10
éve
2016 – Meghalt Maurer Dóra, Kossuth-díjas képzőművész, grafikus, festő, filmkészítő, egyetemi tanár, a Nemzet Művésze.
A magyar neoavantgárd jeles képviselője. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja (1995), 2017. november 27-étől a szervezet elnöke volt.
A Magyar Képzőművészeti Főiskolán végzett, mesterei között volt Ék Sándor és Hincz Gyula. 1990-től az intézmény interdiszciplináris festőosztályának vezetőjeként, majd egyetemi tanárként dolgozott, 2008-tól professor emeritaként tovább oktatott. Jelentős szerepe volt az egyetem nemzetközi kapcsolatainak kiépítésében.
A hatvanas évektől kezdve művészetében a grafika, a festészet, a fotó és a film épült egymásra. Munkái a legnagyobb hazai művészeti galériák mellett a világ jelentős intézményeiben is szerepeltek, többek között a Museum Moderner Kunst Wien, a Centre Pompidou, Neue Nationalgalerie Berlin, a White Cube London és a Tate Modern gyűjteményében és kiállítótereiben.
Tanárként legalább akkora hatást gyakorolt, mint alkotóként. Halhatatlan humora, szellemi frissessége és kíváncsisága legendás volt. Tanítványai számára nem megközelíthetetlen tanári tekintély, hanem partner volt a gondolkodásban. A hallgatók szakmai előrehaladását gyakran évekkel a diploma után is figyelemmel kísérte, kiállításaikat látogatta, kérdezett, reagált, folyamatosan része volt az életüknek.
A Magyar Képzőművészeti Főiskolán végzett, mesterei között volt Ék Sándor és Hincz Gyula. 1990-től az intézmény interdiszciplináris festőosztályának vezetőjeként, majd egyetemi tanárként dolgozott, 2008-tól professor emeritaként tovább oktatott. Jelentős szerepe volt az egyetem nemzetközi kapcsolatainak kiépítésében.
A hatvanas évektől kezdve művészetében a grafika, a festészet, a fotó és a film épült egymásra. Munkái a legnagyobb hazai művészeti galériák mellett a világ jelentős intézményeiben is szerepeltek, többek között a Museum Moderner Kunst Wien, a Centre Pompidou, Neue Nationalgalerie Berlin, a White Cube London és a Tate Modern gyűjteményében és kiállítótereiben.
Tanárként legalább akkora hatást gyakorolt, mint alkotóként. Halhatatlan humora, szellemi frissessége és kíváncsisága legendás volt. Tanítványai számára nem megközelíthetetlen tanári tekintély, hanem partner volt a gondolkodásban. A hallgatók szakmai előrehaladását gyakran évekkel a diploma után is figyelemmel kísérte, kiállításaikat látogatta, kérdezett, reagált, folyamatosan része volt az életüknek.