26
éve
Magyar kategória
14
éve
2012 – Meghalt Gombos Katalin színésznő, érdemes művész.
Sinkovits Imre özvegye.
14
éve
6
éve
2020 – Meghalt Gulyás Zoltán színész, humorista.
1980-ban a Madách Színházban kezdte a színészi pályáját, játszott a kecskeméti Katona József Színházban, a Centrál Színházban, a Mikroszkóp Színpadon, tagja volt a Vidám Színpadnak. Stand up-estjeivel fellépett a Dumakabaréban is.Dalszövegeket, humoreszkeket, jeleneteket is írt. Gyakori szereplője volt a Gálvölgyi-show című tévéműsornak. gyakori szereplője volt korábban a Gálvölgyi Show-nak. Halála előtt egy évvel vállalt közéleti szereplést, listán jutott be képviselőként a kecskeméti közgyűlésbe. Több mutatása
40
éve
1986 – Meghalt Kraus Lili zongoraművésznő.
Kodály és Bartók tanítványa volt.
257
éve
216
éve
1810 – Megszületett Erkel Ferenc zeneszerző, a nemzeti opera megteremtője, a magyar Himnusz megzenésítője (Bánk Bán).
Gyulán született, édesapja egyházi karnagy is volt. Nagyváradi és pozsonyi tanulmányai után 18 évesen Kolozsvárra szegődött házi zenetanárnak. 1834-ben került Pestre, ahol több színháznál volt karnagy, majd 1837-től harminc éven át első karmester és zenei vezető volt a Pesti Magyar (később Nemzeti) színháznál. Első operája, a Bátori Mária 1840-ben készült, 1844-ben mutatták be a Hunyadi Lászlót, majd megnyerte azt a pályázatot, amelynek köszönhetően ő zenésíthette meg Kölcsey Himnuszát. 1853-ban az ő vezetésével alakult meg a Filharmóniai Társaság, 1861-ben pedig bemutatták leghíresebb operáját, a Bánk Bánt. 1875-ben közreműködött a Zeneakadémia megalakításánál, főzeneigazgatója lett az 1884-ben megnyílt Operaháznak. Mindemellett nemzetközi hírű sakkozó is volt. Több mutatása
113
éve
1913 – Megszületett Áron Nagy Lajos, kétszeres Munkácsy Mihály-díjas festő.
Elsősorban tájképeket és portrékat festett poszt-impresszionista stílusban. Képei láthatóak a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban.
99
éve
1927 – Megszületett Dévényi Tibor író, aki szatirikus hangvételű novellái helyszínéül a világűrt választotta..
Budapesten született. A Pázmány Péter Tudományegyetem Természettudományi Karán végzett vegyészként 1949-ben. 1950-85-ig a MTA Biokémiai Intézetében dolgozott, 1973-ban Állami díjat kapott az aminosavak kutatása terén végzett tudományos munkája elismeréseként Írói pályafutásának első sikere az önéletrajzi ihletettségű Dr. Ezésez Géza karrierje c. szatirikus regény. Első tudományos-fantasztikus kötete 1981-ben jelent meg. 1983-tól kezdve a Galaktika c. folyóiratban rendszeresen jelennek meg rövid novellái. Kivétel nélkül szatirikus hangvételű novellái, kisregényei a 21. század Magyarországán, ill. magyar űrállomásain játszódnak. A gúny forrása bennük az, hogy a jellegzetes mai magyar problémákat vetíti ki jövőbeli körülmények közé eltúlozva és kiélezve. Tudományos képzettsége erős hatással van műveire. Eleinte különböző (kutató)intézetek életét kísérhetjük nyomon egy-egy rendkívüli fölfedezés idején. Később egyre többször ír csodálatos technikai szerkezetekről, amelyek mindenre használhatók, csak arra nem, amire tervezték őket. Végül kimerészkedik az űrbe, és a magyar űrállomások életét mutatja be. Gyakran visszatérő műfaja a levél-novella, amelyben az űrállomáson dolgozó férj meséli el otthon maradt feleségének gondjait, és viszont. Néhány kisregénye a krimi nyomozó módszereit alkalmazza. Regényei egységes világban játszódnak. Néha föltűnnek idegenek is, ám végül általában nem lehetünk biztosak afelől, hogy tényleg léteznek-e. Szívesen játszik a nevekkel. Hőseinek és technikai szerkezeteinek beszélő nevük van, szintén a humor és a szatíra szolgálatában. 2003-ban elhunyt, utolsó írását az Átjáró magazin közölte a halála után. Több mutatása
76
éve