131
éve
Történelem kategória
124
éve
1902 – Átadták a Steindl Imre által tervezett Országházat.
Steindl Imre (Pest, 1839. október 29. – Budapest, 1902. augusztus 31.): építész, műegyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Steindl Imre legfőbb műve, egyben Budapest egyik építészeti szimbóluma az Országház, azaz a Magyar Köztársaság parlamentjének épülete, amely tervei alapján 1885-1904-ben épült. Az épület teljes befejezését a művész már nem érhette meg. Az Országház a Magyar Országgyűlés és egyes intézményeinek (például Országgyűlési Könyvtár) a székhelye. Budapest V. kerületében, a Duna partján, a Kossuth Lajos téren található. Az épületet gyakran Parlamentként is emlegetik. Több mutatása
123
éve
1903 – Megszületett Nagy Ferenc kisgazda miniszterelnök, aki 1946-ban alakított kormányt.
Tildy Zoltán köztársasági elnökké választása után alakított kormányt. Bissén született. Hat elemit végzett szülőfalujában, majd 1931-ig szülei kisbirtokán dolgozott, valamint favágást, fuvarozást és napszámot is vállalt. Helyi újságokban, majd 1929-től a "Pesti Hírlap"-ban is jelentek meg paraszti tárgyú írásai, neve országosan ismertté vált. Monográfiájával a Faluszövetség pályázatán aranyérmet nyert szülőfalujában. 1924-ben belépett Nagyatádi Szabó István Kisgazdapártjába, amelynek 1928-tól 1930-ig Baranya vármegyei alelnöke volt. 1930-ban többek között Tildy Zoltánnal megalapította az FKgP-t, és főtitkára volt 1930. októberétől 1945. augusztusig. 1932-ben Budapestre költözött családjával együtt, 1933 és 1935 között a "Független Kisgazda" című hetilapot is szerkesztette. 1939-ben bekerült a képviselőházba az FKgP Baranya vármegyei listáján. 1941-ben a Magyar Parasztszövetség létrehozásának egyik kezdeményezője, 1941-től 1943-ig elnöke is volt. 1942-ben csatlakozott a Magyar Történelmi Emlékbizottsághoz, kiállt az alkotmányosság védelme mellett, bírálta az egyoldalú német orientációt. 1943 nyarán aláírta az FKgP Kállay Miklós miniszterelnökhöz címzett memorandumát, amelyben a háborúból való kilépést és a semlegesség kinyilvánítását követelték. Támogatta az FKgP és az MSZDP pártszövetségét. A német megszállás után illegalitásba kényszerült, de már 1944. áprilisában önként jelentkezett a Gestapónál, hogy elkerülje családja Németországba hurcolását. Áprilistól októberig a Gestapo fogságban tartotta, majd a nyilaspuccs után bujkálnia kellett. Az ostrom megszűnése után, 1945. januárjában hozzákezdett az FKgP újjászervezéséhez, a Budapesti Nemzeti Bizottság tagja lett, majd februárban Debrecenbe ment, ahol a kommunista vezetőkkel és a Szövetséges Ellenőrző Bizottsággal találkozott. Áprilistól nemzetgyűlési képviselő és az Országos Földbirtokrendező Bizottság alelnöke, majd az Országos Gazdasági Tanács és a Legfelsőbb Honvédelmi Tanács tagja, újjáépítési miniszter, az FKgP, a Nemzetgyűlés elnöke és a kollektív államfői testület, a Nemzeti Főtanács tagja volt. 1946.02.04-én miniszterelnökké nevezték ki, miután Tildy Zoltánt köztársasági elnökké választották. Igyekezett jó kapcsolatokat fenntartani a koalíciós partnerekkel, a Szövetséges Ellenőrző Bizottsággal, valamint az USA, Nagy-Britannia és a Szovjetunió követével, a pártközi megállapodásokhoz szigorúan tartotta magát. Ragaszkodott hozzá, hogy pártja politikai súlyának megfelelően legyen képviselve valamennyi hatalmi ágazatban, így akaratlanul is szembekerült a baloldallal, főként a kommunistákkal. Engedmények árán törekedett a politikai béke megőrzésére: eltűrte a kisgazda képviselők kizárását a parlamentből, a nagybankok állami ellenőrzését, valamint négy nehézipari üzem állami kézbe vételét. 1946-ban járt Moszkvában, az USA-ban és Nagy-Britanniában, majd hazafelé Párizsban szembesült azzal, hogy a magyar békecélokhoz egyik nagyhatalomtól sem remélhet támogatást. Ősszel, a kommunista párt III. Kongresszusát követően kijelentette, hogy a Kisgazdapárt nem hajlandó további engedményekre, és megakadályozza pártja baloldali hatalmi előretörését. 1947 elején a kommunisták "köztársaság-ellenes összeesküvés"-t lepleztek le, amit az FKgP koalícióból való eltávolítására, végső soron felszámolására használtak fel. Tavasszal hozzáláttak a miniszterelnök végleges eltávolításához, személyét belekeverték az úgynevezett összeesküvésbe. Nagy Ferenc Svájcban töltötte szabadságát, ahonnan május 30-án közölte, hogy nem tér vissza Magyarországra és lemondott miniszterelnöki tisztségéről. Június 3-án kizárták az FKgP-ből, októberben megfosztották állampolgárságától, 1948-ban a vagyonát is elkobozták. Kivándorolt az USA-ba, Washington mellett vásárolt egy farmot, ahol gazdálkodott, majd 1951-től ismét csak a politikával foglalkozott. Részt vett a Magyar Nemzeti Bizottmány megalapításában, amelynek 1955 és 1957 között elnöke is volt. Közreműködött a kelet-közép-európai parasztpártok vezetőit összefogó Nemzetközi Parasztunió létrehozásában, ennek alelnöki tisztségét 1948-tól 1964-ig töltötte be. Az USA külügyminisztériumának felkérésére és támogatásával körutat tett a távol-keleti államokban, és figyelmeztett a rájuk leselkedő kommunista veszélyre. Előadásokat tartott amerikai felsőoktatási intézményekben, 1957-ben a Kaliforniai Egyetem díszdoktora lett. 1970-ben vonult vissza a politikai élettől felesége betegsége miatt. A kommunista rendszer által előkészített és engedélyezett hazalátogatása hirtelen halála miatt már nem valósulhatott meg. Több mutatása
114
éve
1912 – Bulgária, Szerbia, Görögország és Montenegro megindította az első Balkán-háborút Törökország ellen.
Bulgária és Szerbia egyezséget kötött Törökország balkáni uralmának teljes megszüntetésére, Macedónia, Trákia és Albánia annektálására. A II. Miklós cár által támogatott Balkán Szövetséghez csatlakozott Görögország és Montenegro is. A Balkán már a XIX. század második felétől a nemzetközi politika egyik válsággóca volt. Újabb és újabb feszültségekhez vezettek a balkáni népek önállósági törekvései, amelyek között Oroszország létesített diplomáciai kapcsolatot. A cár, mint a szláv nyelvű és görögkeleti vallású népek védelmezője, a pánszlávizmus jelszavával a hatalmának növekedését remélte attól, ha a Török Birodalmat sikerül kiszorítania a Balkánról. A Szövetség októberben hadműveleteket kezdett az Albániában és Macedóniában állomásozó török hadak ellen, és gyors győzelmet aratott. A balkáni harcokat december 3-án fegyverszünettel felfüggesztették, azonban Bulgária elégedetlensége miatt a háború kiújult. 1913.05.30-án ért véget az első Balkán-háború, amely megszüntette Törökország európai hatalmát, létrehozta a független Albániát, és Bulgáriának juttatta Macedónia nagy részét. Bulgária a Balkán legnagyobb államává vált, ebbe a többi állam nem tudott belenyugodni. Júniusban - Macedónia felosztása miatt - robbant ki a második Balkán-háború. Több mutatása
34
éve
170
éve
1856 – Anglia háborút indított Kína ellen az ópium kereskedelmének monopóliumáért.
A háborúhoz hamarosan Franciaország is csatlakozik. Ez volt a második ópiumháború kezdete.
125
éve
1901 – Megszületett Sályi István Kossuth-díjas gépészmérnök, egyetemi tanár.
Kezdetben a Ganz Vagon- és Gépgyár műhelymérnöke, majd a műszaki egyetem tanársegédje volt. 1937-49 között a Szabadalmi Bíróság bírájaként, s mellette az Iparügyi Minisztérium munkatársaként dolgozott. 1949-ben került a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemre, amelynek 1950-1961 között rektora volt. 1953-ban az intézmény díszdoktorává avatták. Tudományos kutatásaiban főként a mechanika és szilárdságtan általános elveit, rendszerét tanulmányozta. Foglalkozott a beton lassú alakváltozásával, vizsgálta a korszerű gépméretezés alapjait. Eljárást dolgozott ki a csillapított rendszerek gerjesztett lengéseinek elemzésére; tankönyveket írt. Tevékenyen résztvett a közéletben országgyűlési képviselőként, s 1951-64 között tagja volt az Elnöki Tanácsnak (államfői testületnek). Több mutatása
85
éve
3
éve
2023 – Meghalt Sólyom László volt köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság első elnöke, jogtudós, az MTA rendes tagja.
Egyetemi tanár, 1989 és 1998 között az Alkotmánybíróság tagja, 1990 és 1998 között első elnöke. 2005. augusztus 5. és 2010. augusztus 5. között a Magyar Köztársaság elnöke. A személyhez fűződő jogok és az alkotmányos alapjogok kutatója, munkássága jelentős a rendszerváltás utáni jogrend megerősítésében. Több mutatása
157
éve