Október 13.
Ma Ede névnapja van

Magyar kategória

48 éve

1978 – A Szent Korona visszatért Magyarországra az Amerikai Egyesült Államokból, ahová a II. világháború után vitték.

Több mint három évtized után tért haza a magyar állam önállóságának és függetlenségének ezeréves jelképe. Az átadás az Országházban történt. 1945 elején Szálasi Ferenc nyilas vezetőnek menekülnie kellett, a koronát magával vitte, mivel az volt a véleménye, hogy "a Szent Korona és az államfő elválaszthatatlanok egymástól". A német kormány adott volna menedékhelyet a korona és a koronázási jelvények számára. A Szent Koronát tartalmazó ládát először Kőszegen őrizték, majd Szálasi intézkedésére 1945.01.12-én Velem községbe, onnan március 18-án osztrák (akkor német birodalmi) területre, a Mürzzuschlag melletti volt császári vadászkastély óvóhelyére vitték, majd Mariazellen keresztül a Salzburgtól keletre fekvő Atterseebe, végül a szomszédos Mattseebe szállították. 1945 áprilisában "a Szent Korona megmentése és biztonságba helyezése" érdekében a Szálasi által tartott utolsó koronatanács, majd a minisztertanács elhatározta, hogy a koronát elássák. A koronaőrség egyik tagjának visszaemlékezése szerint: "Egy üres, elhagyott benzineshordót kettéfűrészeltünk, ebben a kétfenekű hordóban akartuk biztoságba helyezni a koronát. A hordó két darabját egybetoltuk, a koronát, a jogart, az országalmát, a koronázási kardot és a palástot lepedőkbe csavarva beletettük, és május 5-én este elástuk a tóparton". A tópart menti mocsaras részen eltüntették az ásás nyomait, a koronaőrző ládát pedig tovább vitték, mintha az ékszerek benne volnának. Május 9-én a koronaőrség teherautója, Szálasival és főembereivel együtt a 8. amerikai hadsereg fogságába került. Az amerikaiak megszerezték a koronázási ládát, majd a Szálasi szárnysegédjénél lévő kulcsot is, aki azt vallotta, hogy Szálasi parancsa szerint "halála esetén öt évig tartsák a korona hollétét titokban, s ha akkor nem a nemzetiszocialisták kormányozzák Magyarországot, adjuk át a koronát megőrzésre a Német Birodalom Führerének". A láda azonban üres volt, végül - hosszas kihallgatás eredményeként - az egyik koronaőr elárulta, hogy Szálasi rendeletére Mattsee mellett, egy mocsárban elásták a koronát. Megtalálták az olajoshordót, amelyben "egy láda volt, abban vászonba csavarba a korona, amelynek belseje, bélése - a szövetrész - már teljesen el volt rothadva, ki is kellett szedni belőle". 1945. május utolsó napjaiban a koronát és a koronázási jelvényeket beszállították a majnai Frankfurtba, majd eltűnt a koronaőrség szeme elől. Az Amerikai Egyesült Államok őrizetébe került, előbb Európában, azután Amerikában. A korona visszaadását a magyar kormány nemzetközi fórumokon többször is szóvá tette, de eredménytelenül. A hivatalos nyilatkozat szerint: "a koronát úgy tekintik, mint a magyar nép különleges helyzetben lévő tulajdonát, amely az Egyesült Államok hatóságainál van letétben". Mattsee plébániájának falán magyar-német feliratú emléktábla hirdeti, hogy 1945-ben itt időzött néhány napig a magyar Szent Korona. Az átadási ünnepségen Kádár János nem vett részt, vélhetően tiltakozásul a magyar vezetőket Amerikában ért atrocitások miatt. Más vélemények szerint Carter kérésére. Több mutatása

Teljes esemény 0

1978. 01. 06. Történelem Érdekes Magyar

626 éve

1400 – A farsang első napja

A farsangi ünnepkör legfeltűnőbb mozzanata a jelmezes-álarcos alakoskodás. Farsang (Vízkereszttől - Hamvazószerdáig) A farsangi ünnepkör legfeltűnőbb mozzanata a jelmezes-álarcos alakoskodás. A XV. század óta szólnak az adatok a férfi-női ruhacseréről, álarcviselésről, az állatalakoskodások különböző formáiról. A királyi udvartól a kis falvakig mindenütt farsangoltak hazánkban. A XVI. századtól említik Cibere és Konc, vagyis a Böjti Ételek és a Húsételek tréfás küzdelmét is. Napjaink leglátványosabb farsangi alakoskodása a Mohácson lakó délszlávok csoportos busójárása. E busók fából faragott álarcokban jelennek meg, mozgásuk, viselkedésük rituálisan meg van szabva. A busóálarcot eredetileg csak a felnőtt sokác férfiaknak volt szabad felölteniük, a legények másfajta álarcot viseltek. Az farsangi alakoskodók általában kis párbeszédes jeleneteket is előadnak, ilyenkor kerül színre a tréfás halottasjáték vagy lakodalom is. A farsangi lakodalmas játékok közül leglátványosabb a nyugatdunántúli rönkhúzással összekötött mókaházasság. A kidöntött fát húzták végig az úton a leányokból, legényekből álló párok. A menet közben bohókás esküvő játszódott le. A rönkhúzást olyankor rendezték meg, mikor a községben abban az évben nem volt lakodalom. Régebben az ország sok részén szokás volt húshagyókedden a pártában maradt leányokkal tuskót húzatni. Szokásos volt a farsang idején a lányok, asszonyok külön farsangolása is. A farsang gondolatköre elsősorban a házasság témája körül forgott. Azokat a lányokat, akik pártában maradtak, farsang végén szokás volt kicsúfolni. Szatmárban pl. kongóztak: húshagyókedden a pártában maradt lányok ablaka alatt pléhdarabokat ütögettek a fiúk. Zoborvidéken a farsang utolsó előtti vasárnapját Talalaj-vasárnapnak (talalaj-vasárnapi énekek), míg farsang vasárnapját Sardó-vasárnapnak nevezték (sardózás). Több mutatása

Teljes esemény 0

1400. 01. 06. Ünnep Magyar

260 éve

1766 – Megszületett Fazekas Mihály író, költő, botanikus, a Lúdas Matyi írója, a debreceni Füvészkert tervezője.

Fazekas Mihály neve általában főművét, a Lúdas Matyit idézi fel az olvasók tudatában. Fazekas Mihály valójában több, mint a Lúdas Matyi költője. Annak a Debrecenben kivirágzó irodalmi kultúrának, amely a felvilágosodásból vezetett a romantika felé, Csokonai után ő a legjelentékenyebb alakja, és még a hazai tudománytörténetet sem lehet úgy elmondani, hogy kimaradjon belőle Fazekas Mihály, a botanika tudósa, a hazai növénytan tudományának egyik fontos előfutára. De ha történetesen nem ő írja a Lúdas Matyit, és Diószegi Sámuellal nem ő írja meg a Füvészkönyvet, nem nagyszámú versével mégis fontos alakja volna a XIX. század első negyede hazai költészetének, akit egyben-másban a romantika, majd Petőfi népiessége elindítójának is tekinthetünk. Nem volt hivatásos költő, a költészetet kulturált emberhez illő passziónak tartotta. Felnőttélete első felében katona, második felében városi közéleti férfi és természettudós. Ez az élet hatvankét évig tartott: 1766-tól 1828-ig. Ősei vagyontalan katona-nemesek voltak, de a közvetlen elődök már debreceni iparos-polgárok. Apja gyógykovács volt, tehát félig iparos, félig fogorvos. Ő maga a híres debreceni Kollégium növendéke. Irodalom iránt is, természettudomány iránt is korán kezd érdeklődni, mégsem jó tanuló. Hamar izgatni kezdi a kalandos katonaélet, tizenhat évesen felcsap huszárnak. Előbb közlegény, azután sokáig altiszt, hétévi szolgálat után hadnagy, azután főhadnagy. Végigjárja a Habsburgok háborúinak csatatereit, az egyik ujját is elveszti egy ütközetben. Az első években lelkesedik ezért a kalandos életért, és formás csatadalokat is ír. De mennél magasabb a rangja, annál tisztábban lát. Meggyűlöli a háborúzást, szinte pacifista lesz. A francia forradalom seregei ellen harcolva már egyre inkább az ellenfelekkel érez együtt. A császárhű lovastisztből republikánus felvilágosodott lesz. Világképe egyre tágabb. Közben két borúsan végződő szerelem keseríti az életét. Romániában táborozván beleszeret egy moldvai parasztlányba, Ruszándába. A boldogan induló szerelmet szétzilálja a történelem: a katonákat áthelyezik, búcsúzni kell mindörökre Ruszándától. Azután Franciaországban éri el a nagy szerelem: Ámeli. Ez sem tart sokáig, menni kell tovább. Ettől az emléktől azonban sohase szabadul. Állítólag Ámeli emléke tartja vissza a nősüléstől. Élete keserű agglegénységben telik majd el. De Ruszánda, majd Ámeli emléke finom hangú szerelmes költővé teszi. A kilencvenes években, kellő szolgálati év után, leszerel, és nyugdíjas főhadnagyként érkezik vissza Debrecenbe, ahol összebarátkozik Földi Jánossal és Csokonaival. Ez a kör ösztönzi benne a költőt. Világlátottabb volt, mint barátai, és sokat tanult azoknak nagyobb műveltségéből. Legtöbb verse a hazaköltözés és Csokonai halála közti esztendőkre esik. Akárcsak barátai, ő is mesterien tud verselni. Őt is megihleti a költészet rokokó könnyedsége, de barátainál is több köze van a nép szegény rétegeihez, katonaként együtt élt a parasztlegényekkel, ismeri gondjaikat. Verseiben a hangvétel is egyre népiesebb. Egyes népdal formájú költeménye már a romantika népdalutánzataira, Kisfaludy Károlyra és Czuczorra emlékeztet, néhány évtizeddel őelőttük. De még antik formájú verseiben is a nép élete tűnik fel újra, hangvétele pedig olyan demokratikus, ami már a reformkorra emlékeztet. Ezekben az években írja meg első fogalmazásban a Lúdas Matyit. Sajátosan ironikus hangot ad ennek a humoros történetnek, hogy a népi anekdotaszerűen feldolgozott történet a klasszikus eposzok hexameterében szólal meg. Lúdas Matyi harca Döbrögi úr ellen a jobbágy-nemesi küzdelem humoros-szatirikus képlete: a parasztlegény megigazulása a gőgösen ostoba földesúrral szemben. De azért Lúdas Matyi polgár módon elképzelt népi hős: magányos, leleményes harcos, aki egyedül veszi fel a küzdelmet az igazságtalansággal, és furfanggal győz. Döbrögi úr pedig úgy megijed, hogy végül megjavul. Fazekas is tisztában volt irodalmi jelentőségével, többször is átdolgozta. Végső formájában 1817-ben jelent meg. Fazekas azonban a természetrajz tudósa volt. Saját kis birtokán - amelyet okos gazdálkodással egyre nagyobbított - kísérletezte ki az okszerű gazdálkodást, ott figyelte a növények természetét. És sógorával, a kitűnő botanikussal, Diószegi Sámuellal együtt írta a Magyar füvészkönyvet, amely megjelenésétől kezdve jogot szerzett Magyarországon Linné növénytani rendszerének. Ez a könyv teremtett rendet a növénynevek hazai zűrzavarában. És ha közönségsikere alig-alig volt, mivel a maradi gazdák idegenkedtek attól, hogy ,,könyvből vessenek-arassanak", gyanúsnak tartották a tudományosan megalapozott mezőgazdálkodást, a szakkörök előtt azonnal nagy tekintélyű lett a könyv, még a Helytartótanács is dicsérő okirattal tüntette ki. Fazekas pedig tovább munkálkodott a növénytan tudományának népszerűsítésében. Ő tervezte és készítette elő a később oly nagy hírű debreceni Füvészkertet, amelynek megnyitását azonban már nem érhette meg. S mindezek mellett tevékeny közéleti ember volt mindhalálig. Értett az okos gazdálkodáshoz. Így hamarosan ő lett a Kollégium gazdasági vezetője, majd később Debrecen város főpénztárnoka. Közismert volt puritán becsületessége, a város is rábízta a pénzét. Később ő szervezte meg a debreceni ún. ,,polgárkatonaság"-ot, ez városi rendfenntartó alakulat, mai szóval rendőrség volt, melynek ő lett a kapitánya. Magányosságában mindenre ráért. Későbbi éveiben verset alig-alig írt, de vitairatokkal szólt bele az irodalom ügyeibe. Debrecen védelme című cikkével összevitázott Kazinczyval, mivel az Csokonaira emlékezve megvetően szólt a debreceni lokálpatrióta gőgről. Ez volt az a nevezetes Árkádia-pör, amely igen indulatos hangon folyt Kazinczy köre és a debreceniek között. Volt azután Fazekasnak egy egész cikksorozata, a Dorottya-levelek, amelyekben könnyed, tréfás hangon fejti ki esztétikai nézeteit, hitet téve a felvilágosodás racionalizmusa mellett. Több mutatása

Teljes esemény 1

1766. 01. 06. Született Alkotás Magyar