152
éve
Történelem kategória
151
éve
1875 – Megszületett nádudvari Tormay Cécile írónő, műfordító, közéleti szereplő.
Létrehozta a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége nevű konzervatív-keresztény szellemiségű női szervezetet. 1930-ban kulturális tevékenysége elismeréseként a Corvin-koszorú tulajdonosa lett. 1935-ben a Népszövetség Szellemi Együttműködés Nemzetközi Bizottságába egyhangúlag választották a Marie Curie halálával megüresedett székbe. 1936-ban jelölték a Nobel-díjra. Regényei számos nyelven jelentek meg a világban, nemzetközi sikereket aratva. Régi ház című családregénye a biedermeier kori Pest bemutatása. Bujdosó könyv című naplószerű regénye az őszirózsás forradalomról és a Tanácsköztársaságról szól. Latinból magyarra fordította középkori legendáinkat Magyar Legendárium címmel. Több mutatása
131
éve
1895 – Lobosban megszületett Juan Domingo Perón argentín tábornok és politikus, köztársasági elnök.
1946-tól 1955-ig és 1973-tól 1974-ig volt köztársasági elnök. 1946. február 24-én győzött az argentín elnökválasztáson és június 4-én lépett hivatalba. 1945 előtt a hitleri Németországra igyekezett támaszkodni, kifejezetten angol- és Amerikaellenes politikát folytatott. Hozzálátott Argentína iparosításához, az állami gazdaságirányítással az ország gyorsabb fejlődéséhez, és főként a munkásosztály gazdasági-szociális helyzetének javításához járult hozzá, amely rendszerének támogatója lett. Perón felemelte a béreket, államosította a gyárakat és a vasutat, közmunkákra adott megrendeléseket. A róla elnevezett peronizmus célja a nagybirtok felszámolása, és az alsóbb rétegek életszínvonalának emelése volt átfogó szociális törvényhozás útján. A bel- és külpolitikában is a kommunizmus és a kapitalizmus közötti harmadik utat hirdette, ami Argentínában a szélsőjobboldali jellegű népiességet jelentette. Perón 1944-ben, 49 évesen ismerte meg az akkor 25 esztendős María Eva Duartét, vagy ahogy Argentína megismerte őt: Evita Perónt. Az asszony mindvégig támogatója volt Perón politikájának, sokat is tett férje sikereiért. Perón népszerűségét jelentős részben feleségének köszönhette. Több mutatása
124
éve
1902 – Átadták a Steindl Imre által tervezett Országházat.
Steindl Imre (Pest, 1839. október 29. – Budapest, 1902. augusztus 31.): építész, műegyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Steindl Imre legfőbb műve, egyben Budapest egyik építészeti szimbóluma az Országház, azaz a Magyar Köztársaság parlamentjének épülete, amely tervei alapján 1885-1904-ben épült. Az épület teljes befejezését a művész már nem érhette meg. Az Országház a Magyar Országgyűlés és egyes intézményeinek (például Országgyűlési Könyvtár) a székhelye. Budapest V. kerületében, a Duna partján, a Kossuth Lajos téren található. Az épületet gyakran Parlamentként is emlegetik. Több mutatása
123
éve
1903 – Megszületett Nagy Ferenc kisgazda miniszterelnök, aki 1946-ban alakított kormányt.
Tildy Zoltán köztársasági elnökké választása után alakított kormányt. Bissén született. Hat elemit végzett szülőfalujában, majd 1931-ig szülei kisbirtokán dolgozott, valamint favágást, fuvarozást és napszámot is vállalt. Helyi újságokban, majd 1929-től a "Pesti Hírlap"-ban is jelentek meg paraszti tárgyú írásai, neve országosan ismertté vált. Monográfiájával a Faluszövetség pályázatán aranyérmet nyert szülőfalujában. 1924-ben belépett Nagyatádi Szabó István Kisgazdapártjába, amelynek 1928-tól 1930-ig Baranya vármegyei alelnöke volt. 1930-ban többek között Tildy Zoltánnal megalapította az FKgP-t, és főtitkára volt 1930. októberétől 1945. augusztusig. 1932-ben Budapestre költözött családjával együtt, 1933 és 1935 között a "Független Kisgazda" című hetilapot is szerkesztette. 1939-ben bekerült a képviselőházba az FKgP Baranya vármegyei listáján. 1941-ben a Magyar Parasztszövetség létrehozásának egyik kezdeményezője, 1941-től 1943-ig elnöke is volt. 1942-ben csatlakozott a Magyar Történelmi Emlékbizottsághoz, kiállt az alkotmányosság védelme mellett, bírálta az egyoldalú német orientációt. 1943 nyarán aláírta az FKgP Kállay Miklós miniszterelnökhöz címzett memorandumát, amelyben a háborúból való kilépést és a semlegesség kinyilvánítását követelték. Támogatta az FKgP és az MSZDP pártszövetségét. A német megszállás után illegalitásba kényszerült, de már 1944. áprilisában önként jelentkezett a Gestapónál, hogy elkerülje családja Németországba hurcolását. Áprilistól októberig a Gestapo fogságban tartotta, majd a nyilaspuccs után bujkálnia kellett. Az ostrom megszűnése után, 1945. januárjában hozzákezdett az FKgP újjászervezéséhez, a Budapesti Nemzeti Bizottság tagja lett, majd februárban Debrecenbe ment, ahol a kommunista vezetőkkel és a Szövetséges Ellenőrző Bizottsággal találkozott. Áprilistól nemzetgyűlési képviselő és az Országos Földbirtokrendező Bizottság alelnöke, majd az Országos Gazdasági Tanács és a Legfelsőbb Honvédelmi Tanács tagja, újjáépítési miniszter, az FKgP, a Nemzetgyűlés elnöke és a kollektív államfői testület, a Nemzeti Főtanács tagja volt. 1946.02.04-én miniszterelnökké nevezték ki, miután Tildy Zoltánt köztársasági elnökké választották. Igyekezett jó kapcsolatokat fenntartani a koalíciós partnerekkel, a Szövetséges Ellenőrző Bizottsággal, valamint az USA, Nagy-Britannia és a Szovjetunió követével, a pártközi megállapodásokhoz szigorúan tartotta magát. Ragaszkodott hozzá, hogy pártja politikai súlyának megfelelően legyen képviselve valamennyi hatalmi ágazatban, így akaratlanul is szembekerült a baloldallal, főként a kommunistákkal. Engedmények árán törekedett a politikai béke megőrzésére: eltűrte a kisgazda képviselők kizárását a parlamentből, a nagybankok állami ellenőrzését, valamint négy nehézipari üzem állami kézbe vételét. 1946-ban járt Moszkvában, az USA-ban és Nagy-Britanniában, majd hazafelé Párizsban szembesült azzal, hogy a magyar békecélokhoz egyik nagyhatalomtól sem remélhet támogatást. Ősszel, a kommunista párt III. Kongresszusát követően kijelentette, hogy a Kisgazdapárt nem hajlandó további engedményekre, és megakadályozza pártja baloldali hatalmi előretörését. 1947 elején a kommunisták "köztársaság-ellenes összeesküvés"-t lepleztek le, amit az FKgP koalícióból való eltávolítására, végső soron felszámolására használtak fel. Tavasszal hozzáláttak a miniszterelnök végleges eltávolításához, személyét belekeverték az úgynevezett összeesküvésbe. Nagy Ferenc Svájcban töltötte szabadságát, ahonnan május 30-án közölte, hogy nem tér vissza Magyarországra és lemondott miniszterelnöki tisztségéről. Június 3-án kizárták az FKgP-ből, októberben megfosztották állampolgárságától, 1948-ban a vagyonát is elkobozták. Kivándorolt az USA-ba, Washington mellett vásárolt egy farmot, ahol gazdálkodott, majd 1951-től ismét csak a politikával foglalkozott. Részt vett a Magyar Nemzeti Bizottmány megalapításában, amelynek 1955 és 1957 között elnöke is volt. Közreműködött a kelet-közép-európai parasztpártok vezetőit összefogó Nemzetközi Parasztunió létrehozásában, ennek alelnöki tisztségét 1948-tól 1964-ig töltötte be. Az USA külügyminisztériumának felkérésére és támogatásával körutat tett a távol-keleti államokban, és figyelmeztett a rájuk leselkedő kommunista veszélyre. Előadásokat tartott amerikai felsőoktatási intézményekben, 1957-ben a Kaliforniai Egyetem díszdoktora lett. 1970-ben vonult vissza a politikai élettől felesége betegsége miatt. A kommunista rendszer által előkészített és engedélyezett hazalátogatása hirtelen halála miatt már nem valósulhatott meg. Több mutatása
114
éve
1912 – Bulgária, Szerbia, Görögország és Montenegro megindította az első Balkán-háborút Törökország ellen.
Bulgária és Szerbia egyezséget kötött Törökország balkáni uralmának teljes megszüntetésére, Macedónia, Trákia és Albánia annektálására. A II. Miklós cár által támogatott Balkán Szövetséghez csatlakozott Görögország és Montenegro is. A Balkán már a XIX. század második felétől a nemzetközi politika egyik válsággóca volt. Újabb és újabb feszültségekhez vezettek a balkáni népek önállósági törekvései, amelyek között Oroszország létesített diplomáciai kapcsolatot. A cár, mint a szláv nyelvű és görögkeleti vallású népek védelmezője, a pánszlávizmus jelszavával a hatalmának növekedését remélte attól, ha a Török Birodalmat sikerül kiszorítania a Balkánról. A Szövetség októberben hadműveleteket kezdett az Albániában és Macedóniában állomásozó török hadak ellen, és gyors győzelmet aratott. A balkáni harcokat december 3-án fegyverszünettel felfüggesztették, azonban Bulgária elégedetlensége miatt a háború kiújult. 1913.05.30-án ért véget az első Balkán-háború, amely megszüntette Törökország európai hatalmát, létrehozta a független Albániát, és Bulgáriának juttatta Macedónia nagy részét. Bulgária a Balkán legnagyobb államává vált, ebbe a többi állam nem tudott belenyugodni. Júniusban - Macedónia felosztása miatt - robbant ki a második Balkán-háború. Több mutatása
34
éve
170
éve
1856 – Anglia háborút indított Kína ellen az ópium kereskedelmének monopóliumáért.
A háborúhoz hamarosan Franciaország is csatlakozik. Ez volt a második ópiumháború kezdete.
125
éve
1901 – Megszületett Sályi István Kossuth-díjas gépészmérnök, egyetemi tanár.
Kezdetben a Ganz Vagon- és Gépgyár műhelymérnöke, majd a műszaki egyetem tanársegédje volt. 1937-49 között a Szabadalmi Bíróság bírájaként, s mellette az Iparügyi Minisztérium munkatársaként dolgozott. 1949-ben került a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemre, amelynek 1950-1961 között rektora volt. 1953-ban az intézmény díszdoktorává avatták. Tudományos kutatásaiban főként a mechanika és szilárdságtan általános elveit, rendszerét tanulmányozta. Foglalkozott a beton lassú alakváltozásával, vizsgálta a korszerű gépméretezés alapjait. Eljárást dolgozott ki a csillapított rendszerek gerjesztett lengéseinek elemzésére; tankönyveket írt. Tevékenyen résztvett a közéletben országgyűlési képviselőként, s 1951-64 között tagja volt az Elnöki Tanácsnak (államfői testületnek). Több mutatása
85
éve