2
éve
Meghalt kategória
192
éve
1834 – Meghalt Boráros János Pest város főbírája, alpolgármestere.
1875-ben róla nevezték el a ma Boráros tér nevet viselő korábbi Fa teret Budapest IX. kerületében.
109
éve
1917 – Franciaországban kivégezték Mata Harit, a híres első világháborús táncosnőt, kurtizánt és kémet.
Eredeti nevén: Margaretha Zelle
80
éve
1946 – Kivégzése előtt cellájában megmérgezte magát Hermann Wilhelm Göring, német politikus, birodalmi marsall.
A Nürnbergben kötél általi halálra ítélt 12 háborús főbűnös egyike volt. Az I. világháború német repülős hőseként csatlakozott a náci mozgalomhoz, 1922-ben már az SA első embere volt. 1923-ban részt vett Münchenben Adolf Hitler sikertelen puccsában. 1928-tól képviselője, 1932-től elnöke volt a Reichstagnak. A nácik hatalomra kerülésétől, 1933-tól porosz belügyminiszter majd miniszterelnök, rövid ideig a Gestapo első embere volt. 1933-ban betöltötte a légügyi miniszteri tisztséget is, ekkor kezdett hozzá a Luftwaffe megszervezéséhez. A háborúban nagy jelentőséget tulajdonított a légierőnek, új technikákat alkalmazott a harcászati bevetéseknél, de a gazdasági hátterét képtelen volt megszervezni, és számtalan hibás döntést is hozott. A háború kitörésekor Hitler kinevezte majdani utódjának, de rangkórságának köszönhetően sok egyéb funkciót is magáénak tudhatott. Az angliai csata után csökkenni kezdett a népszerűsége. A sztálingrádi légi utánpótlást sem tudta biztosítani, így fokozatosan kegyvesztetté vált. Ezt követ?en a kábítószerek rabja lett, egyre inkább saját fantáziavilágába menekült. "Kövér Hermann" a háború végén táviratot intézett Hitlerhez, amelyben közölte, hogy átveszi a hatalmat a cselekvésképtelenné vált Führertől. Hitler parancsot adott Göring letartóztatására, aki közben az amerikaiak fogságába esett. 1946.09-30-án a háborús főbűnösök felelősségre vonásával megbízott Nürnbergi Nemzetközi Törvényszék halálra ítélte. Több mutatása
77
éve
1949 – Kivégezték a koholt vádak alapján halálra ítélt Rajk Lászlót és társait.
Népellenes bűntett és hűtlenség vádjával ítélték el. 1909-ben született, tanulmányait 1929-től a budapesti tudományegyetem bölcsészeti karán magyar-francia szakon végezte. 1930-ban bekapcsolódott az illegális kommunista mozgalomba, 1931-ben a KIMSZ és a KMP tagja lett. Többször letartóztatták illegális politikai tevékenysége miatt, tanulmányait nem folytathatta. 1933-tól építőmunkásként dolgozott, az 1935. évi nagy építőmunkás-sztrájk egyik szervezője és irányítója volt a Magyar Építtőmunkások Országos Szövetsége kommunista frakciójának vezetőjeként. 1936-ban a párt utasítására Prágába, majd 1937-ben Spanyolországba ment, ahol részt vett a polgárháborúban. Politikai biztosa és párttitkára volt a Nemzetközi Brigád magyar zászlóaljának, a harcokban súlyosan megsebesült. A spanyol köztársaság bukása után, 1939-ben Franciaországba menekült, ahol internálták. 1941-ben tért haza, ismét letartóztatták és internálták. 1944. szeptemberében szabadult, majd a párt központi bizottságának titkára, a Magyar Front egyik vezetője, az ellenállási mozgalom egyik fő szervezője és irányítója lett. 1944. decemberében a nyilasok tartóztatták le, Sopronkőhidára, onnan Németországba hurcolták. 1945. májusában hazatért, bekapcsolódott a pártmunkába és az országos politikába, az MKP valamennyi vezető testületének, valamint az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek a tagja és országgyűlési képviselő lett. 1945. novemberéig a budapesti pártbizottság titkára, majd 1946. márciusáig az MKP főtitkárhelyettese volt. 1946. márciusától belügyminiszterként a fasiszta és reakciós csoportok üldözése címén számos vallásos, nemzeti és demokrata szellemű intézményt és szervezetet betiltott, illetve feloszlatott, valamint megrendezte az első koncepciós pereket. 1948. augusztusában leváltották a belügy éléről, és külügyminiszter lett. 1949. május 30-án koholt vádak alapján letartóztatták, szeptember 24-én a Népbíróság népellenes bűntett és hűtlenség vádjával halálra ítélte. Október 15-én kivégezték, társaival együtt egyszerűen elásták a gödöllői országút közelében. A mártírokat 1955 őszén jogilag, 1956 tavaszán pedig politikailag is rehabilitálták, majd újratemetésük ismét napirendre került Rákosi júliusi menesztése után. A közvélemény nyomására végül 1956 szeptemberében az MDP vezetése határozott a nyilvános temetésről. Október 6-án a Kerepesi úti temetőben több mint százezer ember előtt zajló megemlékezésen Rajk László, Pálffy György, Szőnyi Tibor és Szulai András hamvait díszsírhelybe helyezték. A sorstársak nevében búcsúzó Szász Béla a sztálinizmus korszakának temetéséről beszélt. Az eseményt követően antisztálinista tüntetés zajlott le a Batthyány-örökmécsesnél. Több mutatása
209
éve
1817 – Meghalt Tadeusz Kościuszko (Kosciuszko Tádé) lengyel–litván nemzeti hős, hadvezér.
Teljes nevén: Andrzej Tadeusz Bonawentura Kościuszko. A nevét viselő, az Orosz Birodalom ellen indított 1794-es nagy felkelés vezetője. Teljes nevén: Andrzej Tadeusz Bonawentura Kościuszko. A nevét viselő, az Orosz Birodalom ellen indított 1794-es nagy felkelés vezetője. Harcolt az észak-amerikai függetlenségi háborúban is. 1777-ben századosként, mint a Lengyel Köztársaság utolsó főparancsnoka, indult az Amerikai Egyesült Államokba, hogy George Washington hadseregében harcolva katonai tapasztalataival hozzájáruljon az önkéntesek győzelméhez. Lelkesedése és szaktudása nagy megbecsülést szerzett, és George Washington adjutánsaként nagy szerepet játszott az észak-amerikaiak függetlenségének kivívásában. 1786-ban tért vissza hazájába, ahol altábornagyként az oroszok ellen harcolt. Lengyelország második felosztását (1793) követően Lipcsében élt, majd a lengyel forradalom kitörésekor, 1794.03.23-án Krakkóba ment. A felkelés élére állt, a nemzetgyűlés diktátornak kiáltotta ki. 1794.10.10-ig - amikor az orosz csapatok bevették Varsót - sikeresen harcolt Poroszország és Oroszország ellen, majd fogságba esett, és a felkelést véglegesen leverték. 1796-tól Angliában, majd az Amerikai Egyesült Államokban élt. 1815-ben telepedett le Svájcban és mezőgazdasággal foglalkozott. 71 éves korában halt meg Solothurnban. Legendás dicsőségre tett szert Lengyelországban, holttestét a krakkói katedrálisban helyezték el I. Sándor cár rendeletére.Budapesten utca viseli a nevét. Több mutatása
98
éve
81
éve
1945 – Halálra ítélték és kivégezték Pierre Laval francia politikust a nácikkal folytatott kollaborálás vádjával.
Párizsban 62 éves korában halt meg. 1931-1932-ben Franciaország miniszterelnöke és külügyminisztere volt, 1934 és 1936 között ismét a külügyminiszteri tisztséget töltötte be. 1940-től a Vichy központtal létrejött, formailag független, lényegében a németektől függő bábállam miniszterelnök-helyettese, majd 1942-től a Vichy-kormány miniszterelnöke volt. Több mutatása
62
éve
44
éve