124
éve
Történelem kategória
108
éve
1918 – Három sikertelen merénylet után Budapesten lelőtték az 57 éves gróf Tisza István egykori miniszterelnököt.
Gróf Tisza István ellen négy merényletet követtek el, abból az utolsó, az 1918. október 31-i volt sikeres, azaz halálos. Az elsőt még a "Nagy Háború" frontján követte el egy tiszttársa. A következőt Kovács Gyula ellenzéki képviselő 1912. június 7-én követte el a Parlamentben. A golyó célt tévesztett, s helye évekig szemlélhető volt a Parlament mellvédjén. A következő merényletre a kommunisták Lékai Jánost (sokáig róla volt elnevezve a gróf Apor Vilmos tér) bérelték fel, a végóráit élő, tüdőbajos Gallilei-kör tagot. A fegyverrel bánni nem tudó Lékai merénylete nem sikerült, a rendíthetetlen gróf Tisza István a közelben álló rendőröknek adta a merénylőt. A negyedik merénylet egy jól előkészített akció volt, melynek során a budapesti Hermina úton álló Róheim villában kommunista gyanús merénylők hasba lőtték Tiszát felesége, Tisza Ilona (unokatestvér) és sógornője Almássy Denise szeme láttára. Néhány óra múlva meghalt. Több mutatása
104
éve
1922 – Szilsárkányban megszületett Hegedűs András, aki 1955-56-ban a minisztertanács elnöke volt.
1941-ben elnyerte a Turul Szövetség parasztfiatalok továbbtanulását támogató ösztöndíját és bekerült a budapesti Bolyai-kollégiumba, egyidejűleg a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem hallgatója lett. 1942-ben belépett az illegális kommunista pártba, aktívan részt vett a baloldali ifjúsági csoportosulások tevékenységében. 1943-ban a párt megbízásából megszervezte az egyetemista tagozatot és az illegális pártlap kiadásában is részt vett. 1944. augusztusában letartóztatták és két évi fegyházbüntetésre ítélték, de novemberben megszökött és a Kommunista Ifjúsági Szövetség titkárságának, valamint az újjászervezett kommunista párt (KP) tagja lett. 1945. januárjában a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (MADISZ) vidéki titkáraként, majd Zemplén és Sopron vármegyében a földreform miniszteri biztosaként, azután a MADISZ országos szervezőtitkáraként működött. 1946-ban, a pártfőiskolai tanfolyam elvégzése után, visszakerült a MADISZ Központi Vezetőségébe. 1947. februárjában teljes jogú képviselőként bekerült a parlamentbe, majd az agrárkérdés szakreferenseként Gerő Ernő vette maga mellé, részt vett a KP szövetkezeti politikai osztályának megszervezésében, amelynek helyettes vezetője, majd 1950 nyarán vezetője lett. Kinevezték az összevont mezőgazdasági és szövetkezetpolitikai osztály vezetőjévé, tagja lett a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Központi Vezetőségének, póttagja a Szervező Bizottságának, valamint megválasztották a KV titkárává. 1951-ben bekerült az MDP Politikai Bizottságába is, kinevezték földművelésügyi miniszterhelyettessé. Legfőbb felelőse lett az iparfejlesztésnek alárendelt agrárpolitika és az erőszakos téeszesítés első hullámának. 1952-ben az Állami Mező- és Erdőgazdaságok Minisztériumának, majd az Állami Gazdaságok és Erdők Minisztériumának élére került. Rákosi részleges bukása után, 1953. júliusában Nagy Imre kormányában a minisztertanács első elnökhelyettesi tisztségét kapta meg. 1955.04.14-én az MDP Központi Vezetősége kizárta Nagy Imrét a Politikai Bizottságból és a Központi Vezetőségből. Az április 18-20-án ülésező parlament felmentette a Nagy Imre-kormányt, és az új kormány megalakításával Hegedűs Andrást bízta meg. Rákosi és csoportja hűséges híveként és lekötelezettjeként támogatta Nagy Imre minden tisztségtől való megfosztását és teljes elszigetelését. Májusban kormánya aláírta Magyarország csatlakozását a "testvéri szocialista országok" közötti katonai egyezményhez, a Varsói Szerződéshez, amellyel törvényesítette a szovjet csapatok tartózkodását az országban. Júliusban rendelkezést adott ki a beszolgáltatás és a szabadpiaci értékesítés megszigorításáról. A parasztság és a munkásság helyzetének romlás mellett néhány pozitív változás is bekövetkezett: decemberben Magyarország az ENSZ tagállama lett, megkezdődött a Jugoszláviához fűződő viszony javítása. Az 1956.10.23-i forradalom után adta át a miniszterelnöki tisztséget, de a szovjet csapatok behívásának felelősségét magára vállalta. Október 28-án családjával együtt Moszkvába menekült. 1957-ben kizárták a pártból, az emigrációban egyre inkább eltávolodott a politikától és a szociológia felé fordult. 1958-ban visszatért Budapestre, munkatársa lett az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetének és a pártba is visszavették. 1961-től a Központi Statisztikai Hivatal elnökhelyettese, 1963-ban - miután megszerezte a közgazdasági-tudományok kandidátusa fokozatot - az általa megszervezett MTA Szociológiai Kutatócsoportjának vezetője lett. 1968-ban a Varsói Szerződés csapatainak Csehszlovákiába való bevonulása ellen tiltakozott, így revizionista nézetei miatt leváltották, egyidejűleg eltávolították a közgazdaság-tudományi egyetemi tanszékéről és publikációs tilalom alá helyezték. 1973-ban ismét kizárták a pártból a bürokratikus pártállamot bíráló tanulmányai miatt. Saját életútjáról kemény kritikával és önkritikával írt. Több mutatása
70
éve
42
éve
1984 – Testőrségének két szikh katonája lelőtte a 67 éves indiai miniszterelnök-asszonyt, Indira Gandhit.
Új-Delhiben történt a merénylet. Az első indiai miniszterelnök, Dzsaváharlál Nehru lányaként és közeli munkatársaként a kabinetben tájékoztatásügyi miniszter, valamint az Indiai Nemzeti Kongresszus tagja, illetve 1959-től elnöke volt. Lál Bahádur Sásztri miniszterelnök halála után, 1966.01.24-én választották először India miniszterelnök-asszonyává. 1964-ben elhunyt apja mérséklő politikáját kívánta folytatni, szocialista koncepciót képviselt a gazdaságpolitikai kérdésekben. 1975.06.12-én az 1971-es választási visszaélések miatt Uttar Pradesh állam bírósága semmisnek nyilvánította Indira Gandhi parlamenti mandátumát. A miniszterelnöknő fellebbezett a Legfelső Bírósághoz. A kormány rendkívüli állapotot hirdetett, letartóztatta az ellenzéki politikusokat és bevezette a sajtócenzúrát. Augusztus 6-án a parlament elutasította az Indira Gandhi ellen emelt vádakat, és megszavazta a kormány által beterjesztett alkotmánymódosítást. November 7-én a Legfelső Bíróság felmentette a választási csalás vádja alól. A gazdasági tervezés és a szociális reform területén radikális politikát folytatott, feltűnést keltett például a családtervezés eszközeként általa bevezetett kényszersterilizálás. 1977 márciusában megsemmisítő vereséget szenvedett a választásokon. Az új miniszterelnök, Morádzsi Deszái bejelentette a visszatérést a jogállamisághoz. 1980.01.14-én ismét Indira Gandhi került hatalomra, és februárban a 22 szövetségi állam közül kilencben feloszlatta a parlamentet. A merénylet után fia, a politikában járatlan Radzsiv Gandhi lett az ország új miniszterelnöke. A hinduk és szikhek közötti zavargásokban több mint 1100 ember vesztette életét. A lakosság védelmére a szikhek lakta városnegyedekbe kivezényelték a katonaságot, és kijárási tilalmat rendeltek el. Több mutatása
602
éve
1424 – Krakkóban megszületett I. Ulászló magyar király, aki a fenyegető török veszély elhárítására törekedett.
III. Ulászló néven lengyel király is volt. II. Ulászló lengyel király és Hedvig magyar hercegnő gyermeke, a Jagelló-dinasztia tagja volt. 1439-ben, Albert halála után a magyar főurak egy csoportja I. Ulászló megválasztását támogatta. Rozgonyi Simon püspök vezetésével küldöttség kereste fel Krakkóban, hogy fogadja el felkérésüket. A másik csoport, Garai László nádor és Szécsi Dénes esztergomi érsek vezetésével az özvegy Erzsébet királynét és a születendő gyermek király trónra kerülését akarta. A két párt között hossza alkudozás kezdődött, közben az anyakirályné ellopatta Visegrádról a Szent Koronát, amellyel a csecsemő fiát, V. (Utószülött) Lászlót Székesfehérvárott királlyá koronáztatta. Válaszul 1440. május 21-én I. Ulászló bevonult Budára, majd július 17-én a fehérvári bazilikában a Szent István ereklyetartójáról levett koronával Magyarország királyává avatták. Ekkor Erzsébet királyné a fiával együtt III. Frigyes német-római császárhoz menekült. 1441. január elején hadvezére, Hunyadi János Bátaszéknél döntő győzelmet aratott Erzsébet támogatóinak serege fölött, így I. Ulászló uralma az egész országban megszilárdult. A fenyegető török veszély elhárítására törekedett. Hunyadi már többször győzelmet aratott a törökök fölött, sikereit az 1443-44-es Balkán-félszigetre vezetett "hosszú hadjárat"-tal tetőzte be. I. Ulászló sereget gyűjtött, hogy egy sikeres hadjárattal véget vessen a törökök európai uralmának. Meghirdette az új hadjáratot, amikor a szultán követei a béke fejében Szerbia, Moldva és Havasalföld visszaadását ígérték. A felajánlott feltételek mellett, Hunyadi tanácsára 1444. augusztus 15-én meg is kötötte a 10 évre szóló váradi békét. Nem sokkal ezután Velence, a pápa és több keresztény uralkodó a háború folytatására buzdította, Giuliano Cesarini bíboros, pápai követ pedig a békére tett esküje alól oldotta fel. 1444. szeptemberében megindult a hadjárat a király, Hunyadi és Cesarini vezetésével. A Fekete-tengerig szinte akadálytalanul nyomult előre a 20 000 fős sereg, de Várnánál megtudták, hogy elárulta őket a segítségükre rendelt olasz hajóhad, amely az ellenük felvonuló török sereget átszállította a Boszporusz-szoroson. November 10-én - Hunyadi figyelmeztetése ellenére - a király rohamot vezetett a janicsárok ellen, akik rövid küzdelemben megölték. Ekkor pánik tört ki a magyar seregben, a katonák menekültek, a csata elveszett. A királyon kívül - többek között - Cesarini, Rozgonyi Simon püspök is életét vesztette a csatatéren. Hunyadi is csak nagy nehézségek árán tudott elmenekülni. Több mutatása
286
éve
21
éve
2005 – Meghalt Kuntár Lajos haditudósító, újságíró, népmesegyűjtő, tanár.
"A véres Don" című műve a legkiemelkedőbb második világháborús haditudósító memoár, mely mentes korabeli háborús propagandától. A könyvet betiltoták, a politikai rendőrség fogságába került egy hónapra, majd a rendszerváltásig korlátozátk, többször elbocsátották. 2004-ben könyvét ismételten kiadták a szerző önéletrajzi írásával kiegészítve. Több mutatása
139
éve
1887 – Megszületett Csang Kaj-sek kínai forradalmi vezető.
A Kuomintang Köztársaság (1928-1949), majd az emigráns tajvani kormány elnöke.
101
éve