100
éve
Történelem kategória
86
éve
1940 – Megszületett Gidai Erzsébet közgazdász, volt országgyűlési képviselő (MIÉP).
1988 és 1993 között a Jövőkutató Világszövetség Európai Regionális Központjának elnöke volt. 1991-től a Társadalomkutató és Előrejelző Intézet igazgatója. Több mutatása
54
éve
54
éve
1972 – Richard Nixon amerikai elnök ellátogatott Moszkvába.
Nixon elnök utazása volt az első olyan hivatalos látogatás, amelynek során az amerikai elnök a Szovjetunióba látogatott.
75
éve
1951 – Tibet tartomány kínai fennhatóság alá került.
A kínai és a tibeti kormány írta alá az erről szóló egyezményt. A Kínai Népköztársaság nemzetközi törvényeket sértő módon szállta meg és kebelezte be Tibetet. Tibet történelme során valaha független ország volt, több különböző királyságra és államra felosztva, egy része pedig Kínához tartozott bizonyos ideig. Napjainkban a Kínai Népköztársasághoz tartozik, míg egy kis része, a kínai kormány és néhány másik ország, valamint szakmai és civil szervezetek szerint India ellenőrzése alatt áll. Jelenleg a Kínai Népköztársaság kormánya és a Központi Tibeti Adminisztráció továbbra sem ért egyet abban, hogy amikor Tibet Kína részévé vált, vajon a terület bekebelezése mennyire törvényes a nemzetközi jog szerint. Mivel az, hogy mi minősül tibeti területnek, jelenleg komoly vita tárgya, ezért sem a méretét, sem a népességét nem könnyű meghatározni, ugyanis a különféle szervezetek másként definiálják a tibeti régió területeit. Több mutatása
36
éve
1990 – Koalíciós kormány alakult Magyarországon, miután megtartották a rendszerváltás utáni első országgyűlési választást.
Mivel a Magyar Demokraták Szövetségének pártja győzött a választásokon, 9 MDF, 3 kisgazda, 1 KDNP és 3 független politikus lett miniszter. Antall József ismertette az új kormány programját, majd az országgyűlés Magyarország miniszterelnökévé választotta. Több mutatása
408
éve
1618 – Prágában a rendi gyűlésen a protestánsok két katolikus császári tanácsost kidobtak a Hradzsin ablakából.
A defenesztráció a protestáns cseh nemesség II. Ferdinánd német-római császár, cseh és magyar király rekatolizációs politikája elleni felkelése, egyben a harmincéves háború kezdete volt. Több mutatása
177
éve
1849 – Megszületett gróf Khuen-Héderváry Károly horvát-szlavón-dalmát bán, magyar miniszterelnök.
A felső-sziléziai Grafenbergben született. Közel 20 évig horvát-szlavón-dalmát bán volt, majd kétszer is betöltötte Magyarország miniszterelnöki tisztségét. A zágrábi egyetemen végezte jogi tanulmányait, majd rövid ideig az ottani törvényszéken volt gyakornok. Az 1870-es évek első felében Szerém vármegye szolgálatában állt, 1875-ben és 1878-ban a Szabadelvű Párt programjával képviselővé választották a győrszigeti választókerületben. 1882-83-ban Győr vármegye főispánja volt, 1883. 12. 01-jén Ferenc József kinevezte horvát-szlavón-dalmát bánná. Az államvasutak épületein elhelyezett magyar feliratok és címerek miatt a majdnem 20 évig tartó bánságának végén nyíltan fellázadt ellene a kemény kézzel kordában tartott ellenzék. Ekkor erélyesen lépett fel, számos ellenzékit letartóztatott. Rendíthetetlen hűsége a dinasztia és a dualizmus iránt az udvar szemében a kormányzati tisztségre alkalmassá tette. 1903. 06. 27-én megvált báni tisztségétől és Széll Kálmán bukása után kormányra került. A belügyminiszteri és a király személye körüli miniszteri tisztséget is betöltötte. A magyar politikai életben teljesen járatlan miniszterelnök az ellenzék obstrukciójával találta szemben magát. Sikerült kompromisszumra jutnia a katonai kérdésben, miszerint az újonclétszámot egyelőre nem emeli. Az ellenzék többsége azonban folytatta az obstrukciót, a haderőfejlesztés halogatását pedig az udvar vette rossz néven. Ferenc József szeptember 17-én kiadott chlopyi hadparancsa, amelyben a Monarchia "néptörzsei" között sorolta fel Magyarországot is, teljesen felkavarta a politikai életet, országos felháborodást keltett. Ebben a lehetetlen helyzetben, 4 hónapi kormányzás után távozott a miniszterelnöki tisztségből. A király személye körüli miniszteri tárcát gróf Tisza István kormányában is megtartotta. 1904-től Temesvárt képviselte az országgyűlésben, 1906-ban a főrendiház tagja lett. 1910. 01. 17-én, az ellenzéki koalíció bukása után ismét kinevezték miniszterelnökké, ezúttal is betöltötte a belügyminiszteri és a király személye körüli miniszteri tisztségeket. Bizalmatlanságot mutatott vele szemben a képviselőház többsége, de a júniusi választásokon az általa alapított Nemzeti Munkapárt elsöprő győzelmet aratott. Egyévi viszonylag nyugodt kormányzás után megint a véderőfejlesztés miatt tört ki a vihar. Végül belátta kudarcát és 1912. 04. 22-én távozott a kormányfői tisztségről. 1913. és 1918. között a Nemzeti Munkapárt, 1917-18-ban a magyar delegáció elnöke volt. 1915-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választották. A Magyar Jelzálog Hitelbank elnöke is volt. 1883-ban a valóságos belső titkos tanácsosi címet, 1891-ben az Aranygyapjas-rendet, 1910-ben a Szent István-rend nagykeresztjét kapta meg. Több mutatása
114
éve
1912 – A rendőrség szétverte az általános választójogért és Tisza István lemondásáért tüntető tömeget.
A brutalitásnak halálos áldozata is volt. A történtek mély benyomást tettek a közvéleményre, mert ilyen hevességű tömegtüntetésre ekkor került sor első ízben. Ezt a napot Vérvörös Csütörtökként szokták emlegetni. Több mutatása
89
éve