Augusztus 15.
Ma Mária névnapja van

Magyar kategória

181 éve

1845 – Megszületett gróf Teleki Sámuel, világutazó, az egyik legnagyobb magyar Afrika-kutató.

Gróf Teleki Sámuel a göttingeni és a berlini egyetemen folytatott gazdasági tanulmányokat, de már akkor is érdekelte a földrajz, a csillagászat és a geológia. 1881-ben, országgyűlési képviselőként ismerkedett meg Rudolf trónörökössel, és a közös vadászatok során kezdett kibontakozni egy afrikai expedíció terve. Egzotikus vadászat és a Kilimandzsáró megmászása volt a cél, de végül a szinte teljesen ismeretlen Kelet-Afrika feltérképezése is szóba jött. Teleki 18 A fehér ember nem járta vidékekre Teleki 1886 őszén indult el. A következő évben a Kilimandzsárót és a Kenya-hegyet is megmászta, majd eljutott a Baringo-tóig. Onnan továbbhaladva két újabb tavat fedezett fel következő tavasszal, melyeket Rudolf- és Stefánia tavaknak nevezett el. Útitársa, Höhnel Lajos pedig a Teleki-vulkán nevet adta a Rudolf-tó közelében lévő tűzhányónak. Teleki 889-ben tért vissza Magyarországra, kutatómunkájával jelentősen gyarapítva az emberiség Afrikára vonatkozó konkrét ismereteit. Teleki 1894-ben az MTA tagja lett, és 71 éves korában, 1916-ban halt meg. Több mutatása

Teljes esemény 0

1845. 11. 01. Született Magyar

147 éve

1879 – Budapesten megszületett gróf Teleki Pál miniszterelnök és földrajztudós.

1930-ban megkapta a Corvin-láncot, a kor legmagasabb tudományos-művészeti kitüntetését. 1897 és 1901 között a budapesti tudományegyetemen jogi és államtudományi, ezzel párhuzamosan földrajzi és szociológia tanulmányokat folytatott, a magyaróvári Felsőbb Gazdasági Tanintézetben is tanult. 1903-ban szerzett államtudományi doktori oklevelet Budapesten. 1903-tól Lóczy Lajos mellett dolgozott gyakornokként az egyetemi földrajzi intézetben, 1904-től szolgabíró volt Szatmárnémetiben. 1905 és 1910 között a nagysomkúti választókerületet képviselte, részt vett a darabontkormány elleni "nemzeti ellenállás"-ban. 1907-től a földrajztudomány felé fordult, Szudánban tett nagyobb utazást, majd térképészeti kutatásokat folytatott Európa nagy könyvtáraiban. A magyar és a nemzetközi tudományos életben az 1909-ben megjelent "Atlasz a japán szigetek cartographiájának történetéhez" című művével vált híressé. 1909-től 1913-ig a Földrajzi Intézet igazgatója, 1913-ban a Turáni Társaság elnöke, 1910-től 1923-ig a Magyar Földrajzi Társaság főtitkára volt. 1913-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1922-ben igazgató, 1925-ben tiszteleti tagjává választották. Az első magyar tudományos igényű világatlasz gróf Teleki Pál irányításával készült el. 1912-ben Észak-Amerikában tett utazást, 1914-ben önkéntesként, főhadnagyi rangban parancsőrtisztként a szerb, majd az olasz fronton teljesített szolgálatot. 1915-ben Keszthelyen ismét képviselővé választották az Alkotmánypárt programjával, a szociálpolitika és a szociális egészségügy kérdései foglalkoztatták. 1914-től a Fajegészségügyi Bizottság, 1917-től a Magyar Fajegészségügyi és Népesedéspolitikai Társaság, 1917-18-ban az Országos Hadigondozó Hivatal elnöke volt. 1918 őszétől a békekonferenciára készült fel, 1919 elejére egy munkacsoport élén elkészítette Magyarország községenkénti néprajzi térképét. A Székely Nemzeti Tanács külkapcsolatainak megteremtésében is részt vett, valamint a Területvédő Liga elnöki tisztségét is elfogadta. Svájcban tartózkodott a Tanácsköztársaság kikiáltása idején, majd Bécsben bekapcsolódott az Antibolsevista Comité munkájába. 1919. májusától augusztusig a szegedi ellenkormányok külügyminisztere, és július-augusztusban a második ellenkormány földművelésügyi minisztere is volt. A Béke-előkészítő Iroda tudományos osztályának vezetőjeként 1919 őszétől azoknak a térképeknek, tanulmányoknak és statisztikáknak irányította az elkészítését, amelyeket a magyar békedelegáció a párizsi béketárgyalásokra vitt. Gróf Apponyi Albert mellett a delegáció másik főmegbízottja gróf Teleki Pál volt. 1920. áprilisától külügyminiszteri tisztséget töltött be, július 19-én miniszterelnök lett. Rövidebb időszakokra betöltötte a külügyminiszteri és a nemzeti kisebbségek tárca nélküli minisztere tisztségét is. A kormányzat és az államhatalom megszilárdítását tűzte ki célul, feloszlatta a tiszti különítményeket, az Ébredő Magyarok Egyesületének működését felfüggesztette. 1920-ban a trianoni békeszerződést, 1921-ben "az állami és társadalmi rend hatékonyabb védelméről" szóló 3. törvénycikket fogadtatta el, amely a kommunista pártot illegalitásba kényszerítette, de a szélsőjobboldal és a volt különítményesek ellen is felhasználható volt. A "numerus clausus" törvénnyel - a felsőoktatásban a zsidók számarányának csökkentésével - az antiszemita közhangulatot igyekezett mérsékelni. A parasztságot a Nagyatádi Szabó István-féle földreform elfogadtatásával próbálta megnyerni. 1921. márciusában, IV. Károly első visszatérési kísérleténél bizonytalan magatartást tanusított, elvesztette Horthy Miklós kormányzó bizalmát. Április 14-én beadta a lemondását, majd a Menekültügyi Hivatal és a Társadalmi Egyesületek Szövetségének elnöke lett, valamint elfoglalta a gazdasági földrajzi tanszéket a budapesti Tudományegyetemi Közgazdaság-tudományi Karon. 1922-ben főcserkész, 1923-ban tiszteletbeli főcserkész lett, 1924-ben a Népszövetség által kiküldött 3 tagú iraki határmegállapító bizottság tagja volt. 1926-ban az úgynevezett frankhamisítási ügyben vádat emeltek ellene, felmentették, de hírnevének nem tett jót az ügy. 1924-ben a Szociográfiai Intézetet, 1926-ban az Államtudományi Intézetet szervezte meg a revízió tudományos megalapozásának szolgálatára. 1926-ban a kormánypárt tagja lett, 1927-ben bekerült az akkor alakult felsőházba a közgazdaság-tudományi kar képviseletében. Vezető szerepe volt a tudománypolitikában és a tudományszervezésben, valamint az egyetemi ifjúság mozgalmainak összefogásában. 1927-ben közreműködött a Magyar Revíziós Liga megalakításában. Már 1920-tól a Báró Eötvös József Collegium kurátora, 1932-től az Országos Ösztöndíjtanács, 1936-37-ben az Országos Közoktatási Tanács, 1936-tól a külföldi Collegium Hungaricumok kuratóriumának elnöke, 1937-38-ban a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektora volt. 1938-ban a tokaji választókerületben kormánypárti programjával ismét országgyűlési képviselővé választották. 1938. májusában az Imrédy-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere lett, főként a területi revízióval foglalkozott. A német orientáció túlsúly és a fasiszta típusú reformtörekvések miatt elfordult Imrédy politikájától, akinek bukása után, 1939.02.16-án másodszor is elvállalta a miniszterelnökséget. A szélsőjobboldal visszaszorítását tűzte ki célul, betiltotta a Nyilaskeresztes Pártot, ugyanakkor elfogadtatta a második zsidótörvényt. Szociálpolitikai intézkedéseivel együtt sikerült megszilárdítania a belső rendet. Külpolitikáját a területi revízió folytatása és a háborús konfliktusokból való távolmaradás jellemezte. 1939-ben visszacsatolták Kárpátalját, Magyarország csatlakozott az antikomintern paktumhoz és kilépett a Népszövetségből. 1939 őszén megtiltotta magyar területen a német csapatok átvonulását, a német-lengyel háború után pedig befogadta a lengyel menekülteket. 1940-ben a német hadsereg látványos sikerei és a második bécsi döntés Magyarországot a németek mellé kényszerítette. A területi revízió fejében a magyar területeken át kellett engedni a Romániába tartó német csapatokat, és októberben Magyarország csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez. A belpolitikában is kezdtek mutatkozni a jobbratolódás egyértelmű jelei. Szálasi Ferencet szabadon engedték, elismerték a Volksbundot a hazai németség kizárólagos szervezetének, egy újabb, szigorúbb zsidótörvény kidolgozását kezdték meg. Külön gazdasági egyezményt kötött a kormány Németországgal az oda irányuló élelmiszer- és takarmányexport növeléséről. Külpolitikailag már csak Jugoszlávia felé nyílt szabad mozgástér, ezért Teleki 1940. decemberében jugoszláv-magyar "örök barátsági szerződés"-t kötött. Amikor 1941. márciusában Hitler elhatározta Jugoszlávia lerohanását, Magyarország részvételét kérte a támadásban. Teleki nem vállalhatta a szerződésszegést, ezért a tragikus helyzetben április 3-ára virradóra főbe lőtte magát. Ezzel akarta figyelmeztetni és felrázni a magyar és a nemzetközi közvéleményt. Több mutatása

Teljes esemény 0

1879. 11. 01. Született Történelem Magyar

126 éve

1900 – Késmárkon megszületett Bruckner Győző, a szerves kémia egyik legnagyobb magyar kutatója.

Bruckner Győző a Budapesti Műegyetem Vegyészmérnöki Karán és a Szegedi Tudományegyetem Matematika és Természettudományi Karán tanult, majd 1926-tól 1929-ig Szegeden, Berlinben és Grazban dolgozott. Hazatérése után Szegeden megalapította mikroanalitikus iskoláját. 1938-ban lett a Szerves Kémiai Intézet igazgatója, 1950-től húsz éven át az ELTE Szerves Kémia Tanszékének vezetője volt. Legjelentősebb tudományos eredményei a peptidkémiai kutatások területén születtek. 1952-ben jelent meg először Szerves kémia című könyve, amely egyre bővülve, újabb kiadásokban a továbbképzés és kutatás egyik legmegbízhatób forrásmunkája. Tudományos tevékenységét több más külföldi elismerés mellett 1949-ben és 1955-ben is Kossuth-díjjal jutalmazták. Több mutatása

Teljes esemény 0

1900. 11. 01. Született Magyar

108 éve

1918 – Gróf Károlyi Mihály liberális reformpolitikus önálló magyar kormányt alakított.

1919.01.11-ig volt miniszterelnök. A budapesti tudományegyetemen végezte jogi tanulmányait, politikai pályafutását a Szabadelvű Pártban kezdte. 1901-ben a zilahi választókerületben jelöltette magát, de vesztett az ellenzéki jelölttel szemben, majd gróf Tisza István erőszakos politikája miatt kilépett a kormánypártból. 1905-ben a pétervásári választókerületben már függetlenségi programjával szerzett mandátumot, és belépett a Függetlenségi és 48-as Pártba. 1906-ban a főrendiház tagja, 1909 és 1912 között az Országos Magyar Gazdasági Egyesület elnöke volt. 1910-ben a kápolnai választókerületben pártonkívüli függetlenségi programmal bekerült a képviselőházba, ahol ellenezte a német orientációt és a hármas szövetséget, fellépett az antant és a szomszéd népekhez való közeledés, a szociális reformok és az általános választójog bevezetése mellett. 1914 nyarán az Amerikai Egyesült Államokban tett hosszabb utazást. Az I. világháború kitörésekor Franciaországban tartózkodott, ahol rövid időre internálták. Ellenezte a háborút, de rövid ideig huszártisztként a román fronton teljesített szolgálatot. 1916-ban követőivel együtt kilépett a háborút támogató Függetlenségi Pártból, és megalapította az úgynevezett Károlyi Pártot, politikai szövetséget a szociáldemokratákkal és a polgári radikálisokkal keresett. 1918-ban a forradalmi mozgalom, majd az "őszirózsás" forradalom vezére lett. November 1-jén állt a kormány élére, valamint a külügyminiszteri és rövidebb időszakokra a pénzügy- és a hadügyminiszteri tisztséget is betöltötte. Kormánya a háborús vereség okozta katasztrofális helyzeten nem tudott változtatni, megerősödtek a bal- és jobboldali szélsőséges irányzatok, amelyek növelték politikai elszigeteltségét. 1918.11.16-án kikiáltotta az első Magyar Köztársaságot, Ausztriával minden államjogi kapcsolatot megszüntetett. Magyarország kivált a Habsburg-Monarchiából. 1919.01.11-én Károlyi Mihályt megválasztották a Magyar Köztársaság elnökévé. Az egyre mélyülő válságon nem tudott úrrá lenni, március 20-án - a Vix-jegyzék benyújtása után - kormányával együtt lemondott tisztségéről. A március 21-én hatalomra jutott kommunistákkal nem értett egyet, és nem akart együttműködni velük. Az ellenforradalomtól tartva 1919.07.04-én emigrált Csehszlovákiába, 1925 után Ausztriában, majd Jugoszláviában élt és a Horthy-rendszer ellen folytatott kíméletlen agitációt. Ezalatt Magyarországon rágalmazásoktól sem mentes kampány indult ellene. 1923. februárjában a budapesti törvényszék bűnösnek találta felségsértés és hűtlenség vádjával, és teljes vagyonelkobzásra ítélte. A kommunistákkal kezdte keresni a kapcsolatot, 1930-ban az Amerikai Egyesült Államokba, 1931-ben a Szovjetunióba látogatott. Ekkor többnyire Párizsban élt, és lelkes cikkekben tette közzé tapasztalatait a francia sajtóban. A Szovjetunióban sorra gyártott koncepciós perek, valamint a Hitler-Sztálin-paktum lehűtötte lelkesedését, de az antifasiszta összefogás érdekében hallgatott. A II. világháború idején Londonban élt, ahol az Új Demokratikus Magyarország Mozgalom, majd az Angliai Magyar Tanács elnökeként küzdött a fasizmus ellen. 1945.04.02-án kiemelkedő személyiségként képviselőnek jelölték az ideiglenes nemzetgyűlésbe, de nem kapott jelentősebb politikai szerepet. 1946. februárjában tért haza az emigrációból. Visszavonultan élt 1947. júliusáig, amikor párizsi követté nevezték ki, hogy eltávolítsák a magyarországi közéletből. 1948-ban Belgiumra, 1949-ben Luxemburgra is kiterjesztették kinevezését. A Magyarországon kialakult terror és a hidegháborús nemzetközi légkör miatt a visszavonulást fontolgatta. 1948. decemberében Rákosi Mátyás pártvezetőnél közbenjárt Mindszenty József érsek-prímás letartóztatási ügyében. A bíróság elé állítás helyett javasolta a főpap Vatikánba való kiutasítását, de ezt elutasították. A Rajk László elleni koholt per idején végleg szakított a Rákosi-rendszerrel. Nyíltan kiállt Rajk mellett, 1949.06.02-án lemondott követi tisztségéről. Egy nyilvánvaló hazugság miatt perújrafelvételt kért. Ekkor Rákosi megfenyegette, mire Károlyi nyilvánosságra hozta a pártvezérnek írt táviratát. Másnap, október 17-én a népi demokrácia árulójának nyilvánították, aki átállt a reakció és az imperializmus oldalára. Így másodszor is emigrációba kényszerült. 1955-ben halt meg Franciaországban, 1962-ben hazaszállították a hamvait, és a budapesti Kerepesi temetőben helyezték végső nyugalomra. Több mutatása

Teljes esemény 0

1918. 11. 01. Történelem Magyar