy vidéki gyűjtőtáborba került, ahol diplomata útlevelével szabad mozgást követelt magának és családjának, így az igazságügyi és rendőrségi miniszterhez került az ügye. Május 4-én visszatoloncolták Németországba, az amerikaiak letartóztatták, és október 3-án másokkal együtt Budapestre szállították. Október 29-én Népbíróság elé állították háborús bűnök miatt, ahol szellemi fölényességgel, bátran védekezett. November 3-án háborús főbűnösként kötél általi halálra ítélték, de a kivégzés előtti napon "kegyelemből" golyó általi halálbüntetésre változtatták az ítéletet. 1946. 01. 10-én végezték ki a Markó utcai fegyház udvarán. Több mutatása
77
éve
1949 – Washingtonban aláírták a NATO (Észak-atlanti Szerződés Szervezete) alapdokumentumát.
A NATO Nyugat-Európa és Észak-Amerika 12 államát tömöríti, mint biztonsági szövetség. A nemzetközi jogi alap az ENSZ Alapokmányának 51. cikkelye, amely elismeri a szerződő feleknek az egyéni és a kollektív önvédelemhez való jogát. A NATO az egyetértés és egyenlőség elvén alapuló államközi szervezet. Nem tart fenn saját haderőt: békeidőben a haderő legnagyobb része a nemzeti parancsnokságok fennhatósága alatt áll. Több mutatása
58
éve