1977 – Meghalt Kovács Margit keramikus, szobrász, a modern magyar kerámiaművészet egyik megteremtője

1902-1977 Budapesti, bécsi, müncheni iskolák után Dániában és Franciaországban volt tanulmányúton. Egyaránt mestere a körplasztikának és a domborműnek, az agyagbavésett rajzos csempéknek, korongolt és felrakott edényeknek, a mázak finoman árnyalt keverésének. Alkotómunkásságának középpontjában az ember áll. Témaköre kifogyhatatlanul gazdag, változatos: reális hangvételű portrék, biblikus kompozíciók, groteszk figurák és zsánerképek, népdalillusztrációk, zsúfolt díszű korsók, tálak. Világa összességében egységes hatasú, sajátosan egyéni hangú, hazai talajban gyökerezik, ugyanakkor modern és európai. "Az anyag mindennapi kenyerem, örömöm, bánatom. Már az első érintésekor életem elemévé vált. És azóta az elem bekerülve vérem áramába, hol az öröm hullámhegyeire, hol az ijedt reménytelenség hullámvölgyeibe sodor, emel, buktat." - fogalmazta meg tömör egyszerűséggel röviddel a halála előtt. Életműve befejezett, csodálatos egész; zaklatott, idegtépett korban törékeny tökéletesség.