10
éve
Meghalt kategória
5
éve
2021 – Meghalt Gál Sándor vegyészmérnök, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.
1988 és 1993 között a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Kar dékánja. Kutatási területe a műszaki kémia és az analitikai kémia, ezen belül a termoanalitika, valamint a szilárd és olvadék fázisban lejátszódó nagyhőmérsékletű reakciók vizsgálata. Több mutatása
34
éve
1992 – Meghalt Marisa Mell osztrák filmszínésznő, festő, televíziós személyiség.
Eredeti nevén: Marlies Theres Moitzi. Az 1960-as, 1970-es évek olasz erotikus filmvígjátékaiban, valamint német és angol kalandfilmekben játszott. Több mutatása
976
éve
1050 – Itáliában meghalt Arezzói Guido zenetudós, aki megváltoztatta a hangjegyírást.
A dallamokat hármas vonalközben jegyezte le, bevezetett egy új - hat zenei hangra épülő (hexachord) - tanítási rendszert, és elemeit "ut-re-mi-fa-so-la"-val jelölte meg. A különböző hangmagasságokat jelölő skálahangokhoz egy, Keresztelő Szent Jánoshoz szóló híres, "Ut queant laxis" kezdetű gregorián himnusz sorainak első szótagjait használta fel. A hat skálahanghoz később a "si" (ti) hang társult hetedikként. Több mutatása
516
éve
1510 – Meghalt a korai reneszánsz festészet fő képviselője, Sandro Botticelli (Vénusz születése).
Firenzében halt meg. Eredeti neve: Allessandro di Mariano Filipepi Híres festményei, "Vénusz születése", "A tavasz" a firenzei Uffiziben, freskói a Sixtus-kápolnában, Rómában láthatók. Botticelli számos, túlzottan világias képét saját kezűleg égette el, mert a kor szellemének nem feleltek meg, sőt bűnösnek tartották a női szépséget előtérbe helyező, derűs festészetét. Több mutatása
39
éve
1987 – Meghalt Lángos Józsa sakkozónő, kilencszeres magyar bajnok.
1950-ben első magyar női versenyzőként kapta meg a nemzetközi női mester címet.
631
éve
1395 – 24 éves korában meghalt Mária magyar királynő, aki helyett az uralmat anyja, Erzsébet királyné gyakorolta.
Budán halt meg. 1371-ben született I. (Nagy) Lajos magyar - egyidejűleg lengyel - király és Kotromanic Erzsébet boszniai hercegnő gyermekeként. 1378-ban nővére, Katalin halála után trónörökös lett, amit 1379-ben Kassán a lengyel rendek el is ismertek, és még Nagy Lajos halála előtt, 1382. júliusában felesküdtek Máriára. A király halála után a lengyel trónt mégsem foglalhatta el, azt húga, Hedvig kapta meg. 1382. szeptember 17-én Székesfehérvárott koronázták magyar királynővé, de a tényleges hatalom anyja és Garai Miklós nádor kezében volt. A nemesség egy része ellenezte a nőuralmat, mert a magyar örökösödési hagyományoktól idegennek tartotta. 1385. november 1-jén kikényszerítették a házasságkötését Luxemburgi Zsigmonddal. Az új uralom ellen lázadó délvidéki főurak II. Károlynak (Kis Károly), az Anjou-család utolsó férfi tagjának ajánlották fel a koronát, amelyet elfogadott. December elején indult meg Buda felé, közben egyre gyarapodott támogatóinak a száma. Mária és Erzsébet szorult helyzetükben a megalázkodást választották, II. Károly elé mentek és ünnepélyesen köszöntötték. A hatalmat azonban elvesztették, így Mária kénytelen volt lemondani a trónról, és anyjával együtt részt kellett vennie II. Károly december 31-én megrendezett székesfehérvári koronázásán. Erzsébet királyné és Garai nádor összeesküvést szőttek a meggyilkolására, amelynek időpontját február 7-ére tűzték ki. Birtokadomány fejében Forgách Balázs, Erzsébet királyné pohárnokmestere vállalkozott a merényletre. Tőrrel támadt a királyra, majd a párviadalban mindketten súlyos sérüléseket szenvedtek. II. Károlyt a Visegrádi várba hurcolták, ezzel Mária visszanyerte hatalmát. II. Károly nem sokáig raboskodott Visegrádon, mert két hét múlva meghalt. A kedélyek azonban így sem csillapodtak le, a királynők személyesen mentek le a Délvidékre, hogy leszereljék a lázadókat. 1386. július 25-én fogságba estek, és a dalmáciai Novigrad várába zárták őket. Az anyakirálynét megfojtották, Mária pedig 1387. június 4-én szabadult ki egy velencei hajóhad segítségével. A hatalmat ismét elvesztette, mert férjét, Zsigmondot már március 31-én Székesfehérvárott királlyá koronázták. Mária gyermeket várt, de egy vadászat alkalmával leesett a lováról, és koraszülött gyermekével együtt meghalt. Váradon temették el. Több mutatása
188
éve
1838 – Meghalt Charles Maurice de Talleyrand-Périgord herceg francia államférfi, külügyminiszter.
Párizsban 84 éves korában halt meg. I. Napóleon császár, majd XVIII. Lajos külügyminisztere volt. 1814-ben ő képviselte Franciaországot a bécsi kongresszuson. A forradalom hatására kapcsolódott be a politikába, előtte egyházi karriert futott be, Autun püspöke volt. Franciaország szolgálatát tekintette legfőbb céljának. Külügyminiszterként lényeges politikai kérdésekben befolyásolta Franciaország sorsát. 1792-ben emigrációba kényszerült, majd 1797-ben tért vissza Franciaországba és 1807-ig vezette a külügyminisztériumot. Ellenezte I. Napóleon hódító terveit, ezért visszavonult. 1814-től szorgalmazta a Bourbonok visszatérését. 1806-ban Benevento, 1815-ben Dino hercege lett. Több mutatása
134
éve
77
éve