174
éve
Született kategória
100
éve
81
éve
76
éve
1950 – Megszületett Sasvári Annamária popénekesnő.
Sasvári Sándor musicalénekes testvére.
71
éve
1955 – Megszületett Tommy Emmanuel ausztrál gitáros.
1959-ben, mindössze négyévesen kezdett el gitározni, állítása szerint határozottan emlékszik erre a pillanatra, amikor egy rádióban hallot szám hatott rá. Édesanyja tanította először. 9 éves korától zenészként dolgozott, testvérével Phillel és édesapjukkal a családi együttest alapítottak és lakókocsoban élve körbe turnézták egész Ausztráliát. Több mutatása
133
éve
1893 – Megszületett Elizabeth Coatsworth amerikai költő, gyermekkönyvek szerzője.
1930-ban "Newbery"-díjat kapott a "The Cat Who Went to Heaven" című művéért.
100
éve
1926 – Megszületett Marilyn Monroe amerikai filmszínésznő.
Los Angelesben született. Eredeti nevén: Norma Jeane Baker v. Mortenson Édesanyja, Gladys Monroe férjét hívták Bakernek, Norma Jean édesapja valószínűleg Edward Mortenson, de lehetséges, hogy Stanley Gifford volt. Anyai ágon főként elmebajosokból állt a család, így a nyolcéves Norma Jean árvaházba, majd egy ismerőshöz került. 16 évesen ment először férjhez. 1944-ben, amikor a férje bevonult katonának, egy hadiüzembe ment dolgozni, ahol felfedezte egy fotós. Kiszőkítette a haját és modellként vállalt munkát. A magazinok címlapjárra került, elvált a férjétől, és Marilyn Monroe néven szerződést kötött a 20th Century Fox Filmstúdióval. A gyenge kis szerepek után megkapta az "Aszfaltdzsungel" és a "Mindent Éváért" című filmek főszerepét, amelyekben nagy sikert aratott, az "Éjszakai összecsapás" című filmje pedig kasszasiker volt. A "Szőkék előnyben", majd a "Hogyan házasodik egy milliomos" premierje után Hollywood sztárja lett, Amerika szexszimbólumává vált. A bulvársajtó egyre nagyobb terjedelemben foglalkozott vele, amihez hozzájárult az egyik legnagyobb baseballjátékossal, Joe DiMaggióval, majd a drámaíró Arthur Millerrel kötött házassága. A "Hét év vágyódás"-ban is nagyot alakított, ebben a filmben látható a híres metrószellőző feletti jelenete. A sikerei csúcsán New Yorkba költözött, hogy Lee Strasberg Actors Studiójában tovább képezze magát. A Lawrence Olivier-vel forgatott "A nagyherceg és a táncosnő"-ben nyújtott alakításáért Donatello-díjat kapott. Tony Curtis és Jack Lemmon partnereként forgatott a "Van, aki forrón szereti" című filmben, Yves Montand-nal a "Szeressünk!"-ben. Kezelhetetlen depressziója miatt gyógyszer- és alkoholfüggősége alakult ki. Álmatlan, kórházban töltött időszakából azzal próbálták kiemelni, hogy felkérték, köszöntse Kennedy elnököt a születésnapi partiján. New Yorkban színpadon "A vágy villamosá"-t játszotta. Futó kapcsolatba keveredett Yves Montand-nal, majd hírbe hozták Robert Kennedyvel, az elnök öccsével is. 1962.08.05-én lakosztályában holtan találták, a hivatalos álláspont szerint gyógyszer-túladagolás okozta a halálát, amely olyan talányos volt, mint az egész élete. Lee Strasberg mondta a sírjánál: "Más is akadt, aki gyönyörűszép volt, mint ő, ám benne volt valami más is, amit az emberek megláttak és amivel azonosultak. Sugárzása volt, sóvárgás és vágy áradt belőle, ettől volt más, mint a többi ember, ebből a sugárzásból akart részesülni mindenki, aki ismerte, gyermeki naivitásából, amely csupa félénkség volt, de csupa elektromos feszültség is". Több mutatása
200
éve
1826 – Megszületett Prielle Kornélia színésznő, a Nemzeti Színház első örökös tagja.
Eredeti nevén: Prielle Antónia, ejtsd: priel. Az erdélyi anyától és francia apától 1826-ban született Prielle Kornélia volt az első a magyar színjátszás történetében, aki a Nemzeti Színház örökös tagja lett. Déryné Széppataki Róza oktatta. Petőfi Sándor feleségül kérte, de ő inkább a kor ünnepelt színészét választotta: 1847-ben hozzáment Szerdahelyi Kálmánhoz, majd több további férje is volt. 79 évesen, nem sokkal halála előtt a színésznő újra férjhez ment egy nála 45 évvel fiatalabb íróhoz, Rozsnyay Kálmánhoz. Budapesten, Pécsett, Debrecenben, Nagyváradon és más városokban is játszott. Az ünnepelt, sokféle szerepet eljátszani képes színésznő 1881. február 7-én kapta meg – elsőként – a Nemzeti Színház örökös tagja címet. Több mutatása
116
éve
1910 – Megszületett Kállai Gyula, aki 1965-től 1967-ig a minisztertanács elnöke volt.
Berettyóújfalun született. 1930-ban a budapesti tudományegyetemen kezdte tanulmányait latin-magyar szakon. 1931-ben belépett az illegális kommunista pártba (KP), és amikor 1933-ban a rendőrség letartóztatott több egyetemistát, átment a debreceni tudományegyetemre, ahol egyik szervezője lett a baloldali gondolkodású diákok mozgalmának. A Márciusi Front szervezésében is jelentős szerepet játszott, 1937. áprilisában kitiltották a debreceni tudományegyetemről. A Márciusi Front "Tovább" című folyóiratának szerkesztője és a debreceni "Független Újság" újságírója lett. 1939-től 1944-ig a "Népszava" munkatársa volt, a híressé vált 1941. évi karácsonyi számának összeállításában és az 1942-ben létrehozott Magyar Történelmi Emlékbizottság tevékenységében is aktívan közreműködött. Az 1942. 03. 15-i Petőfi téri tüntetésnek is ő volt az egyik szervezője. Júliusban letartóztatták, de novemberben szabadlábra helyezték elegendő bizonyíték hiányában. 1944. szeptemberében az újjászervezett KP alakuló központi bizottsági ülésén vett részt, tevékenykedett a Magyar Front Intéző Bizottságában. A KP nevében ő írta alá október 10-én az MSZDP-vel létrehozott akcióegységről szóló megállapodást. 1945. januárjában Gerő Ernő kinevezte a Központi Vezetőség (KV) propagandaosztályának vezetőjévé, a január 19-én megindított első budapesti újság, a "Szabadság" szerkesztője lett. Rákosi Mátyás, Farkas Mihály és Nagy Imre oldalán dolgozott. 1945. március 28-án titkárává választották a debreceni kormányt a fővárosban képviselő Budapesti Nemzeti Bizottságnak, április 2-án beválasztották az ideiglenes nemzetgyűlésbe, és - börtönbüntetését leszámítva - 1990-ig országgyűlési képviselő volt. 1945. júniusától a Miniszterelnökség második adminisztratív államtitkára, júliustól politikai államtitkára, novembertől 1947. májusáig a Tájékoztatásügyi Minisztérium politikai államtitkára, valamint továbbra is a KV propagandaosztályának vezetője volt. 1947. októbertől a KV értelmiségi (később kultúrpolitikai) osztályát vezette, 1949. júniusában külügyminiszterré nevezték ki. 1951. áprilisában letartóztatták hamis vádak alapján, májusban kizárták minden párttestületből és leváltották a külügyminiszteri tisztségéből. Decemberben másodfokon 15 évi fegyházbüntetésre ítélték, 1954. júliusában engedték szabadon, rehabilitálták és a Kiadói Főigazgatóság vezetője lett. 1955. februárjában népművelési miniszterhelyettes, 1956. júliusában az MDP KV tagja és a tudományos és kultúrális osztály vezetője lett. Október 24-én bekerült a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságába, és a KV egyik titkára lett. Miután november 7-én Kádár János és csoportja Budapestre érkezett, azonnal csatlakozott az új vezetéshez. A Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Intéző Bizottságának, majd Politikai Bizottságának a tagja lett és a Központi Bizottság kulturális osztályának vezetője maradt. 1957-ben a KB ideológiai titkáraként többször próbálta rávenni Nagy Imrét és társait, hogy ismerjék el a Kádár-kormányt. Márciusban a "forradalmi munkás-paraszt kormány"-ban a művelődési ügyek vezetője, májusban minisztere lett. 1958. januárjában megválasztották a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnökévé, kinevezték államminiszterré. 1958 és 1961 között a "Társadalmi Szemle" főszerkesztőjeként a Rákosi-korszak szellemét idézte kultúrpolitikája. 1960-tól a minisztertanács elnökhelyettesi tisztségét töltötte be, 1965. júniusában nevezték ki a minisztertanács elnökévé. Kádár János a párt főtitkára maradt, és az Elnöki Tanács tagjává választották. Kállai Gyula kormánya mindenben elődje, a Kádár-kormány politikáját folytatta. A magyar országgyűlés 1967.04.14-én Fock Jenőt választotta az új kormány elnökévé, Kállai Gyula pedig az országgyűlés elnöke és az Elnöki Tanács tagja lett. 1971-ben felmentették az Országgyűlés elnöki tisztéből, 1975-ben kimaradt a Politikai Bizottságból, 1989-ben lemondott a Hazafias Népfront elnökségéről. 1989. októberében, a köztársaság kikiáltásakor megszűnt elnöki tanácsi tagsága is. Több mutatása
113
éve