118
éve
Történelem kategória
103
éve
1923 – Megkezdte működését a BSZK RT, a BKV elődje. 1968-ban ugyanezen a napon alakult meg a BKV.
1922. december 27-én megalakították a Budapest Székesfőváros Közlekedési Részvénytársaságot (BSZKRT, köznyelvben leginkább ?Beszkárt?-ként emlegették). Működését 1923.01.01-én kezdte meg, majd az elkövetkező tíz évben magába olvasztotta a budapesti közlekedési ágazatokat. 1949. szeptember 30-ával megszüntették a BSZKRT-ot, helyette új vállalatok alakultak: Fővárosi Villamos Vasút Községi Vállalat (FVKV), Fővárosi Helyiérdekű Vasút Községi Vállalat (FHVKV), Fővárosi Autóbusz Községi Vállalat (FAKV), Fővárosi Villamosvasút Főműhely Községi Vállalat (FVFKV), Fővárosi Autóbusz Főműhely Községi Vállalat (FAFKV) és Fővárosi Vasútépítő Községi Vállalat. Az 1960-as években nyilvánvalóvá vált, hogy a BSZKRT feldarabolása hiba volt: nem volt egységes közlekedéspolitika, hálózatfejlesztés, forgalomirányítás, vállalatigazgatás. Mindemellett az önállósított vállalatokat együttműködés helyett a verseny jellemezte, és fenntartásuk is sokba került. A Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága 1967. október 11-i ülésén meghozott döntése alapján ezeket a vállalatokat összevonták és 1968. január 1-jén megalakult a Budapesti Közlekedési Vállalat, a BKV. A Budapesti Közlekedési Zártkörűen Működő Részvénytársaság (a hivatalos rövidítése BKV Zrt., a köznyelvben egyszerűen BKV) Budapest tömegközlekedését működtető cég, mely a Fővárosi Önkormányzat 100%-os tulajdonában van. 1968. január 1-jén az addigra egységesülő vonalhálózat önálló közlekedési vállalatai (Fővárosi Villamosvasút, Fővárosi Autóbuszüzem, Budapesti Helyiérdekű Vasút, Fővárosi Hajózási Vállalat) összevonásával alakult meg Budapesti Közlekedési Vállalat néven. Több mutatása
99
éve
1927 – A pengő lett a hivatalos fizetőeszköz Magyarországon.
A pengő a Wekerle Sándor pénzügyminiszter által bevezetett, a dualizmus kora óta létező koronát váltotta fel. Az újításra azért volt szükség, mert az első világháborút követő gazdasági hanyatlás miatt az addig stabilnak számító korona rohamosan értéktelenedni kezdett. Meg lehetett volna állítani a pénzromlást a magyar gazdaság helyreállításával, de ez nehéz volt, annak tükrében, hogy az ország területének kétharmadát elcsatolták, ezekről a területekről pedig mintegy félmillió magyar menekült érkezett. Haditermelésről béketermelésre átállni, élelmiszer- és nehézipar helyett a könnyűipart fejleszteni - mindehhez rengeteg pénz kellett volna, de az országban se magyar, se külföldi tőke nem volt jelen. 1920-tól megindult az úgynevezett bankóprés, vagyis az állami kiadásokat bankjegykiadásokkal oldották meg, ez azonban óhatatlanul inflációhoz vezetett. A gazdaság konszolidálása végül, tíz évnyi kemény munkával, Bethlen István kormányzása alatt jöhetett létre. A korábbi Teleki-kormány próbálkozásai kudarcba fulladtak, aztán 1921-ben Bethlen pénzügyminisztere, Kállay Tibor szándékosan szabadjára engedte az inflációt. Vagyis újra bankjegykibocsájtással fedezték az állami hiányt, ugyanakkor jelentős és olcsó hitelekhez juttatták az iparvállalatokat. Ebből az üzemek finanszírozni tudták az új gépek és nyersanyagok vásárlását, az ipari termelés pedig gyorsan nőtt, mivel az inflációs politika mellett Kállay behozatali tilalmat is elrendelt a legtöbb külföldi (főként osztrák és cseh) iparcikkre. A konszolidációs politika terhei javarészt a bérből és fizetésből élőket sújtották, ugyanis a tanárok, tisztviselők, munkások bére az inflációnál kisebb mértékben növekedett, így életszínvonaluk egyre romlott. A változás persze elégedetlenkedést szült, rendszeresek voltak a sztrájkok, az infláció felgyorsulása már gátolta a gazdasági fejl?dést, így lépni kellett. 1924-ben olasz és angol támogatással Magyarország 307 millió aranykoronás kölcsönt kapott 20 évre, ennek köszönhetően végre megállt a fedezet nélküli bankjegykibocsátás és a hitelezés. 1924. május 24-én megalakult a független és kizárólagos bankjegykibocsátási joggal rendelkező Magyar Nemzeti Bank. Az infláció megállt, 1927 első napján pedig - szinte pusztán csak formalitásból - megjelent a pengő. Több mutatása
78
éve
1948 – Államosították, majd felszámolták a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Kálvin téren álló bankját.
1840-es éveket követően rohamos fejlődésnek indult Pesti Hazai Első Takarékpénztár üzletágait az Országos Takarékpénztár vette át.
53
éve
26
éve
2000 – A Szent Koronát ünnepélyesen átszállították a Nemzeti Múzeumból Parlamentbe.
A Magyar Millenniumi év kezdetének alkalmából került át a Szent Korona a múzeumból az Országházba. 1999. december 21-én az Országgyűlés elfogadta a Szent Koronáról szóló 2000. évi. I. törvényt, melynek értelmében a Szent Korona 2000. január 1-jén ünnepélyes keretek között (a jogarral és az országalmával együtt) a Parlament kupolacsarnokába került. A koronázási palást a Magyar Nemzeti Múzeumban maradt. Több mutatása
726
éve
588
éve
1438 – Magyar királlyá koronázták Székesfehérvárott Habsburg Albertet.
Felesége - a magyar királyné - Erzsébet, Luxemburgi Zsigmond volt magyar király és Cillei Borbála királyné gyermeke volt. 1397-ben született Bécsben IV. Albert osztrák herceg és Johanna bajor hercegnő gyermekeként. V. Albert néven, osztrák hercegként 1422-ben feleségül vette Zsigmond király leányát, Erzsébetet. 1423-ban Zsigmond Morvaország kormányzójává nevezte ki, a husziták ellen folytatott állandó küzdelmet. 1435-ben sikeresen harcolt a törökök ellen. Zsigmond halálakor a magyar bárók elfogadták leendő királyként, de 1437. december 18-án azzal a feltétellel járultak hozzá királlyá választásához, hogy csak a magyar rendek beleegyezésével fogadja el a német-római koronát, és halála esetén fiúgyermeke, ha ilyen nem születne, akkor Erzsébet örökli a magyar koronát. 1438. május 31-én koronázták német-római császárrá. Május 6-án a cseh katolikus rendek is kikiáltották királlyá, de a huszita nemesség Podjebrád György vezetésével Kázmér lengyel herceget választotta meg. Június 29-én mégis cseh királlyá koronázták, de a cseh husziták hívására Kázmér herceg bátyja, III. Ulászló lengyel király betört Csehországba, és Albert csak a magyar és a német birodalmi seregek támogatásával tudta megtartani a cseh trónt. A Habsburgoknak ekkor vált először ténnyé Magyarország és Csehország, valamint Ausztria egyesítésére irányuló törekvése. 1438-ban, amikor Albert először megjelent Budán, azonnal gyűlölethullám tört ki a "német" uralom ellen, amelynek szításában része volt a király feleségének, Erzsébetnek és Zsigmond özvegyének, Cillei Borbálának, valamint a huszitáknak is. Az országgyűlésen a magyarul nem beszélő, elszigetelt király előtt a főurak kijelentették, hogy a születés jogcímén a trón elsősorban Erzsébetet illeti meg. Magyarországon a kormányzati rendszeren nem tudott változtatni, 1439-ben megerősítette a rendek kiváltságait, valamint megtiltotta a külföldiek hivatalokba ültetését és birtokadományokban részesítését. Az 1439 nyarán megindított törökellenes hadjáratának csúfos vereségéhez is nagyban hozzájárult a királyi családon belüli nyílt versengés. Az ostromlott Szendrő felmentése kudarcot vallott, a törökök a várat is elfoglalták. Miközben Titel felé indult, serege teljesen szétszéledt. Albert megbetegedett vérhasban, majd útközben Neszmélyen meghalt. Erzsébet királyné már ekkor terhes volt, és csak Albert király halála után, 1440. február 22-én született meg fia, a későbbi V. (Utószülött) László. Albert végrendelete szerint születendő gyermeke gyámságát magyar, cseh és osztrák főnemesekre bízta. A bécsi Szent István-templomban akart temetkezni, de Székesfehérvárott temették el a magyar főurak. Több mutatása
511
éve
469
éve