Október 14.
Ma Helén névnapja van

Történelem kategória

470 éve

1556 – Loyolai Szent Ignác, a spanyol katolikus szent ünnepe

1556 július 31-én halt meg, halálának évfordulóján tartják ünnepét.A jezsuita rend (Jézus Társaság, Societas Iesu) alapítója halálának emlékére. 1491-ben született. Loyola, aki spanyol katonatisztként súlyos sebet kapott, szentföldi zarándoklata után Párizsba ment teológiai tanulmányokat folytatni. Hat diáktársával, 1534.08.15-én alapította meg a Jézus Társaságát (Societas Jesu), amely szegénységi és szüzességi fogadalmat hirdetett, valamint feltétlen engedelmességet a pápával szemben. Rövid időn belül a jezsuiták fontos szerepet kaptak a politikai és kultúrális életben, az ellenreformáció harcosaivá váltak Európában. 1540.09.27-én III. Pál pápa engedélyezte a jezsuita rend működését. Több mutatása

Teljes esemény 0

1556. 07. 31. Meghalt Történelem Ünnep

151 éve

1875 – 66 éves korában meghalt Andrew Johnson, aki az Amerikai Egyesült Államok 17. elnöke volt.

1865.04.14-én egy fanatikus fajgyűlölő, John Wilkes Booth rálőtt Abraham Lincoln elnökre, aki másnap belahalt sérüléseibe. Utódja az addigi alelnök, a republikánus Andrew Johnson lett, akit 1869.03.04-én váltott fel a szintén republikánus Ulysses Simpson Grant, a polgárháború győztes tábornoka. Több mutatása

Teljes esemény 0

1875. 07. 31. Meghalt Történelem

2036 éve

-10 – Megszületett Claudius császár, a Római Birodalom negyedik császára.

Teljes nevén: Tiberius Claudius Caesar Augustus Germanicus, névváltozat: Tiberius Claudius Drusus Nero Germanicus. Uralkodása 41. január 24-től 54-ben bekövetkezett haláláig tartott. A galliai Lugdunumban (a mai Lyonban) született. Apja Nero Claudius Drusus, anyja Antonia Minor volt. Claudius volt az első római császár, aki Itálián kívül született. Több mutatása

Teljes esemény 0

-10. 08. 01. Született Történelem

107 éve

1919 – Peidl Gyulát bízták meg az új kormány megalakításával, akinek miniszterelnöki tisztsége egy hétig tartott.

A Forradalmi Kormányzótanács lemondása után bízták meg. 1886 és 1890 között Budapesten kitanulta a betűszedő szakmát a Franklin Társulat könyvnyomdájában, majd beutazta Magyarországot, Ausztriában, Németországban és Svájcban is dolgozott nyomdákban. Megtanult németül, közben kapcsolatba került a szociáldemokrata mozgalommal. Hazatérése után betűszedőként dolgozott, 1900-tól a "Typographia" című nyomdász szaklap szerkesztője és 1908-ig a nyomdászszakszervezet elnöke, 1908-09-ben az Általános Fogyasztási Szövetkezet titkára volt, szerkesztette a "Szövetkezeti Értesítő" című lapot. 1909-től ismét a nyomdászszakszervezet vezetője lett, beválasztották az MSZDP vezetőségébe, valamint az Országos Munkásbiztosító Pénztár elnökségébe. 1919.01.19-én bekerült Berinkey Dénes kormányába munkaügyi és népjóléti miniszterként. Elutasította a proletárdiktatúrát, elvetette a pártegyesülést a kommunistákkal és a Tanácsköztársaság kikiáltását, így március 21-én lemondott minden tisztségéről és visszavonult. Az antant bécsi megbízottai biztosították támogatásukról egy leendő demokratikus fordulat esetén. Miután Kun Béla és Rónai Zoltán a Budapesti Munkástanács ülésén bejelentette a Magyar Tanácsköztársaság kormányának lemondását, Peidl Gyulát nevezték ki az új kormány elnökévé, amelyben kizárólag szociáldemokraták foglaltak helyet. Politikájának célja a polgári demokratikus rendszer megteremtése és a magántulajdon visszaállítása volt. A bécsi antantmegbízottak ígérete ellenére kormányát nem ismerték el, a konzervatív körök, a parasztság és a kispolgárság képviselői pedig nem akartak vele együttműködni. A román csapatok eközben kihasználták a magyar hadsereg teljes felbomlását, és gyors ütemben nyomultak előre, augusztus elején már Budapestet is megszállták. Fegyverszüneti tárgyalásokat kezdett a románokkal, akik súlyos feltételeket támasztottak, de megtárgyalni már nem maradt ideje, mert kormányát ellenforradalmi puccs útján augusztus 6-án megdöntötték. Ezután újra a nyomdászszakszervezet elnöke lett, és az MSZDP újjáalakításában játszott döntő szerepet. Egyre súlyosabb fenyegetések érték a szélsőjobboldal részéről, így november 18-án külföldre menekült. 1921. novemberében tért vissza Budapestre, átvette a nyomdászszakszervezet és az Általános Fogyasztási Szövetkezet vezetését, valamint az MSZDP vezetőségének tagja lett. 1922-től 1931-ig nemzetgyűlési, majd országgyűlési képviselő és a párt parlamenti képviselőcsoportjának vezetője volt. Az 1920-as években a szociáldemokrata mozgalom legtekintélyesebb vezetőinek egyike volt. Az 1931. évi választásokon már nem indult, visszavonult az aktív politizálástól, tisztségei közül csak a szövetkezet vezetését tartotta meg. Több mutatása

Teljes esemény 0

1919. 08. 01. Történelem Magyar