A csúcs a 4478 méter magasan van.
Edward Whymper, Lord Francis Douglas, Michel Croz, Douglas Robert Hadow és Charles Hudson két svájci hegyivezető segítségével indultak a svájci-olasz határon lévő Matterhorn megmászására. A résztvevők közül négyen a leereszkedésnél halálos balesetet szenvedtek, így csak Whymper és a két hegyivezető tért vissza épségben.
Hozzászólások
Technisvaz
Whymper, a hegy megszállottja, 1863 őszéig tizenegy alkalommal kísérelte meg a csúcs elérését. 1964-ben Carrelel együtt kétszer is megpróbálkoznak az olasz oldalon, sikertelenül.
1965 nyarán Carrel elfoglaltságára hivatkozva nem kísérte el Whympert ezért ő Croz, Almer és Biener hegyivezetők kíséretében próbálkozott újra.
Ekkor érkezett a hír Carrel önállóan - az olasz oldalról - próbálkozik a csúcs elérésével. Megkezdődött a nagy versenyfutás.
Whymper a hír hallatára Zermattba - a Matterhornhoz legközelebb eső falu a svájci oldalon - sietett, és még aznap egy erős csapatot szervezet, lord Francis Douglas, Hudson, Hardow, Michel Croz, és két svájci hegyivezető, a két Taugwalder - apa és fia - lettek a tagjai. A feladat az volt, hogy előbb érjék el a csúcsot Carrol, aki jóval előbb indult.
Erőltetett tempóban július 14.-én estére 3600 méteren voltak és itt töltötték az éjszakát. Másnap hajnalban indultak tovább és délre 4200 méter magasan jártak, néhány óra múlva elérték az északi majd a déli csúcsot és megállapították, hogy ők az elsők akik ide feljutottak.
A Matterhorn alakjából adódóan a hegy megmászása után ugyanazon az útvonalon - mivel ez a legkönnyebb- kell lemászni is. Aki csak egyszer is próbálkozott valamire felmászni, tudja a lefelé mászás nehezebb. Ehhez adódik hozzá a fáradság.
Whymperék megfeledkeztek erről: egy nehezebb szakasznál Hardow megcsúszott és a kötéllel ami a biztosítást szolgálta volna magával rántotta Croz-t, Hudsont, és Douglast.
Így vált a dicsőséges nap egyben gyászos emléké is.