83
éve
Magyar kategória
78
éve
1948 – Dobi Istvánt nevezték ki magyar miniszterelnökké, aki helyett valójában Rákosi kormányzott.
Hat elemit végzett szülőfalujában, majd 1949-ben népfőiskolát Budapesten. 1910-től mezőgazdasági munkásként dolgozott, a Tanácsköztársaság idején a Vörös Hadseregben harcolt a román csapatok ellen, fogságba került, majd a hajmáskéri internálótáborba került. 1920. novemberében tért vissza szülőfalujába, pályafenntartási napszámosként vállalt munkát a MÁV-nál, utána 1931-ig fatelepen dolgozott, majd alkalmi munkás volt. Kapcsolatba került a szakszervezeti mozgalommal, belépett a Földmunkások Országos Szövetségébe és az MSZDP-be. 1930-ban elnöke lett az általa alapított MSZDP szőnyi szervezetének. 1936-ban átlépett az FKgP-be, Komáromban a Kisalföldi Mezőgazdasági Kamaránál kapott állást, az FKgP szervezőtitkárává nevezték ki, és a párt választmányának tagja lett. 1937-ben az FKgP földmunkás tagozatának elnökévé választották, 1939-ben az Országos Mezőgazdasági Kamara tagja lett. 1939 és 1941 között az almásfüzitői olajfinomítóban dolgozott, majd kubikusként vállalt munkát. 1940-ben elvégezte a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Tanácsának vezetőképző tanfolyamát, 1941-ben a Magyar Parasztszövetség országos titkárává választották, 1943-ban a földmunkás szakosztály elnöke lett. Országos szervezőtitkárként kapcsolatba került az illegális kommunista párttal. A német megszállás után nem tartóztatták le, sőt a "Kis Ujság" főszerkesztőjeként bekapcsolódott a Magyar Front tevékenységébe. Behívták katonának, egy munkaszolgálatos századhoz került és 1945 tavaszán fogságba került. Távollétében beválasztották az ideiglenes nemzetgyűlésbe az FKgP színeiben, valamint tagja lett a szőnyi kommunista pártszervezetnek is. 1945. augusztusában alelnökként, valamint a Politikai Bizottság és az országos intézőbizottság tagjaként bekerült az FKgP legfelső vezetésébe. Az 1945. novemberi választások után államminiszter, 1946. februárjától decemberig földművelésügyi miniszter, majd 1947. szeptemberig ismét államminiszter volt. 1947. júniusában, Nagy Ferenc miniszterelnök lemondatása után, az FKgP elnöke lett, a kommunisták politikáját biztosította támogatásáról, megindította az FKgP "reakciós erők"-től való megtisztítását. 1948. áprilisától decemberig ismét a földművelésügyi miniszteri tisztséget töltötte be, 1948 nyarától a kommunisták nyílt diktatúrájának megteremtését támogatta. Dinnyés Lajos lemondása után, Rákosi Mátyás vezette kommunista párt december 10-én miniszterelnökké nevezte ki, nyíltan kiállt a többpárti demokrácia felszámolása mellett. Dobi Istvánnak csak hivatala volt, a hatalom a Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Farkas Mihály és Révai József által alkotott úgynevezett "négyes fogat" kezében volt. Az intézkedések részeseként azonban súlyos felelősség terhelte azért, hogy az ország az 1950-es évek elejére a mélypontra jutott és rendőrállammá vált. 1952.08.14-én Rákosi felmentette a kormányfői tisztségből, Rónai Sándor helyét vette át az Elnöki Tanács élén, a minisztertanács elnöki tisztségét Rákosi Mátyás, az MDP főtitkára foglalta el. Dobi István az Elnöki Tanács semmiféle hatalommal nem rendelkező elnökeként szó nélkül aláírt minden felmentést és kinevezést, a sokszor tragikus történelmi eseményeknek csak nézője volt. Az 1956. októberi forradalom után nyíltan kiállt a Kádár-rendszer mellett, 1959-ben a belépett a Magyar Szocialista Munkáspártba, és a Központi Bizottság tagja lett. 1967.04.14-én nyugdíjazták, majd 1968. júniusában kinevezték az Országos Szövetkezeti Tanács elnökévé, de súlyos betegsége következtében néhány hónap múlva meghalt. Több mutatása
45
éve
1981 – Bemutatták a Vuk című egész estés magyar rajzfilmet.
Fekete István Vuk című regénye alapján készült. A rendező Dargay Attila.
185
éve
1841 – Pesten, Fáy András elnökletével megalakult a liberális ellenzéket tömörítő Nemzeti Kör.
Fáy András a novella- és regényírás úttörője, A Bélteky-ház című írása az első magyar regény. Nemesként szorgalmazta a feudalizmus lebontását, résztvevője volt a reformkor szinte minden megmozdulásának, amellyel kiérdemelte 'a nemzet mindenese' nevet. Több mutatása
176
éve
151
éve
1875 – Meghalt Toldy Ferenc irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, az MTA tagja.
Eredeti nevén: Schedel. A Magyar Tudományos Akadémia tagja, titkára, a Kisfaludy Társaság másodelnöke. Nagy érdeme a magyar irodalomtörténetnek rendszeres tudományos formába öntése. Több mutatása
141
éve
136
éve
1890 – Megszületett Bárdossy László miniszterelnök, akit háborús főbűnösként a Népbíróság golyó általi halálra ítélt.
Szombathelyen született. Jogi tanulmányait a budapesti, a berlini és a párizsi egyetemen végezte, 1912-ben szerzett jogi doktori oklevelet a budapesti tudományegyetemen. Pályafutását segédfogalmazóként kezdte 1913-ban a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye tanfelügyelőjeként is dolgozott egy ideig. 1918-tól miniszteri segédtitkár, 1921-től miniszteri titkár volt. 1922-ben a Külügyminisztérium sajtóosztályára került, amelynek 1924-ben kinevezett vezetője lett. 1926-ban miniszteri tanácsossá, 1930-ban követségi tanácsossá nevezték ki, első beosztott tisztviselője lett a londoni magyar követségnek. 1934. októberétől bukaresti magyar követként és meghatalmazott miniszterként vezette a követséget, 1941.02.04-én a külügyminiszteri székbe került, majd gróf Teleki Pál öngyilkosságát követően, 1941.04.04-én Horthy Miklós kormányzó miniszterelnökké nevezte ki, valamint a külügyminiszteri tárcát is megtartotta. Amikor Jugoszlávia már ténylegesen szétesett, hozzájárulását adta a Délvidék megszállásához. Elhallgatva Molotov szovjet külügyi népbiztos baráti hangú üzenetét, 06.26-án bejelentette a parlamentben a hadiállapotot Magyarország és a Szovjetunió között. A régi határok visszaszerzése érdekében hitt a németek győzelmében. A tengelyhatalmak nyomására decemberben bejelentette, hogy Magyarország és Nagy-Britannia, valamint az Amerikai Egyesült Államok között is beállt a hadiállapot, majd 1942. januárjában német követelésre a keleti frontra küldte a 2. magyar hadsereget. Belpolitikájára nagy hatással volt Gömbös Gyula jobboldali radikális ideológiája. Beterjesztette a III. zsidótörvényt, amely megtiltotta a házasságot a zsidók és nem zsidók között, "fajgyalázás"-nak minősítette a közöttük fennálló nemi kapcsolatot, ezért büntette, és bevezette a házasság előtti kötelező orvosi vizsgálatot. A háborúba való belépés és a radikális zsidótörvény miatt szembekerült a konzervatív-nyugatbarát körökkel, akik menesztését követelték Horthytól. 1942. márciusában távozott a kormányfői tisztségből, majd a németbarát szélsőjobboldal egyik vezéralakja, 1943-ban az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga elnöke lett. 1944. májusában szülővárosa, Szombathely országgyűlési képviselőjévé választották, októberben a szélsőjobboldali Törvényhozók Nemzeti Szövetségének megalakításában vett részt. 1945 elején Bajorországban telepedett le, áprilisban beutazási vízumot kapott Svájcba. Egy vidéki gyűjtőtáborba került, ahol diplomata útlevelével szabad mozgást követelt magának és családjának, így az igazságügyi és rendőrségi miniszterhez került az ügye. Május 4-én visszatoloncolták Németországba, az amerikaiak letartóztatták, és október 3-án másokkal együtt Budapestre szállították. Október 29-én Népbíróság elé állították háborús bűnök miatt, ahol szellemi fölényességgel, bátran védekezett. November 3-án háborús főbűnösként kötél általi halálra ítélték, de a kivégzés előtti napon "kegyelemből" golyó általi halálbüntetésre változtatták az ítéletet. 1946.01.10-én végezték ki a Markó utcai fegyház udvarán. Több mutatása
135
éve
131
éve