238
éve
Történelem kategória
31
éve
1995 – Kínában felbocsátották a Hosszú Menetelés 2E rakétát, mely 6 halálos áldozatot követelt.
Az indítás után a rakéta felrobbant és a szállított műholddal együtt megsemmisült.
64
éve
1962 – Meghalt Lucky Luciano olasz születésű amerikai gengszter.
A nápolyi repülőtéren halt meg. Eredeti nevén: Salvatore Luciana Ő teremtette meg a szindikátusszerűen működő amerikai alvilágot. http://www.maffiak.eoldal.hu/cikkek/gengszterek/luciano Több mutatása
81
éve
1945 – Holokauszt emléknap Európában.
Az Auschwitz-Birkenau koncentrációs tábor felszabadításának emlékére.
784
éve
1242 – Megszületett Árpád-házi Szent Margit, IV. Béla leánya.
Klissza várában született Szent Margit 1242-ben. Szülei felajánlották Magyarországért. Margit négy éves korában a veszprémi domonkos apácákhoz került, és ott gondos nevelésben részesült. Később a Nyulak szigetén lévő zárdába került át, amelyet atyja építtetett. Visszautasította II. Ottokár cseh, és Anjou Károly szicíliai király házassági ajánlatát. 1261-ben ünnepélyes fogadalmat tett. Az önfegyelmezés és keresztény szeretet példaképe. A legalacsonyabbrendű munkát is szívesen végezte, és a legrosszabb ruhákban járt. Napjait munkában, éjszakáit imádságban töltötte. 1271 január 18-án halt meg. Több mutatása
102
éve
1924 – Elhelyezték Lenin bebalzsamozott testét a moszkvai Vörös téren, a Mauzóleumban.
Eredeti nevén Vlagyimir Iljics Uljanov Az 1917-es októberi forradalom szellemi előkészítője és egyik vezére, a kommunizmus ideológiájának kidolgozója. Több mutatása
68
éve
1958 – Magyarország minisztertanácsának elnökévé Münnich Ferencet nevezték ki.
Aki 1961.09.12-ig töltötte be tisztségét. 1910-ben a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen szerzett jogi doktori oklevelet, majd önkéntes katonaidejének letöltése után 1911-ben tiszti vizsgát tett. Az I. világháború idején 1914-ben az orosz frontra került hadnagyként, 1915. novemberében fogságba esett. 1916-ban a tomszki hadifogolytáborban megismerkedett Kun Bélával, bekapcsolódott a kommunista szervezkedésbe, és 1917-ben tagja lett az orosz kommunista párt tomszki szervezetének. 1918. októberében tért haza, jelentős szerepet játszott a kommunista párt létrehozásában, főként a fegyveres testületeknél folytatott agitációt. 1919. februárjában letartóztatták, majd a Tanácsköztársaság kikiáltásának idején kiszabadult, a Hadügyi Népbiztosság szervezési osztályát vezette, áprilistól a budapesti Vörös Őrség, májustól a Tiszántúlról visszavonuló VI. hadosztály politikai biztosa volt. Részt vett az északi hadjáratban, kinevezték a szlovák vörös hadsereg parancsnokává, júliusban a magyar vörös hadsereg politikai biztosaként működött a gödöllői főparancsnokságon, a románok ellen harcolt a tiszai fronton. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe menekült, ahol a Kun Béla vezette frakció tagja lett. 1920-tól a Kárpátalján, 1921-től Németországban vett részt a kommunista mozgalomban, letartóztatták és kitoloncolták. 1922. szeptemberében Moszkvába ment, ahol kinevezték az ásványolajipar egyik vezetőjévé. Aktívan részt vett a moszkvai magyar kommunista emigráció életében, 1931 és 1933 között a "Sarló és Kalapács" című emigráns lap felelős szerkesztője volt. 1936 őszétől a köztársaságiak oldalán harcolt a spanyol polgárháborúban Otto Flatter néven, őrnagyi rangban. Zalka Máté helyettese, ezután a 15. spanyol hadosztály vezérkari főnöke, végül a 11. nemzetközi brigád parancsnoka volt. A vereség után Franciaországba menekült, majd a Szovjetunióba távozhatott. 1941-ben partizánkiképző lett, 1942 őszétől a moszkvai rádió magyar osztályának vezetőjeként megismerkedett Rákosi Mátyással és Gerő Ernővel, akik 1945. szeptemberében Magyarországra küldték. Pécs város főispánja, 1946. májusától altábornagyi rangban Budapest rendőrfőkapitánya lett. Jelentős szerepet játszott a közbiztonság helyreállításában, valamint a rendőrség kommunista célokra történő felhasználásában is. 1949-ben, a volt "spanyolosok" iránti bizalmatlanság idején leváltották, 1950-ig a helsinki, 1954-ig a szófiai, 1956-ig a moszkvai, 1956. augusztusától októberig a belgrádi magyar külképviselet élén állt. A Gerő Ernő vezette delegációval érkezett vissza Budapestre október 23-án, 26-án Nagy Imre kormányának belügyminisztere lett. Magyar részről ő vezette a második szovjet intervenciót, ő jelentette be a "forradalmi munkás-paraszt kormány" megalakulását, és november 4-én ő hatolt be a fővárosba a szovjet csapatok élén, ahol hozzákezdett az egykori ÁVH-sokból a bábkormány katonai erejének megszervezéséhez. November 12-én a Kádár-kormányban elnökhelyettes, a fegyveres erők és a közbiztonsági ügyek vezetője, az újjászervezett kommunista párt (MSZMP) intéző bizottságának, majd politikai bizottságának is tagja lett. Az ő nevéhez fűződik a hírhedtté vált "pufajkások", karhatalmisták osztagainak felállítása és a munkásőrség felfegyverzése. 1958. január 27-én kinevezték a minisztertanács elnökévé. A forradalom résztvevői elleni tömeges megtorlás, a bebörtönzések és kivégzések sorozata változatlanul folytatódott, megkezdődött Nagy Imre és társainak pere, majd júniusban többük kivégzése. A gazdaság fejlesztésére beindították a hároméves tervet, a parasztságot erőszakkal termelőszövetkezetekbe kényszerítették. 1961. szeptemberében távozott a miniszterelnöki tisztségből, helyét ismét Kádár János vette át, azonban államminiszterként nyugdíjazásáig, 1965. júniusáig a kormány tagja maradt. Több mutatása
53
éve
1973 – Párizsban az aláírták a vietnami háború befejezéséről és a béke helyreállításáról szóló megállapodást.
Amerikai Egyesült Államok, Észak- és Dél-Vietnam, valamint a Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány képviselői írták alá a megállapodást. Az Egyesült Államok és Észak-Vietnam megegyezett az amerikai hadifoglyok elengedésében, az amerikai csapatok kivonásában és az azonnali tűzszünetben. Az amerikaiak vietnami beavatkozása ezzel véget ért, a háború azonban még nem. Több mutatása
863
éve
1163 – Ellenkirályként Magyarország trónjára került IV. István, akinek uralma fél évig sem tartott.
1133 körül született II. (Vak) Béla magyar király és Ilona szerb hercegnő gyermekeként. 1152-ben külön hercegi állást kapott bátyjától, II. Gézától, akinek uralma megdöntésére 1157-ben összeesküvést szőtt. Ennek kudarca után a Bizánci Birodalomba menekült, majd I. Manuél császár oldalán a III. István elleni bizánci hadjáratban vett részt. 1162-ben a bizánci császár támogatásával elűzte III. Istvánt, így a király Ausztriába menekült. A Bizánci Birodalomtól túlságosan is függő (IV.) László helyett a főurak bátyját, II. Lászlót ismerték el királynak, ő azonban már 1163 januárjában meghalt. IV. István ellenkirályként került a trónra, de június 19-én III. István magyar király seregével Székesfehérvár mellett döntő győzelmet aratott nagybátyja felett, aki menekülés közben fogságba esett, de III. István szabadon bocsátotta. 1163 őszén III. István megkötötte I. Manuéllal a belgrádi egyezményt, amelyben a bizánci császár Magyarország törvényes uralkodójának ismerte el, valamint a dalmát, horvát és szerémségi területek fejében megvonta további támogatását IV. Istvántól. III. István nem adta át a területeket, így 1164-ben és 1165-ben beavatkozott IV. István oldalán, aki Magyarországot ajánlotta fel neki hűbérül. A Bizánci Birodalom végül 1165-ben bekebelezte Horvátországot, Dalmáciát, a Szerémséget és Boszniát is, sőt Zimonyt is elfoglalta IV. István áprilisban bekövetkezett hirtelen halála után. Mérgezés következtében halt meg, először Zimonyban, majd a székesfehérvári bazilikában temették el. Több mutatása
59
éve