226
éve
Született kategória
317
éve
1709 – Megszületett Erzsébet orosz cárnő (Jelizaveta Petrovna Romanova).
Oroszul: Елизаве́та Петро́вна Романова Anna Ivanovna halála utáni viszályban, I. (Nagy) Péter leányaként 1741-ben szerezte meg az orosz trónt. Anna Ivanovna - aki I. (Nagy) Péter unokahúgaként 1730-tól orosz cárnőként uralkodott - utóda a kéthónapos VI. Iván, Anna Leopoldovna és Anton Ulrich braunschweigi herceg fia volt, aki helyett édesanyja kezdte meg az uralkodást. Anna Leopoldovna, az elhunyt cárnő unokahúga, miután november 8-án megbuktatta a kormányzó Ernst Johann von Bühren kurlandi herceget, csak 1741.11.24-ig uralkodott. Ekkor I. (Nagy) Péter leánya, Elizabeta Petrovna szerezte meg az orosz trónt. Erzsébet cárnő 1762-ig tartó uralkodása alatt ismét megerősödött a nemesség és az egyház befolyása. Első minisztere, Alekszej Petrovics Besztuzsev-Rjumin, osztrákbarát külpolitikát folytatott. Jelentős építkezések zajlottak Bartolomeo Rastrelli udvari főépítész irányításával: 1752-től 1757-ig épült a Carszkoje Szelo, 1755 és 1762 között a Téli Palota Szentpétervárott. 1755-ben létrejött Moszkvában az első egyetem a polihisztor Mihail Vasziljevics Lomonoszov kezdeményezésére. Több mutatása
305
éve
1721 – Megszületett Madame Pompadour, aki XV. Lajos francia király legbefolyásosabb szeretője volt.
Teljes nevén: Jeanne Antoinette Poisson Marquise de Pompadour Madame Pompadour 1744.12.08-án XV. Lajos kegyencnőinek listáján az első helyre lépett, majd szeretőből politikai tanácsadóvá vált. Jeanne Antoinette Poisson, akinek 1745-ben a király a Pompadour márkinője címet adományozta, az előző hivatalosan elismert szerető, Marie-Anne de Mailly-Nesle, Chateauroux hercegnője halála után nyerte el XV. Lajos kegyeit. Hosszú ideig, 1745-től 1764-ig gyakorolt befolyást a királyra, valamint a politikai életre. Több mutatása
218
éve
1808 – Pozsonyban megszületett gróf Apponyi György országbíró, a későbbi neves politikus, gróf Apponyi Albert apja.
Tanulmányait a pozsonyi jogakadémián végezte 1823 és 1826 között. 1826-tól 1840-ig a bécsi magyar kancellárián volt tisztviselő. Az 1839-40. évi országgyűlésen tűnt fel, és a felsőtáblán a konzervatívok egyik vezére lett. 1840-től a királyi kúrián táblabíró, 1844 novemberétől a bécsi magyar kancellárián alkancellár, majd másodkancellár, 1847 novemberétől 1848 márciusáig első kancellár volt. A reformellenzék háttérbe szorítására az egész országban kiépítette az adminisztrátori rendszert, az 1846-ban létrejött Konzervatív Párt egyik vezéralakja volt. 1848. március 13-án, a bécsi forradalom kitörésekor mondott le kancellári tisztségéről, szervezkedett a forradalom ellen, és a bécsi udvart támogatta a szabadságharc idején is. 1849 februárjában elnöke lett egy magyar főurakból álló szervezetnek Bécsben. 1852-ben feliratban kérte, hogy a császár állítsa helyre az ország területi egységét, az forradalom előtti kormányszervek működését, és engedélyezze a magyar nyelv használatát az ország belső ügykezelésében. I. Ferenc József az "Októberi Diploma" kihirdetése után, 1860 novemberében nevezte ki országbíróvá. 1861 áprilisában királyi biztosként nyitotta meg az országgyűlést Budán. Az 1848 előtti alkotmány helyreállítását szorgalmazta, 1862 végén kiegyezési tervet készített, amelyet elutasított a császár, és 1863 áprilisában országbírói tisztségéről is leváltota. 1865-től országgyűlési képviselőként vett részt a kiegyezés előkészítésében, 1885-től a főrendiház tagja volt, cászári és királyi kamarás, valóságos belső titkos tanácsos. 1858-tól igazgató tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának. Több mutatása
198
éve
1828 – Megszületett Szendrey Júlia író, költő, fordító, Petőfi Sándor felesége, aki az Andersen meséket magyarra fordította.
Később Horvát Árpád történész felesége volt. Koppenhágában köztéri szobrot állítottak neki, ez a szobor a legészakibb köztéri szobor, amely magyar személynek állít emléket. Több mutatása
150
éve
1876 – Megszületett Pablo Casals, katalán származású spanyol csellóvirtuóz, karmester, komponista.
Teljes nevén: Pau Carles Salvador Casals i Defilló. Édesanyja előkelő katalán családból származott, édesapja szegény templomi orgonista volt. Fiát zongorázni, hegedülni és orgonálni tanította. 11 éves korában először hallott csellót vándorzenészektől. 1888-ban anyja Barcelonába vitte zenét tanulni. 1891. február 21-én szóló csellókoncertet adott 14 évesen, már ekkor őstehetségnek tartották. 1905-ben Jacques Thibaud hegedűssel et Alfred Cortot zongoraművésszel megalakította a hamarosan világhíressé váló trióját. 1919-ben Barcelónában Orquestra Pau Casals néven szimfonikus zenekart hozott létre. A spanyol polgárháború alatt a köztársaságiakat támogatta, ezért a polgárháborút követően a franciaországi katalán településre, Prades-ba költözött, ahol 1950-ben létrehozta a Prades-i Pablo Casals Fesztivált. 1956-ban Puerto Ricóban telepedett le, ahol megalapította a San Juan-i Ünnepi Játékokat. Búcsúhangversenyét 1967-ben, kilencvenegy évesen adta, de három évvel később még New York-ban száz csellistával a tiszteletére adott hangversenyen elvezényelte egyik saját művét. Több mutatása
135
éve
1891 – Budapesten megszületett Imrédy Béla miniszterelnök, akit háborús főbűnösként a Népbíróság kötél általi halálra ítélt.
Tanulmányait a budapesti tudományegyetemen végezte, ahol 1913-ban jogtudományi doktori oklevelet szerzett, utána Nyugat-Európában tett hosszabb külföldi tanulmányutat. Az I. világháborúban az 5. huszárezred tartalékos hadnagyaként, majd főhadnagyaként teljesített katonai szolgálatot. 1915-től pénzügyi gyakornokként dolgozott, 1918-ban pénzügyi szakvizsgát tett. 1919-től a Pénzügyminisztérium tisztveselője volt, 1921-ben kinevezték pénzügyi titkárrá. 1922-ben a Takarékpénztárak és Bankok Egyesületének (TÉBE) titkára, 1924-ben főtitkára lett. Gyors előrejutását Weiss Fülöp pártfogásának - a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank elnökének - köszönhette. 1926-ban a Magyar Nemzeti Bankhoz került igazgatóhelyettesként, majd a közgazdasági tanulmányi és statisztikai osztályt vezette, 1928-ban igazgató és az üzletvezetőség tagja lett. 1928 és 1932 között szakértőként vagy tanácsadóként képviselte Magyarországot több nemzetközi gazdasági konferencián. 1932-ben Gömbös Gyula "Nemzeti munkaterve" és kormányprogramja gazdasági-pénzügyi vonatkozásait dolgozta ki, októberben a Gömbös-kormány pénzügyminisztere és legbefolyásosabb tagja lett. Legjelentősebb intézkedésével rendezte a gazdák adósságát és védelmet nyújtott a parasztgazdaságoknak. 1933-ban kormánypárti programjával országgyűlési képviselővé választották a jászberényi választókerületben, 1935-ben a Magyar Nemzeti Bank elnökévé nevezték ki, a felsőház tagja lett. Bankelnökként fő feladatának tekintette az ország fizetési mérlegének egyensúlyát és a bank devizakészletének növelését. Az ország gazdaságpolitikájának egységes irányítására 1938.03.09-én kinevezték tárca nélküli közgazdasági miniszterré, majd Darányi Kálmán lemondása után, május 14-én a miniszterelnöki székbe került. Rövidebb időszakokra betöltötte a kereskedelem- és közlekedésügyi, valamint a külügyminiszteri tisztséget. 1938-39-ben a kormánypárt, a Magyar Élet Pártjának elnöke volt. 1938. május végén a keresztény középrétegek igényeinek kielégítésére, a zsidó nagytőke érdekei mellett elfogadtatta az országgyűléssel a Darányi-kormány által kidolgozott I. zsidótörvényt, valamint megtiltotta a közalkalmazottaknak, hogy az MSZDP és a Nyilaskeresztes Párt tagjai legyenek. Az államrend felforgatására irányuló tevékenység vádjával letartóztatták és 3 évi fegyházbüntetésre ítélték Szálasi Ferencet. 1938. augusztusában Horthy Miklós kormányzóval látogatást tett Németországban, amely döntő hatással volt politikai nézeteinek a szélsőjobboldal felé fordulásában. Ettől kezdve külpolitikáját a németbarátság, belpolitikáját a diktatúra kiépítésére irányuló törekvés, a parlamentarizmus megszüntetése jellemezte. 1938. novemberében 62 képviselő lépett ki a kormánypártból a házszabályok tervezett megszigorítása miatt, így leszavazták a miniszterelnököt, aki - mivel más lehetőség nem volt - a helyén maradt és programjának megvalósításába kezdett. Engedélyezte a magyarországi németek összefogó nyíltan náci szervezet, a Volksbund működését. Tovább erősítette németbarát politikáját az első bécsi döntés, amelynek értelmében visszacsatolták Szlovákia magyar lakta területeit. 1939.01.06-án megalapította a fasiszta típusú Magyar Élet Mozgalmat. Az alkotmányvédők Imrédy haladéktalan leváltását követelték, aki végül februárban benyújtotta lemondását. Pécs képviselőjeként, kormánypárti programmal még 1939-ben bekerült a parlamentbe, nem tudott belenyugodni vereségébe és a hatalom elvesztésébe. 1940. október elején kilépett a kormánypártból és megalapította a nyíltan szélsőjobboldali Magyar Megújulás Pártját, amelynek célja a magyar állam náci jellegű átszervezése volt. A németekkel és a magyarországi nyilas pártokkal létesített kapcsolatot, 1940-től pártja országgyűlési képviselője volt. Magyarország német megszállása után miniszterelnöki kinevezése Horthy elenállásán megbukott, így Sztójay Döme kormányának tárca nélküli közgazdasági minisztere lett, valamint 1944. májusától a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetségének elnöke. 1944.10.16-án támogatta a nyilasok hatalom átvételét, majd a háború végén Németországba menekült. 1945.10.03-án az amerikaiak visszaszállították Budapestre, ahol a Népbíróság november 23-án háborús főbűnösként kötél általi halálra ítélte, amelyet golyó általi halálra változtattak a feljebbviteli tárgyaláson. 1946.02.28-án végezték ki a budapesti Markó utcai fegyház udvarán. Több mutatása
106
éve
101
éve
1925 – Megszületett Szondy István olimpiai bajnok öttusázó.
A versenyszerű sportolást a MOVE Ceglédi SE úszójaként és vízilabdázójaként kezdte, 1946-tól a Ceglédi Vasutas Sport Egyesület úszója és öttusázója, majd a fővárosban a Budapesti Épületszerelő, később a Budapesti Fáklya öttusázója, egyúttal 1950-től a Budapesti Petőfi vívója, illetve 1954-től a Budapesti Traktor sportlovasa lett. Kiemelkedő sporteredményeket öttusázásban ért el, 1947-től 1956-ig szerepelt a magyar válogatottban. Öttusázóként részt vett az 1948. évi és az 1952. évi nyári olimpiai játékokon. Helsinkiben egyéniben a harmadik helyen végzett és tagja volt a sportág első magyar olimpiai bajnoki címét nyerő csapatnak is. Olimpiai sikerei mellett a világbajnokságokon négy érmet – köztük csapatban két aranyérmet – nyert. Az 1956. évi olimpián a Melbourne helyett Stockholmban rendezett lovas versenyeken indult, ahol helyezetlenül végzett. Az 1956-os forradalom bukása után a Német Szövetségi Köztársaságban telepedett le, 2000-ben visszatelepült Magyarországra. Több mutatása
98
éve