Ma Gál névnapja van

Meghalt kategória

80 éve

1946 – A moszkvai Butirka börtön rabkórházában 72 éves korában meghalt gróf Bethlen István miniszterelnök.

Jelképes hamvait 1994-ben hazaszállították és a Kerepesi temetőben helyezték végső nyugalomra. Tanulmányait 1883-tól a bécsi Theresianumban, 1893 és 1896 között a budapesti tudományegyetemen, majd fél évig angliai egyetemeken végezte. A katonai szolgálat letöltése után, 1900-ban vendéghallgatóként végzett a magyaróvári Felsőbb Gazdasági Tanintézetben. 1901-ben a Szabadelvű Párt programjával országgyűlési képviselővé választották a marosvásárhelyi választókerületben. 1903-ban kilépett a pártból, 1905-től az Egyesült Függetlenségi és 48-as Párt, 1909-től Kossuth Ferenc függetlenségi pártja, 1913 és 1918 között az Alkotmánypárt programjával képviselte választókerületét. 1904 és 1918 között az Erdélyi Szövetség elnöke, 1905-ben az Országos Magyar Gazdasági Egyesület igazgatósági tagja, 1907-től a Székely Társaságok Szövetségének tiszteletbeli elnöke volt. 1914-től 1918-ig katonai szolgálatot teljesített az I. világháború különböző frontjain. 1918-19-ben élesen támadta gróf Károlyi Mihály egész külpolitikáját, valamint a polgári demokratikus átalakulási kísérletét és a kormány földreformtervét. 1919. februárjában megalapította a jobboldali, kormányellenes Nemzeti Egyesülés Pártját. 1919. márciusától júliusig - a Tanácsköztársaság idején - a bécsi Antibolsevista Comité vezetője és a szegedi kormány bécsi képviselője volt. 1920 elején a Párizsban tartózkodó magyar békedelegáció tagja, 1920-21-ben az Országos Menekültügyi Hivatal elnöke volt. Támogatta gróf Teleki Pál kormányalakítását, vezető szerepet játszott az új kormánypárt, az Egyesült Nemzeti Keresztény Kisgazda és Földmívespárt megalakításában. 1920. szeptemberében a hódmezővásárhelyi I. választókerület képviselőjeként, kormánypárti programjával bekerült a nemzetgyűlésbe. Teleki távozása után, 1921.04.14-én Horthy Miklós kormányzó miniszterelnöké nevezte ki. Ezzel egyidejűleg rövidebb időszakokra betöltötte a pénzügy-, az igazságügy-, a külügy- és a földművelésügyi miniszteri tisztségeket is. Kiegyensúlyozott liberális konzervatív politikát folytatott, amely konszolidációhoz vezetett. Betiltotta a szélsőjobboldali mozgalmakat és a kommunisták tevékenységét is. Megszilárdította az arisztokrata-nagytőkés politikai csoport befolyását, pénzügyi stabilizálást hajtott végre. Antidemokrata parlamenti rendszerben kormányzott, fokozatosan beszűkítette a választási rendszert és helyreállította a felsőházat. 1927-ben Olaszországgal aktív revíziós külpolitikát kezdeményezett. A Bethlen-korszak viszonylagos nyugalmat és fejlődést jelentett Magyarországnak a sok megrázkódtatás után. Miniszterelnökségének utolsó szakaszában (1929-31) - a nagy gazdasági világválság következményeként - véget ért a gazdasági fellendülés és a belpolitikai stabilitás, az ország pénzügyi helyzete megrendült. Intézkedési (a költségvetési kiadások csökkentése, mérsékelt adóemelés, a magyar mezőgazdasági export növelése, 3 napos bankzárlat) azonban a problémák megoldásához már nem voltak elegendőek, viszont a személyével szemben megnövelték az elégedetlenséget. 1931.08.24-én távozott a miniszterelnöki tisztségből. 1935-ig a kormánypárt vezetőjeként meghatározó szerepet játszott a politikai életben. 1935 és 1939 között a nagykanizsai választókerület országgyűlési képviselője volt, majd Horthy a felsőház örökös tagjává nevezte ki. A II. világháború idején fellépett a Németországhoz való túlságos kötődés, a nyugati hatalmaktól való elszakadás és a zsidótörvények ellen. A Szovjetunió elleni háborút és a hadüzenetet a nyugati szövetségeseknek súlyos hibának tartotta, Horthy politikai irányvonalának megváltoztatására törekedett. 1942-43-ban támogatta a Kállay-kormány különbéke-kísérleteit, 1943. februárjában a németellenes polgári erők összefogására megalakította a Nemzeti Társaskört. 1944. márciusa - a németek bevonulása után - a Gestapo elfogató parancsot adott ki ellene, bujkálni kényszerült. 1944. decemberétől házi őrizetben tartotta a szovjet főparancsnokság. Miután elutasította a kommunistákkal való együttműködést, 1945.04.28-án a Szovjetunióba vitték. 1927 és 1944 között a "Magyar Szemle" című folyóirat szerkesztőbizottságának elnöke, 1928-tól a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja, 1932-től a Revíziós Liga díszelnöke, 1938-tól a Kisfaludy Társaság tagja volt. Több mutatása

Teljes esemény 0

1946. 10. 05. Meghalt Történelem Magyar

50 éve

1976 – Meghalt Lars Onsager Nobel-díjas norvég származású amerikai kémikus, egyetemi tanár.

A fizikai kémia több területén végzett kutatásokat. Elméletének egyik legfontosabb fejezete különféle áramlási jelenségeket vizsgál. A róla elnevezett lineáris törvényben megállapította, hogy a folyamat sebessége arányos a folyamatot előidéző termodinamikai erővel. Vizsgálta a jég elektromos tulajdonságait, a szuprafolyékonyságot és a félvezetőket. Munkásságáért 1968-ban Nobel-díjat kapott. Több mutatása

Teljes esemény 0

1976. 10. 05. Meghalt Technika

16 éve

2010 – Meghalt Fürtös György keramikus és szobrászművész.

1962-ben, diplomázása után, a Zsolnay porcelángyárban helyezkedett el tervező művészként, itt dolgozott egészen 1999-ig. 1971-1980 között a gyár dísztárgyrészleg vezetője volt. Munkássága jellegzetesen formázott, gyakran humorosan torz elemekkel gazdagított szobrokból, domborművekből, plasztikákból áll. Művei között pop-artos szobrok, konstruktív pirogránit falképek és plasztikák, kutak, épületkerámiák is találhatók. Több mutatása

Teljes esemény 0

2010. 10. 05. Meghalt Alkotás Magyar

14 éve

2012 – Meghalt Claude Pinoteau francia filmrendező, aki a Sophie Marceau főszereplésével 1980-ban forgatott Házibuli rendezője.

Apja gyártásvezető, bátyja rendező volt. Karrierjét kellékesként és gyártásvezetőként kezdte, majd a korszak legjelentősebb filmrendezői (Jean Cocteau, Max Ophüls, Henri Verneuil, Claude Lelouch) mellett dolgozott asszisztensként. A bűnügyi történetek rajongójaként első saját filmjét Pinoteau Le Silencieux címmel 1972-ben forgatta Lino Venturával a főszerepben, majd 1974-ben a krimi-komédia La Gifle-nek is Ventura játszotta a főszerepét Annie Girardot és az akkor alig húsz éves Isabelle Adjani oldalán. A kamaszok problémái érdekelték az 1980-ban forgatott Házibuli, majd a két évvel később készült A házibuli folytatódik című filmekben is. Mindkét rész hatalmas kasszasiker volt, s a 14 évesen felfedezett Sophie Marceau-ból világsztár lett. Ő játszotta az 1987-es A párizsi diáklány címszerepét is. 2005-ben megjelent önéletrajzában hosszan írt ötvenéves töretlen pályafutása anekdotikus emlékeiről. "Csak szenvedéllyel lehet ezt a mesterséget űzni. A rendezők történetmesélők". Több mutatása

Teljes esemény 0

2012. 10. 05. Meghalt Film/Média

90 éve

1936 – Münchenben, hosszas betegeskedés után meghalt Gömbös Gyula, aki 1932-tól Magyarország miniszterelnöke volt.

A pécsi hadapródiskolában végzett, ahol 1905-ben tisztté avatták, majd a zágrábi 25. honvédezredben szolgált. 1911-től Budapesten felsőbb tiszti tanfolyamot, 1912 és 1914 között a bécsi Hadiiskolát végezte el. A XIII. (zágrábi) hadtest vezérkari osztályára került, az I. világháborúban a szerbiai fronton, majd a Kárpátokban harcolt. 1916. júniusában megsebesült, felgyógyulása után a Honvédelmi Minisztériumba helyezték. 1917-ben kinevezték a hadsereg hadtápügyi főnökének. 1918. novemberében az új magyar Hadügyminisztériumban szolgálattételre jelentkezett, előbb katonai attasé lett, majd a hadműveleti osztály balkáni csoportjának vezetője. Bekapcsolódott a gróf Károlyi Mihály vezette új rendszer megdöntésére indított szervezkedésekbe, és 1919. januárjában belépett a Magyar Országos Véderő Egyesületbe (MOVE), amelynek elnökévé választották. Eltávolították a Hadügyminisztériumból, és csapatszolgálatra rendelték Nagykanizsára, így nyugdíjaztatta magát. 1919. februárjában az internálás elől Bécsbe menekült, és a Tanácsköztársaság kikiáltása után bekapcsolódott az Antibolsevista Comité tevékenységébe. Kapcsolatba került az aradi, majd a szegedi ellenforradalmi kormánnyal, amelynek hadügyi államtitkára lett. 1919. augusztus végén tért vissza Budapestre, ahol kinevezték a hadsereg tanulmányi és propagandabizottságának vezetőjévé. 1920 elején ismét belevetette magát a politikai életbe, a MOVE szervezésével foglalkozott. A Kisgazdapárt programjával a törökszentmiklósi választókerület képviselője, majd a fajvédők vezére és az úgynevezett szabad királyválasztók egyik vezető egyénisége lett. Követelte egy diktatórikus rendszer megteremtését, zsidóellenes intézkedéseket, valamint könyörtelen leszámolást a forradalmárokkal és a sajtóval. 1921 őszén Nyugat-Magyarország kormánybiztosa és az ottani fegyveres ellenállás egyik vezetője volt. Habsburg- és forradalomellenességével a kormányzó kormányképes politikusnak tartotta. 1922. februárjában az Egységes Párt ügyvezető elnökévé választották. 1922-ben és 1926-ban Abádszalókon szerzett képviselői mandátumot. 1923. augusztusában - ellentétei miatt gróf Bethlen István miniszterelnökkel - kilépett az Egységes Pártból és megalakította a szélsőjobboldali Magyar Nemzeti Függetlenségi Pártot (Fajvédő Párt). 1928. szeptemberében - a bethleni konszolidáció következményeként - feloszlatta pártját, és visszatért az Egységes Pártba. Ezután Horthy Miklós kormányzó honvédelmi minisztériumi államtitkárrá, 1929. októberében honvédelmi miniszterré nevezte ki, majd szolgálaton kívüli tábornokká léptették elő, és vitézzé avatták. Katonai büntetőjogi reformot hajtott végre, megvalósította a rokkanttörvényt, és a hadsereg megfelelő színvonalának érdekében rendezte a tisztek fizetését. 1931-ben ismét Abádszalók képviselőjévé választották. A gróf Károlyi-kormány lemondása után, 1932.09.29-én Horthy Miklós megbízta a kormányalakítással. Megtartotta magának a honvédelmi tárcát, rövid ideig a külügyminiszteri tisztséget is betöltötte. 1932-től az általa alapított Nemzeti Egység Pártnak is a vezére volt. 1932.10.25-én meghirdette 95 pontból álló "Nemzeti Munkatervét", amelynek célja egy diktatórikus rendszer kialakítása volt. Nem sikerült ugyan olasz-német mintára átalakítania a magyar rendszert, de színezetét a fasizmus irányában módosította. Revízióra irányuló külpolitikát folytatott, Magyarországot a német-olasz tengely középpontjába akarta állítani. Terveiből - a konzervatív körök, a baloldal ellenállása és Gömbös egyre súlyosbodó vesebaja miatt - alig valósult meg valami. Betegszabadsága alatt, 1936. májusától Darányi Kálmán helyettesítette. Egy müncheni klinikán halt meg október elején. Több mutatása

Teljes esemény 0

1936. 10. 06. Meghalt Történelem Magyar