260
éve
1766 – Megszületett Anne Louise Germaine von Stael-Holstein bárónő, svájci származású francia írónő.
Párizsban született.
Eredeti nevén: Necker
Szalonja a politikai és irodalmi élet központja volt. Jacques Necker, XVI. Lajos pénzügyminiszterének leányaként, már fiatal korában történelem-, irodalom- és filozófiaoktatást kapott, művészek, politikusok és tudósok rendszeres találkozóin vehetett részt édesanyja szalonjában, ahol szellemes megjegyzéseivel általános elismerésnek örvendett. 1789-ben kötött házasságot a svéd követtel, Magnus Stael von Holstein báróval, majd a svéd követségre költözött, ahol szalont nyitott. Eleinte támogatta a francia forradalom eszméit, később a jakobinusok mérséklésére törekedett. 1792-ben menekülni kényszerült Párizsból, de Robespierre bukása után visszatért és ismét megnyitotta népszerű szalonját. 1796-ban találkozott Napóleonnal, aki elutasító magatartása és hatalmi törekvései miatt politikájának elszánt ellenfelévé tette. 1803. és 1815. között külföldön élt száműzetésben, főként Coppet-ban, a Genfi-tó mellett, amely ezáltal az európai politikai, tudományos és művészeti élet találkozóhelye lett. Madame de Stael korának egyik leghíresebb írónője volt, aki már "Az irodalomról" című legnagyobb művének 1800-as megjelenése előtt 15 kötetet publikált. Az 1803-ban kiadott "Delphine" és az 1807-es "Corinne" című regényei bejárták egész Európát. Egy németországi utazása során írta meg hatkötetes művét "Németországról" címmel, amelynek 1810-es első kiadását Napóleon utasítására megsemmisítették. Egy példányt azonban sikerült megmentenie, így 1813-ban újra megjelentethette a napóleoni kor német kulturájáról szóló munkát. 1815. után testileg és lelkileg is kimerült a sok munkától és az aktív politizálástól, visszavonult a nyilvánosságtól. Szalonját még fenntartotta, egészsége gyorsan romlott. 1817. februárjában egy fogadáson agyvérzést kapott és lezuhant a lépcsőről. Több hónapos gyötrelmes szenvedés után halt meg.
Szalonja a politikai és irodalmi élet központja volt. Jacques Necker, XVI. Lajos pénzügyminiszterének leányaként, már fiatal korában történelem-, irodalom- és filozófiaoktatást kapott, művészek, politikusok és tudósok rendszeres találkozóin vehetett részt édesanyja szalonjában, ahol szellemes megjegyzéseivel általános elismerésnek örvendett. 1789-ben kötött házasságot a svéd követtel, Magnus Stael von Holstein báróval, majd a svéd követségre költözött, ahol szalont nyitott. Eleinte támogatta a francia forradalom eszméit, később a jakobinusok mérséklésére törekedett. 1792-ben menekülni kényszerült Párizsból, de Robespierre bukása után visszatért és ismét megnyitotta népszerű szalonját. 1796-ban találkozott Napóleonnal, aki elutasító magatartása és hatalmi törekvései miatt politikájának elszánt ellenfelévé tette. 1803. és 1815. között külföldön élt száműzetésben, főként Coppet-ban, a Genfi-tó mellett, amely ezáltal az európai politikai, tudományos és művészeti élet találkozóhelye lett. Madame de Stael korának egyik leghíresebb írónője volt, aki már "Az irodalomról" című legnagyobb művének 1800-as megjelenése előtt 15 kötetet publikált. Az 1803-ban kiadott "Delphine" és az 1807-es "Corinne" című regényei bejárták egész Európát. Egy németországi utazása során írta meg hatkötetes művét "Németországról" címmel, amelynek 1810-es első kiadását Napóleon utasítására megsemmisítették. Egy példányt azonban sikerült megmentenie, így 1813-ban újra megjelentethette a napóleoni kor német kulturájáról szóló munkát. 1815. után testileg és lelkileg is kimerült a sok munkától és az aktív politizálástól, visszavonult a nyilvánosságtól. Szalonját még fenntartotta, egészsége gyorsan romlott. 1817. februárjában egy fogadáson agyvérzést kapott és lezuhant a lépcsőről. Több hónapos gyötrelmes szenvedés után halt meg.