1944 – Horthy új kormányt nevezett ki, hogy végre tudja hajtani a háborúból való kilépést.

A Sztójay-kormány helyébe, Lakatos Géza vezetésével nevezett ki új kormányt. 1910-ben elvégezte a Ludovika Akadémiát, hadnaggyá avatták, majd a budapesti I. honvéd gyalogezrednél és a linzi gyalogezrednél szolgált. 1914-ben felvették a bécsi Hadiiskolába, amely az I. világháború kitörése után megszűnt. Az orosz frontra került, majd 1915. decemberétől 1916. novemberig a közös osztrák-magyar hadsereg egyik dandárjának vezérkari tisztje lett. 1917-18-ban az olasz fronton, a Tanácsköztársaság idején, 1919. májusában a Vörös Hadsereg gödöllői főparancsnokságán teljesített szolgálatot, végül beállt Horthy Miklós "nemzeti hadseregé"-be. 1921-től, a Hadiakadémia elvégzése után, harcászatot és hadseregszervezést tanított a Ludovika Akadémián, 1923-tól a Vezérkari Főnökség hírszerző és felderítő osztályán dolgozott. 1925-ben vitézzé avatták, 1928-ban a prágai követség katonai attaséja lett. 1934-től ezredparancsnok, 1935-től vezérkari főnök volt, 1939-ben tábornokká léptették elő, 1941-ben altábornagyi, 1943-ban vezérezredesi kinevezést kapott. Horthy Miklós kormányzó a honvédség főparancsnokává akarta kinevezni, de végül ezt a tisztséget nem hozták létre. A nácibarát Sztójay-kormány menesztésekor, 1944.08.29-én Horthy miniszterelnökké nevezte ki, és titokban megbízta a háborúból való kilépés és a fegyverszünet előkészítésével. Leváltották a zsidók deportálásáért felelős államtitkárokat, eltávolították a szélsőjobboldali politikusokat. Kormányában nyíltan német ügynök politikusok is voltak, akik tudtak mindent a kiugrási tervezgetéssel kapcsolatban. Október elején a németek közölték, hogy Hitler Szálasit szánja Magyarország következő miniszterelnökének. Az október 15-i sikertelen kiugrási kísérlet után Lakatos Géza is a németek fogságába esett. 1945.01.02-án letartóztatták és a sopronkőhidai börtönbe zárták, ahonnan január 28-án szabadon engedték, de Sopronba internálták. A szovjet csapatok bevonulása után, 1945. áprilisában Kiskőrösre vitték és folyamatos kihallgatásoknak vetették alá. 1946. januárjában helyezték szabadlábra, számos népbírósági perben hallgatták ki tanúként. 1949-ben teljesen megvonták a nyugdíját, elvették a földreform után megmaradt birtokát is, így visszaköltözött Budapestre, ahol könyvillusztrálásból és selyemkendőfestésből tartotta fenn családját. A magyar hatóságok engedélyével 1965-ben az 1957 óta Ausztráliában élő lányához utazott, és ott is halt meg 1967-ben.