1861 – Ferenc József kiadta a februári pátenst.

A februári pátens, az egész birodalom működését szabályozó rendelet, centralista elképzelés, németesítés, amely a Habsburgok utolsó sikertelen kísérlete volt arra, hogy összbirodalmi szinten kormányozzák a hozzájuk tartozó területeket, országokat. Ez a rendelet birodalom egyes tartományaiban elismert helyi országgyűlések fölé egy kétkamarás birodalmi gyűlést állított. A birodalmi gyűlés 343 helyéből a magyaroknak 85, Erdélynek 26, a horvátoknak 9, a cseheknek pedig 54 jutott. Ez volt a Habsburgok utolsó kísérlete arra, hogy összbirodalmi szinten kormányozzák a családhoz tartozó tartományokat és országokat. A rendelet a Lajtán túli területek számára kedvezőnek bizonyult, hisz útjára indulhatott az osztrák parlamentarizmus, emellett a birodalmi tanácsban többségbe kerültek az örökös tartományok; Magyarországon viszont erőteljes ellenállásba ütközött. Az 1861 tavaszán összeült magyar országgyűlés tevékenysége ezért nem is nagyon állt másból, mint hogy a pátenssel szemben megfogalmazza a dinasztia és Magyarország kapcsolatának lehetséges alternatíváit.