116
éve
Irodalom kategória
111
éve
1915 – Megszületett Orson Welles amerikai filmrendező és színész (Világok harca).
Kenoshában, Wisconsin államban született. Jómódú családból származott, szüleit korán elvesztette, így gyámság alatt nőtt fel. A woodstocki magániskola elvégzése után járt Írországban, Marokkóban és Spanyolországban. 1934-ben vándorszínészként Tybolt szerepében tűnt fel a Broadwayn. 1937-ben megalapította a Mercury Theatert, ahol a "Világok harca" című elhíresült rádiójátékát is bemutatták. A botrányt kavaró hangjáték hatására amerikaiak százai sereglettek az utcára, mert komolyan vették a marslakók Föld elleni invázióját. 1941-ben készítette az "Aranypolgár" című klasszikus filmjét, amely a teljes anyagi bukás mellett kivívta a szakma elismerését, a világ egyik legjobb filmjeként tartják számon. "Az óra körbejár", "A sanghaji asszony" és a "Macbeth" is anyagi csődöt jelentett szerzőjüknek, de végül tankönyvi anyaggá váltak. Welles háromszor nősült, 1943-ban Rita Hayworth-t, a híres dívát vette feleségül, akivel házassága 1948-ig tartott. 1958-ban Európába költözött, ahol megrendezte a "Gonosz érintése" című filmet, amely szintén megbukott financiálisan, de a filmszakma egyik leghíresebb film noir-ja lett. Anyagi helyzetére való tekintettel sokszor másod- vagy harmadrangú szerepeket vállalt, néhány kiemelkedő alakítása: a "Harmadik ember", a "Tizedik nap", "Rogopag", "Moby Dick" és "Compulsion", amelyért megkapta Cannes-ban a legjobb színésznek járó díjat. Életmű díjakkal jutalmazták filmtörténeti jelentőségét: 1966-ban Cannes-ban, 1970-ben Velencében, 1971-ben pedig az amerikai filmakadémia is elismerte. Több mutatása
251
éve
1775 – Megszületett Mary Martha Sherwood angol írónő.
1818 és 1847 között gyermekeknek írta klasszikus művét a "History of the Fairchild Family"-t.
175
éve
1851 – Megszületett Aristide Bruant francia kabaréénekes, színész, költő, író.
Henri de Toulouse-Lautrec francia festő plakátjain szerepelt az alakja, így a képzőművészetben is ismert feltűnő fekete kalapja és vörös sálja. Úri családból származott, azonban párizsi szlenggel és forradalmi lendülettel írta és adta elő polgárgyűlölő dalait. Több mutatása
107
éve
1919 – Meghalt Lyman Frank Baum amerikai író, újságíró. (Óz, a csodák csodája).
13 folytatásos regényt, kilenc fantasy regényt írt, összesen 55 regényt, 82 novellát és 200 költeményt. Kalandos életete volt: volt kakastenyésztő, bolttulajdonos és számos újság alapítója. Az Óz történetében szereplő Kansas-leírások az Észak-Dakotában szerzett élményein alapulnak. 1891-től Chicagoban az Evening Post riportere lett, foglalkozott a reklámiparral is. 1900-ban adták ki Denslow nevű társával az Óz, a csodák csodáját, mely attól kezdve két éven át vezette a gyermekkönyv-eladási listákat Amerikában. Baum további 13 regényben írt a szereplők további sorsáról. 1902-ben Paul Tietjens zeneszerzővel és Julian Mitchell rendezővel megalkották a regény musical-változatát is.Számos álnevet használt regényeihez: Laura Bancroft, Edith Van Dyne, Floyd Akers, Suzanne Metcalf, Schuyler Staunton, John Estes Cooke és Capt, Hugh Fitzgerald. Névtelenül írta meg Az utolsó egyiptomi - a Nílus románca című könyvét. Több mutatása
77
éve
1949 – Meghalt Maurice Maeterlinck gróf, Nobel-díjas belga flamand származású francia nyelvű drámaíró, költő, esszéíró.
Teljes nevén: Maurice Polydore Marie Bernard Maeterlinck gróf. 1911-ben kapta meg az irodalmi Nobel-díjat. Műveiben kiemelt szerepet kap az élet és a halál jelentése. Több mutatása
24
éve
250
éve
1776 – Megszületett Berzsenyi Dániel költő, táblabíró, "a niklai remete" (A közelítő tél, Horatiushoz).
Legnépszerűbb verse A magyarokhoz című ódája, melyet Kodály Zoltán zenésített meg.
199
éve
1827 – Megszületett Vajda János költő, publicista, az első szimbolista (Húsz év múlva, A vaáli erdőben).
Pesten született. Ady Endre "szent elődjé"-nek tekintette. A Pest megyei Vál községben nőtt fel, ahol édesapja uradalmi erdész volt. 1839-1843. között a székesfehérvári cisztercita gimnáziumba járt, majd Pesten tanult, de egyetemet nem végzett. Első verse 1844-ben jelent meg az "Életképek"-ben. 1845-ben - Petőfi Sándorhoz hasonlóan -vándorszínésznek állt, 1846-tól egy évig József főherceg alcsúti mintauradalmában gazdatiszti gyakornokként dolgozott. 1847-ben Pesten a Gazdasági Egyesületben lett hivatalnok. Ekkor már rendszeresen megjelentek versei az "Életképek"-ben és a "Pesti Divatlap"-ban. Petőfi baráti köréhez csatlakozott, korai versein még Petőfi népiességének és romantikájának hatása érződik. 1848-ban katonának jelentkezett, a szabadságharc bukása után a császári hadseregbe sorozták közlegénynek. Miután hazatért, 1850-től Kiskunhalason és Budán dolgozott a földbecslő hivatalban. Reménytelenül szerelmes lett házigazdája lányába, Kratochwill Georginába, aki azonban tudomást sem vett róla. Ez a szerelem ihlette a Gina-verseket. 1855-től újságíróként dolgozott, a "Nővilág", a "Csatár", majd a "Magyar Sajtó" szerkesztője volt. Elsősorban a polgári haladást képviselte publicisztikájában, 1861-ben álnév alatt adott ki röpiratokat, amelyben sürgette a polgári átalakulást, és ennek érdekében támogatta az Ausztriával való mielőbbi kiegyezést. Nézeteiért a 48-as elvek árulójának kiáltották ki, és kiközösítették. El kellett hagynia az országot, pártfogói csak egy jelentéktelen állást tudtak neki szerezni a bécsi kancelláriai sajtóirodán. 1866-ban tért vissza Pestre, 1867-ben a Kossuth-párti "Magyar Újság"-nál, 1868-ban a "Nép Zászlója" című hetilapnál dolgozott. 1870-től haláláig a Kisfaludi Társaság munkatársa volt. A "Vasárnapi Újság"-ban és annak melléklapjában a "Politikai Újdonságok"-ban jelentek meg írásai. Nemcsak nézeteit, de költészetét is elutasította a Gyulai Pál vezette "hivatalos irodalom", így szegényen és magányosan élt. A 1870-es években egyre inkább a gondolati-filozófiai költészet került az érdekelődése középpontjába. Az 1882-ben írt "Az üstökös" című versében az üstökös a magány, az elszigeteltség többértelmű szimbóluma. 1888-ban írta egyik legjelentősebb alkotását, a "Nádas a tavon" című verset. A 1880-as évektől sokat betegeskedett. 1896-ban Palágyi Menyhért "Jelenkor" című lapjának főmunkatársa volt. Vajda Jánost líratörténetünk úgy tartja számon, mint "az Arany János és Ady Endre közötti átmenet nagyságát; ez a köztesség határozta meg értékelését és utóéletét, hiszen senki nem tagadja jelentőségét, de minden elemző az Adyt megelőlegezőt, sőt az első szimbolistát látja benne". Több mutatása
165
éve