142
éve
Történelem kategória
33
éve
1993 – Életbe lépett a maastrichti szerződés.
A maastrichti szerződést (hivatalosan Szerződés az Európai Unióról) 1992. február 7-én írták alá Maastrichtban az Európai Közösség (EK) tagjai és 1993. november 1-jén lépett hatályba, a Delors Bizottság idején. Az Európai Unió megalakulásához vezetett, a pénzügyi és politikai unióról szóló különböző tárgyalások eredménye volt. A szerződés tartalmazta az euró bevezetésének körülményeit, és itt jelenik meg az Unió három pilléres szerkezete. Az Európai Unió három tartópillére az Európai Közösségek (European Communities), a közös kül- és biztonságpolitika (Common Foreign and Security Policy, CFSP) és a bel- és igazságügyi együttműködés (Justice and Home Affairs, JHA). Az első pillért az Európai Gazdasági Közösség, az Európai Szén- és Acélközösség és az Euratom alkotja. A második pillér alapja az Európai Politikai Együttműködés (European Political Cooperation, EPC), amelyet jelentősen kibővített a szerződés. A harmadik pillér elhozta a jogszabályok, az igazságszolgáltatás, a menedékjog, a bevándorlás összehangolását. Több mutatása
691
éve
1335 – A visegrádi találkozón létrejött a cseh-magyar-lengyel szövetség.
Károly Róbert magyar, Luxemburgi János cseh és III. (Nagy) Kázmér lengyel király gazdasági és politikai megállapodásokat kötöttek. Bécs árumegállító jogát kikerülték az északi kereskedelmi utak forgalmának szabályozásával. Több mutatása
194
éve
1832 – Megszületett gróf Szapáry Gyula politikus, miniszterelnök.
Teljes nevén: Szapári, muraszombathi és széchyszigeti gróf Szapáry Gyula Heves és Külső-Szolnok vármegye főispánja, majd 1890. március 13. – 1892. november 17. között Magyarország miniszterelnöke volt. Több mutatása
147
éve
1879 – Budapesten megszületett gróf Teleki Pál miniszterelnök és földrajztudós.
1930-ban megkapta a Corvin-láncot, a kor legmagasabb tudományos-művészeti kitüntetését. 1897 és 1901 között a budapesti tudományegyetemen jogi és államtudományi, ezzel párhuzamosan földrajzi és szociológia tanulmányokat folytatott, a magyaróvári Felsőbb Gazdasági Tanintézetben is tanult. 1903-ban szerzett államtudományi doktori oklevelet Budapesten. 1903-tól Lóczy Lajos mellett dolgozott gyakornokként az egyetemi földrajzi intézetben, 1904-től szolgabíró volt Szatmárnémetiben. 1905 és 1910 között a nagysomkúti választókerületet képviselte, részt vett a darabontkormány elleni "nemzeti ellenállás"-ban. 1907-től a földrajztudomány felé fordult, Szudánban tett nagyobb utazást, majd térképészeti kutatásokat folytatott Európa nagy könyvtáraiban. A magyar és a nemzetközi tudományos életben az 1909-ben megjelent "Atlasz a japán szigetek cartographiájának történetéhez" című művével vált híressé. 1909-től 1913-ig a Földrajzi Intézet igazgatója, 1913-ban a Turáni Társaság elnöke, 1910-től 1923-ig a Magyar Földrajzi Társaság főtitkára volt. 1913-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1922-ben igazgató, 1925-ben tiszteleti tagjává választották. Az első magyar tudományos igényű világatlasz gróf Teleki Pál irányításával készült el. 1912-ben Észak-Amerikában tett utazást, 1914-ben önkéntesként, főhadnagyi rangban parancsőrtisztként a szerb, majd az olasz fronton teljesített szolgálatot. 1915-ben Keszthelyen ismét képviselővé választották az Alkotmánypárt programjával, a szociálpolitika és a szociális egészségügy kérdései foglalkoztatták. 1914-től a Fajegészségügyi Bizottság, 1917-től a Magyar Fajegészségügyi és Népesedéspolitikai Társaság, 1917-18-ban az Országos Hadigondozó Hivatal elnöke volt. 1918 őszétől a békekonferenciára készült fel, 1919 elejére egy munkacsoport élén elkészítette Magyarország községenkénti néprajzi térképét. A Székely Nemzeti Tanács külkapcsolatainak megteremtésében is részt vett, valamint a Területvédő Liga elnöki tisztségét is elfogadta. Svájcban tartózkodott a Tanácsköztársaság kikiáltása idején, majd Bécsben bekapcsolódott az Antibolsevista Comité munkájába. 1919. májusától augusztusig a szegedi ellenkormányok külügyminisztere, és július-augusztusban a második ellenkormány földművelésügyi minisztere is volt. A Béke-előkészítő Iroda tudományos osztályának vezetőjeként 1919 őszétől azoknak a térképeknek, tanulmányoknak és statisztikáknak irányította az elkészítését, amelyeket a magyar békedelegáció a párizsi béketárgyalásokra vitt. Gróf Apponyi Albert mellett a delegáció másik főmegbízottja gróf Teleki Pál volt. 1920. áprilisától külügyminiszteri tisztséget töltött be, július 19-én miniszterelnök lett. Rövidebb időszakokra betöltötte a külügyminiszteri és a nemzeti kisebbségek tárca nélküli minisztere tisztségét is. A kormányzat és az államhatalom megszilárdítását tűzte ki célul, feloszlatta a tiszti különítményeket, az Ébredő Magyarok Egyesületének működését felfüggesztette. 1920-ban a trianoni békeszerződést, 1921-ben "az állami és társadalmi rend hatékonyabb védelméről" szóló 3. törvénycikket fogadtatta el, amely a kommunista pártot illegalitásba kényszerítette, de a szélsőjobboldal és a volt különítményesek ellen is felhasználható volt. A "numerus clausus" törvénnyel - a felsőoktatásban a zsidók számarányának csökkentésével - az antiszemita közhangulatot igyekezett mérsékelni. A parasztságot a Nagyatádi Szabó István-féle földreform elfogadtatásával próbálta megnyerni. 1921. márciusában, IV. Károly első visszatérési kísérleténél bizonytalan magatartást tanusított, elvesztette Horthy Miklós kormányzó bizalmát. Április 14-én beadta a lemondását, majd a Menekültügyi Hivatal és a Társadalmi Egyesületek Szövetségének elnöke lett, valamint elfoglalta a gazdasági földrajzi tanszéket a budapesti Tudományegyetemi Közgazdaság-tudományi Karon. 1922-ben főcserkész, 1923-ban tiszteletbeli főcserkész lett, 1924-ben a Népszövetség által kiküldött 3 tagú iraki határmegállapító bizottság tagja volt. 1926-ban az úgynevezett frankhamisítási ügyben vádat emeltek ellene, felmentették, de hírnevének nem tett jót az ügy. 1924-ben a Szociográfiai Intézetet, 1926-ban az Államtudományi Intézetet szervezte meg a revízió tudományos megalapozásának szolgálatára. 1926-ban a kormánypárt tagja lett, 1927-ben bekerült az akkor alakult felsőházba a közgazdaság-tudományi kar képviseletében. Vezető szerepe volt a tudománypolitikában és a tudományszervezésben, valamint az egyetemi ifjúság mozgalmainak összefogásában. 1927-ben közreműködött a Magyar Revíziós Liga megalakításában. Már 1920-tól a Báró Eötvös József Collegium kurátora, 1932-től az Országos Ösztöndíjtanács, 1936-37-ben az Országos Közoktatási Tanács, 1936-tól a külföldi Collegium Hungaricumok kuratóriumának elnöke, 1937-38-ban a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektora volt. 1938-ban a tokaji választókerületben kormánypárti programjával ismét országgyűlési képviselővé választották. 1938. májusában az Imrédy-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere lett, főként a területi revízióval foglalkozott. A német orientáció túlsúly és a fasiszta típusú reformtörekvések miatt elfordult Imrédy politikájától, akinek bukása után, 1939.02.16-án másodszor is elvállalta a miniszterelnökséget. A szélsőjobboldal visszaszorítását tűzte ki célul, betiltotta a Nyilaskeresztes Pártot, ugyanakkor elfogadtatta a második zsidótörvényt. Szociálpolitikai intézkedéseivel együtt sikerült megszilárdítania a belső rendet. Külpolitikáját a területi revízió folytatása és a háborús konfliktusokból való távolmaradás jellemezte. 1939-ben visszacsatolták Kárpátalját, Magyarország csatlakozott az antikomintern paktumhoz és kilépett a Népszövetségből. 1939 őszén megtiltotta magyar területen a német csapatok átvonulását, a német-lengyel háború után pedig befogadta a lengyel menekülteket. 1940-ben a német hadsereg látványos sikerei és a második bécsi döntés Magyarországot a németek mellé kényszerítette. A területi revízió fejében a magyar területeken át kellett engedni a Romániába tartó német csapatokat, és októberben Magyarország csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez. A belpolitikában is kezdtek mutatkozni a jobbratolódás egyértelmű jelei. Szálasi Ferencet szabadon engedték, elismerték a Volksbundot a hazai németség kizárólagos szervezetének, egy újabb, szigorúbb zsidótörvény kidolgozását kezdték meg. Külön gazdasági egyezményt kötött a kormány Németországgal az oda irányuló élelmiszer- és takarmányexport növeléséről. Külpolitikailag már csak Jugoszlávia felé nyílt szabad mozgástér, ezért Teleki 1940. decemberében jugoszláv-magyar "örök barátsági szerződés"-t kötött. Amikor 1941. márciusában Hitler elhatározta Jugoszlávia lerohanását, Magyarország részvételét kérte a támadásban. Teleki nem vállalhatta a szerződésszegést, ezért a tragikus helyzetben április 3-ára virradóra főbe lőtte magát. Ezzel akarta figyelmeztetni és felrázni a magyar és a nemzetközi közvéleményt. Több mutatása
144
éve
108
éve
1918 – Gróf Károlyi Mihály liberális reformpolitikus önálló magyar kormányt alakított.
1919.01.11-ig volt miniszterelnök. A budapesti tudományegyetemen végezte jogi tanulmányait, politikai pályafutását a Szabadelvű Pártban kezdte. 1901-ben a zilahi választókerületben jelöltette magát, de vesztett az ellenzéki jelölttel szemben, majd gróf Tisza István erőszakos politikája miatt kilépett a kormánypártból. 1905-ben a pétervásári választókerületben már függetlenségi programjával szerzett mandátumot, és belépett a Függetlenségi és 48-as Pártba. 1906-ban a főrendiház tagja, 1909 és 1912 között az Országos Magyar Gazdasági Egyesület elnöke volt. 1910-ben a kápolnai választókerületben pártonkívüli függetlenségi programmal bekerült a képviselőházba, ahol ellenezte a német orientációt és a hármas szövetséget, fellépett az antant és a szomszéd népekhez való közeledés, a szociális reformok és az általános választójog bevezetése mellett. 1914 nyarán az Amerikai Egyesült Államokban tett hosszabb utazást. Az I. világháború kitörésekor Franciaországban tartózkodott, ahol rövid időre internálták. Ellenezte a háborút, de rövid ideig huszártisztként a román fronton teljesített szolgálatot. 1916-ban követőivel együtt kilépett a háborút támogató Függetlenségi Pártból, és megalapította az úgynevezett Károlyi Pártot, politikai szövetséget a szociáldemokratákkal és a polgári radikálisokkal keresett. 1918-ban a forradalmi mozgalom, majd az "őszirózsás" forradalom vezére lett. November 1-jén állt a kormány élére, valamint a külügyminiszteri és rövidebb időszakokra a pénzügy- és a hadügyminiszteri tisztséget is betöltötte. Kormánya a háborús vereség okozta katasztrofális helyzeten nem tudott változtatni, megerősödtek a bal- és jobboldali szélsőséges irányzatok, amelyek növelték politikai elszigeteltségét. 1918.11.16-án kikiáltotta az első Magyar Köztársaságot, Ausztriával minden államjogi kapcsolatot megszüntetett. Magyarország kivált a Habsburg-Monarchiából. 1919.01.11-én Károlyi Mihályt megválasztották a Magyar Köztársaság elnökévé. Az egyre mélyülő válságon nem tudott úrrá lenni, március 20-án - a Vix-jegyzék benyújtása után - kormányával együtt lemondott tisztségéről. A március 21-én hatalomra jutott kommunistákkal nem értett egyet, és nem akart együttműködni velük. Az ellenforradalomtól tartva 1919.07.04-én emigrált Csehszlovákiába, 1925 után Ausztriában, majd Jugoszláviában élt és a Horthy-rendszer ellen folytatott kíméletlen agitációt. Ezalatt Magyarországon rágalmazásoktól sem mentes kampány indult ellene. 1923. februárjában a budapesti törvényszék bűnösnek találta felségsértés és hűtlenség vádjával, és teljes vagyonelkobzásra ítélte. A kommunistákkal kezdte keresni a kapcsolatot, 1930-ban az Amerikai Egyesült Államokba, 1931-ben a Szovjetunióba látogatott. Ekkor többnyire Párizsban élt, és lelkes cikkekben tette közzé tapasztalatait a francia sajtóban. A Szovjetunióban sorra gyártott koncepciós perek, valamint a Hitler-Sztálin-paktum lehűtötte lelkesedését, de az antifasiszta összefogás érdekében hallgatott. A II. világháború idején Londonban élt, ahol az Új Demokratikus Magyarország Mozgalom, majd az Angliai Magyar Tanács elnökeként küzdött a fasizmus ellen. 1945.04.02-án kiemelkedő személyiségként képviselőnek jelölték az ideiglenes nemzetgyűlésbe, de nem kapott jelentősebb politikai szerepet. 1946. februárjában tért haza az emigrációból. Visszavonultan élt 1947. júliusáig, amikor párizsi követté nevezték ki, hogy eltávolítsák a magyarországi közéletből. 1948-ban Belgiumra, 1949-ben Luxemburgra is kiterjesztették kinevezését. A Magyarországon kialakult terror és a hidegháborús nemzetközi légkör miatt a visszavonulást fontolgatta. 1948. decemberében Rákosi Mátyás pártvezetőnél közbenjárt Mindszenty József érsek-prímás letartóztatási ügyében. A bíróság elé állítás helyett javasolta a főpap Vatikánba való kiutasítását, de ezt elutasították. A Rajk László elleni koholt per idején végleg szakított a Rákosi-rendszerrel. Nyíltan kiállt Rajk mellett, 1949.06.02-án lemondott követi tisztségéről. Egy nyilvánvaló hazugság miatt perújrafelvételt kért. Ekkor Rákosi megfenyegette, mire Károlyi nyilvánosságra hozta a pártvezérnek írt táviratát. Másnap, október 17-én a népi demokrácia árulójának nyilvánították, aki átállt a reakció és az imperializmus oldalára. Így másodszor is emigrációba kényszerült. 1955-ben halt meg Franciaországban, 1962-ben hazaszállították a hamvait, és a budapesti Kerepesi temetőben helyezték végső nyugalomra. Több mutatása
98
éve
1928 – Törökországban az arab írásjeleket felváltották a latin betűs írással.
Életbe lépett a törvény, ami bevezette az írásjelek használatát.
87
éve
1939 – Budapesten 53 éves korában meghalt Darányi Kálmán, aki 1936-tól 1938-ig Magyarország miniszterelnöke volt.
Tanulmányait a budapesti tudományegyetemen végezte, ahol 1909-ben államtudományi doktori oklevelet szerzett. Pályafutását Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye közigazgatási gyakornokaként kezdte, majd segédfogalmazói állást kapott a Belügyminisztériumban. 1910-től főszolgabíró, majd főjegyző volt Fogaras vármegyében. 1914 és 1917 között az orosz és a román fronton teljesített katonai szolgálatot a 13. huszárezred tartalékos hadnagyaként, majd főhadnagyaként. 1917. júliusától az 1918. évi "őszirózsás" forradalomig Zólyom vármegye főispáni tisztségét töltötte be, utána visszavonult a közélettől. 1920-ban Győr és Komárom vármegye, valamint Győr város kormánybiztosa, 1923-tól 1927-ig főispánja volt Győr és Komárom, Moson, majd Győr-Moson-Pozsony vármegyének. 1927-ben az Egységes Párt programjával képviselővé választották a magyaróvári választókerületben. 1928. márciusától 1935. januárig miniszterelnökségi államtitkár volt, 1931-től haláláig a balatonfüredi választókerület országgyűlési képviselője. 1935. januárjában földművelésügyi miniszter lett Gömbös Gyula kormányában, és az új erdőtörvényt, a cselédtörvényt és a hitbizományok reformját kezdeményezte, valamint a telepítésről szóló törvénycikkek elfogadtatását. 1936. májusától - Gömbös miniszterelnök betegsége miatt - ügyvezető kormányfő volt, majd Gömbös halála után, 1936.10.12-én hivatalosan megkapta a miniszterelnöki tisztséget. 1937. februárjától májusig a belügyminiszteri tisztséget is betöltötte, 1936 és 1938 között a Nemzeti Egység Párt vezére volt. Betiltotta Szálasi Ferenc nyilas pártját, Szálasit és a másik szélsőjobboldali mozgalom - a kaszáskeresztesek - vezérét, Böszörményi Zoltánt pedig bíróság elé állíttatta és börtönbe juttatta az államrend elleni felforgató tevékenység vádjával, valamint megtisztította a kormánypártot Gömbös fanatikus híveitől. A bel- és külpolitikát egyaránt a konzervatív körök elvárásainak megfelelően próbálta formálni. 1937. novemberi németországi látogatása után politikájában látványos szélsőjobboldali nyitás következett be, amit Ausztria bekebelezése Németországba még fel is erősített. Közismerten németbarát politikusokat hívott a kormányába, tárgyalásokat kezdett a nyilas mozgalmak vezetőivel, akiknek képviselői mandátumokat és fontos állami tisztségeket ígért. 1938. márciusától a Németországgal való egyre szorosabb együttműködést hangoztatta, felgyorsította az I. zsidótörvény munkálatait. A Horthy Miklós kormányzó mögött álló konzervatív körökkel megromlott a kapcsolata, majd ellenségessé vált. A Szálasival folytatott tárgyalásainak kitudódása után benyújtotta lemondását és távozott a miniszterelnöki tisztségből. 1938. októberében tért vissza a politikai életbe, az első bécsi döntés előkészületében már közreműködött, december 5-én a képviselőház elnökévé választották. Az 1939. májusában alakult Magyar-Német Társaság elnöke lett. 1936-ban magyar királyi titkos tanácsosi címet kapott. Több mutatása
65
éve